Csönd és szél és halál
Csönd
van a várudvaron. Mély, süket csönd. Ijesztő, halálos.
Testek
hevernek szanaszét. Holtak és haldoklók. Falhoz támaszkodva,
arcra bukva, bokrok tövébe rúgva. Fúj a szél. Meglebegteti a
ruhájukat, erőtlenül belekap vértől csimbókos hajukba. Csönd
van. Nem nyöszörögnek a haldoklók. Csak az íj húrjának pengése
hallatszik, és a tompa puffanás, ahogy a nyilak halálos
pontossággal eltalálják az agonizáló haldoklókat. Csendben arat
a halál és szőke angyalának valószínűtlen kék szeméből
könnyek záporoznak. Megsiratja ezeket a mindenki által megvetett
és kitaszított bűnözőket. Gyönyörű kezei szaporán
osztogatják a megnyugvást.
És
a várudvaron csönd van és szél és halál.