Első csókom tündér-álom.
Ejj, hová lett? Nem
találom.
Angyal hozta, ördög
vitte,
Angyalszívű ördögömnek
szép emléke.
Rózsa, gyertya, vörös
selyem,
Vacsora, s bor
kristálykehelyben.
Ez mind… nem volt.
Csak egy arany-betűs
délután,
Mikor végre valóság
voltál.
Ültünk, s pirultunk,
mint a rózsa,
S megbeszéltük: csókolni
volna
Jó, de nem tudtuk,
Édes titkához miként
fogjunk.
De úgy esett, hogy
megesett
A spontán kis „rémeset”.
Ha ebből készülne
rémregény,
Le nem tenném soha én.
Tündér-álom, kettőnk
kincse,
Sírig kísér
rózsa-emléke.
2007. XII. 04.