Fent a torony tetején,
Öreg galamb magában él.
Szemléli az ifjúságot,
Hogy kapkodja lent a
magot.
Öreg galamb mosolyog,
Látott ő már sok
tegnapot.
Emlékszik, hogy milyen
volt,
Mikor még ő is ott lent
burukkolt.
Karcsú lába, tollruhája…
Szépségének nem volt
párja.
A sok öreg nénike,
Mind csak őt, csak őt
etette.
Nem volt neki semmi
messze,
Mire vágyott, mind
elérte.
Övé volt a tágas
égbolt,
Szinte a fellegeken
trónolt.
Fent a torony tetején,
Öreg galamb magában még
Burukkol egy csöndeset,
Itt hagyja most az
emlékeket.
2007. II. 06.