Lelkem mélyén
kincsesláda,
Száz lakattal belezárva,
Őrzök én ott egy szót,
Sosem-múlót, világhozót.
Te suttogtad nekem
egyszer:
„Csak légy itt velem,
más nem is kell.”
Adtam neked, mit csak
kértél,
Szívem, lelkem… bármit
szabadon vihettél.
Nem kell semmi, ha nem
vagy nekem.
Se élet, se fény, se
szerelem.
Álmaimat elhajítom,
Gyenge lelkem messze
dobom.
Szaggatok szét mindent,
amit én,
Megteszek bármit, csak
hogy boldog legyél.
Szertetépem a valóságot,
Igazzá teszem a
hazugságot…
Bármit, mindent, semmit,
valamit…
Megteszek érted akármit.
Kérdd, követeld,
parancsold!
Engedd, hogy tudjam, mit
gondolsz mélyen magadban!
Egy vágyam van:
Megtartani mosolyod,
S őrizni lelkem mélyén
azt a szót,
Sosem-múlót, világhozót.
(F.D.-nek)
2008. X. 11.