Valami szúrja a szemem,
Érzem, hogy sírni kell.
Valami szúrja a szemed,
Érzed, hogy sírni kell.

Megfogadtam, hogy nem fogok,
De most mégis sírni kell.
Reméltem, hogy nem tudok,
de most mégis félni kell.

Az állomáson állunk, és indul mindjárt a vonat,
S ki tudja tán örökre? elválik enyémtől utad.
Az állomáson állunk és érzem, hogy sírni kell,
de a könnyekre már senki nem figyel.

(Ginának, barátnőmnek)