Vannak idők,
mikor feladni volna jó.
Vannak idők,
mikor halni volna jó.
Vannak idők,
mikor összeomlik az erős védelem.
És vannak idők,
mikor megbomlik az értelem.
Ilyenkor sírni
volna jó,
De belül érzed,
hogy ez nem való.
Hiába fáj, hiába
sírni kell
Nem tudsz, mert
szívedben lángol az ősi jel.
Vannak idők,
mikor feladni volna jó.
Vannak idők,
mikor elmenni volna jó.
Vannak idők,
mikor támadni szeretnél.
És vannak idők,
mikor a fegyver szétporlad kezednél.
Ilyenkor félni
volna jó,
De belül érzed,
hogy ellene szól egy szó
Hiába fáj, hiába
félni kell
Nem tudsz, mert
szívedben lángol az ősi jel.
Vannak idők,
mikor feladni volna jó.
Vannak idők,
mikor elbújni volna jó.
Vannak idők,
mikor nem segít a tudás.
És vannak idők,
mikor nem marad más, csak a semmibe ugrás.
2005. nyarán