Következő

Volt egyszer egy gyermek,
Ki az égbe vágyott játszani
Angyalokkal nevetni,
Felhő-bárányokat etetni.

De messze volt az ég,
S kicsi volt a leány
Nem érte el az eget,
Babáival játszott rengeteget.

Játszott és nevetett,
Ha a fodros babaruha lebegett
Ő csak nevetett, nevetett,
Hogy hallják az angyalok, s vele nevessenek.

Egyszer beteg lett a gyermek
És sírtak a babák,
De ő csak nevetett.
Kinevette a könnyeket.

A poros polcon magányos babák,
Feléjük sem néz senki már.
A kislányt a sír takarja rég,
A hanton vöröslik egy szál rózsa még.
S a temetőben halkan szól az ének:
Volt egyszer egy gyermek,
Ki az égbe vágyott játszani…