Alig emlékszem, olyan
kicsi voltam,
Mikor utoljára jártam a
vursliban.
Évek jöttek, elfeledtem.
De csengő zenéje most
ismét megütötte a fülem.
Emlékeket felidézni,
Gyerekszívet nevettetni
Akartam, s így évek
után,
Kézen fogtam hugicám:
„Gyere velem, te kis
csacska.
Indulunk a vursliba!”
El is mentünk, körbe
néztünk,
Illetve csak néztünk
volna, ha hugicám hagyta volna.
Ámult-bámult, szájat
tátott,
Körbe- körbe
rohangászott.
Azt sem tudta, mihez
kapjon.
Célba lőjön?
Lovagoljon?
Kísértetház! Körhinta!
Hullámvasút! Tombola!
Mindent akart látni,
nézni.
Mindent, mindent
kipróbálni.
Vattacukrot, málnaszörpöt,
Édes kalácsot, kürtöst.
Luftbalmot, nagy, piros
szívet,
Tombolán nyert
plüssmedvéket.
Ölelt, evett,
lebegtetett,
S közben egyre csak
nevetett.
S a jutalmam mi volt
nekem?
Az ölemben aludt el
édesen,
S a hazafelé úton halkan
Egy „köszönöm”-öt
suttogott álmában.
2007. II. 08.