Üdvözöljük weboldalunkon! Köszönetet mondunk Először is, szeretnénk megköszönni minden, az állatok sorsát szívén viselő embernek, hogy aláírta azt az aláírásgyűjtő ívet, amellyel megpróbáltuk kérelmezni egy olyan törvényjavaslat benyújtását, miszerint az állatkínzás bűncselekménynek minősüljön. Sikerült! A megszabott aláírásmennyiséget megötszörözve bebizonyíthattuk, hogy kicsiny hazánk próbálja behozni az állatvédelem területén lévő elmaradását, s megpróbálunk nemcsak hivatalosan, hanem valós felkészültségben is csatlakozni Európához. Másodszor: a négylábúak (s természetesen az összes egyéb állat nevében is) nagyon hálásak vagyunk azoknak, akik személyi jövedelem adójuk 1%-át felajánlva támogatják menhelyünk működését. A befolyó összeg az évek során egyre nagyobb (tehát nő azok száma, akik e nemes cél érdekében az SZJA 1%-ával is segítik munkánkat), bár erre sajnos nagyon nagy szükség van, hiszen tapasztalhatjuk, hogy az állatkínzások, a kidobott állatok számának növekedése miatt, egyre több rossz állapotban lévő kutya kerül be menhelyünkre. Szomorú példákat lehetne felsorolni hazánkból, sőt Eger környékéről is arra, hogy az állatok bántalmazása nem ismer korlátokat. Gondoljuk, mindenki hallott a fadd-dombori kutyabántalmazásról, ahol biztonsági őrök kínoztak agyon egy kóbor kutyát. De előfordult olyan is, hogy fiatalok zsákba kötözött tacskóval fociztak, csak azért, mert az jutott eszükbe. A kutyus bekerült az egri állatvédőkhöz, de sajnos többszörös törései és belső sérülései miatt nem lehetett megmenteni. Példának okáért még megemlítenénk azt az augusztusban történt esetet, amelyben az egyik egri játszótéren valaki légpuskával lövöldözött a játszótér melletti emeletes házakban lakó (tehát nem kóbor!) macskákra. Feltesszük a kérdést: mi történt volna, ha nem cica van a homokozóban, hanem egy gyerek? Ugyanez? Valószínűleg. De emberek! Ez a XXI. század, s mi állítólag civilizálódtunk az idők során... A tárgytól kicsit eltértünk, hiszen ez utóbbi témák nem igazán illenek bele a "köszönetmondás" címszóba. Ám még egyszer szeretnénk megköszönni mindenkinek, hogy segíti munkánkat, s támogatja elképzeléseinket. Jelenlegi helyzetünk Tavaly augusztusban sikerült kibővítenünk menhelyünket, s így már 12 kennelben, ötven férőhelyen tudjuk fogadni a megunt, kidobott kutyákat. Látszólag ez elég nagy helynek számít, de meg kell említenünk, hogy jelenlegi kutyalétszámunk a nyolcvanhoz közelít, hiszen egyszerre öt-hat kiskutyát dobnak ki az emberek, amikor már ennének is, mert amíg szopnak, addig tündériek. Emberségesebb embertelenség, ha a kutyát (kutyákat), akiken túl akarnak adni, előzetes (!) egyeztetés alapján behozzák menhelyükre, mintha csak kidobnák a bizonytalanságba... Sok kutya kerül be hozzánk úgy, hogy előző életének nyomait nemcsak a testén, de lelkén is viseli (hiszen az állatoknak is van lelke, mégha kicsinyke is). A fizikai sérüléseket (sebek, vágások, horzsolások, ütések) tudjuk kezeltetni állatorvossal, de egy állat emberekbe vetett hite, ha meginog, nehezen lehet újra a bizalmába férkőzni, s ebből adódik, hogy vannak kutyáink, akiknél hónapokig gondolni sem merünk a gazdikeresésre, hiszen előbb meg kell szelídítenünk. Kegyetlenség eldobni magunktól azt az állatot, aki mindenkinél jobban imád minket, de ha már e tettig fajulnak a dolgok, akkor muszáj előbb tönkretennünk a legjobb barátunkat, kicsiny kedvencünket, akit egykor nagyon szerettünk?! Talán még egy szó az egyre gyakoribb "Hoznánk hat kiskutyát, ha lehetne...", vagy rosszabb esetben a "Találtunk hat kiskutyát, mit csináljunk velük, sajnáljuk ott hagyni őket az út mellett..." mondatokhoz. Miért nem avatkozunk bele kutyánk/macskánk magánügyeibe, s visszük el ivartalanítani? Rutinműtétnek számít, ára megtérül a sok gondtól (kölyöktől) való megmenekülésben, kedvencünk életét is könnyebbé tehetjük, ráadásul nem szaporítjuk tovább a kóborló kutyák, amúgy sem alacsony számát. Kérünk minden gazdit, szeresse kedvencét, ha lehet, akkor legalább néhány kedves szóval (vagy legalább ne oldalbarugással) vegye gondjába az utcán élő egykori kedvenceket. Ne felejtsük, hogy a Kisherceg szavaival élve, felelősek vagyunk azért, akit megszelídítünk. Köszönjük. Itt van az ősz... Minden évben, idén is beköszöntött a forróságot felváltó, (sokak számára) kellemesebb időjárás. Vége van a nyári szünetnek, diákok sokasága ült be újra az iskolapadba, s hagyta otthon kedvencét egyedül. Lakásban tartott állatoknál figyeljünk oda ilyenkor is a megfelelő bánásmódra, a hétköznapok rohanó világában is szánjunk időt kedvencünkre. Ugyanez vonatkozik az udvarban tartott kutyákra, macskákra is, hiszen nekik is szükségük van a napi szeretet adagjukra. A telkeken folynak az őszi munkák, végéhez közeledik a szüret, de a termés betakarításánál köszönetet mondhatunk a telek hűséges őrzőjének, aki a gyönyörű nyári napokon elriasztotta a tolvajokat földünkről. Komoly munkája volt, de ezt télen már nem kell csinálnia, tehát nincs rá égető szükség. Kérjük, hogy a tavasszal telekre kivitt kutyákat ne dobják ki, ne engedjék neki csak úgy a határnak, hiszen megszolgálták a nyarat. Próbálják meg, ha kertes házban laknak hazavinni, ha emeletben, akkor ezentúl is megoldani a napi egyszeri kijárást, vagy ha egyik sem sikerül, akkor érdeklődi az állatmenhelyen, hogy leadhatnák-e kutyájukat. De semmi esetre se dobják ki, hiszen a kutyák ott maradnak akkor is, vagy pedig bejönnek a városba, s falkába verődve riogatják a lakosokat. Köszönettel: az Állatvédők [vissza a címlapra] [a lap tetejére] |