" AZ IGAZ ORSZÁGÉRT "

2007. december 11.

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin  Intézőbizottság
Közlemény

 Ne féljetek ...   Takács Gabriella verse: 2004. dec.8.

 http://tdyweb.wbteam.com/NeFeljetek.htm

VMDP Közlemény
Ágoston András
www.nemzetihirhalo.hu

" AZ IGAZ ORSZÁGÉRT "

Wass Albert szobor Bonyhádon

A MEZŐSÉGTŐL A VÖLGYSÉGIG

Wass Albert szobra Bonyhádon.

Hosszú és kalandos út vezetett az erdélyi Mezőség vasasszentgotthárdi udvarházától a dunántúli kisváros, Bonyhád főteréig. Hosszú és kalandos, akár a XX. század egyik legnagyobb magyar íróját, akár a róla készült szobrot tekintve. Ez írás keretében nem tisztem irodalomtörténeti szempontból elemezni Wass Albert művészetét, vagy elhelyezni őt a magyar - és világirodalom értékrendjében, mindössze egy - ha úgy tetszik - szubjektív vázlatot szeretnék felvillantani róla, oszlatva ezáltal a tudatlanság és rosszindulat ködét, mely még a mai napig is körülveszi. Nem kevésbé érdekes a róla készült szobor története sem, hiszen azt alkotója nem Bonyhádra szánta, ám mégis büszkén vállalja ezt a helyszint. Erről a történetről is szót ejtek majd, elbeszélve kilenc hónap - akár egy gyermek méhen belüli életének - történéseit.

            Kezdjük tehát az előzményekkel, ha az iménti hasonlatot bontogatjuk, az ismerkedéssel és a szerelemmel. Mint említettem volt, szubjektív oldalról kezelem a kérdést, így elmondom saját találkozásomat Wass Alberttel. No, nem személyesen - túl szép is volna -, hanem írásaival.

            Egy hosszabb útra unaloműzőnek vittem magammal az "Ember az országút szélén" című regényét. Az út során szó sem volt unalomról, hiszen le sem tudtam tenni a könyvet, és miután a végére értem, azon kezdtem csodálkozni, hogy miért nem kötelező, vagy ajánlott irodalom ez a középiskolai tananyagban? Számomra megdöbbentő erővel sugárzott a sorok közül a "hit", a "szeretet", az "emberség": csupa olyan erkölcsi érték, ami ma már egyre kopottabban van jelen életünkben, nem tartozik a "divatos" magatartás-modellek közé.

            Ez a "meglátni és megszeretni" találkozás aztán rövidesen "elmélyült szerelemmé" vált, olyannyira, hogy hozzávetőleg két esztendő alatt az eddig megjelent életmű majdnem egészét elolvastam. Az első könyv keltette véleményem ez idő alatt csak megerősödött, megszilárdult. Mindenkinek ajánlom, hogy olvasson minél többet ettől az író-géniusztól, és feltétlen olvassa el a róla készült tanulmánykötetet (A gróf emigrált, az író otthonmaradt), melyet Raffai Ernő, Takaró Mihály és Vekov Károly, valamint Balázs Ildikó és Lukácsi Éva jegyez. Ők sokkal avatottabb tollal írják meg "Wass Albert igazságát".

            Így történt tehát, hogy örök időkre eljegyeztem magam ezzel az ős-igazság-irodalommal, amely az ember természetes lényéből fakad, ami mindannyiunk gondolata, csak Isten kiszemelt valakit, aki papírra veti őket. És ekkor - az elmúlt év kora-tavaszán - derült égből villámcsapásként ütött a hír: Budapesten a főpolgármester nem engedélyezte Wass Albert szobrának felállítását, melyet a róla elnevezett polgári kör kezdeményezett a Vérmezőn. "Nem lenne méltányos Romániával szemben, ha egy náluk háborús bűnösként halálra ítélt személynek szobrot állítanánk a fővárosban" - hangzott a rideg és szűkszavú indoklás. A kezdeti tehetetlen dühöt makacs elhatározás váltotta fel bennem. Megerősített ebben egy lakossági fórum, ahol valaki felvetette, hogy a Teleki-szobor után most a Wass Albert-szobrot sem engedik felállítani Budapesten, nem kéne-e ennek tiltakozás formájában hangot adni? Az előadó azt válaszolta, hogy a tiltakozásnál sokkal többet ér, ha hasonlóan a Teleki-szoborhoz ezt is valahol vidéken állítjuk fel, hiszen az ország nem csak a fővárosból áll.

            Ekkor mondtam el először a már korábban is érlelődő ötletemet - nevezetesen, hogy ha Budapest nem vállalja fel a szobrot, akkor próbáljuk meg nálunk, Bonyhádon - Kovács Gábor barátomnak és zenész kollégámnak, aki teljes energiával mellém állt. Olyannyira, hogy az ő ismeretségén keresztül jutottunk el a nyár elején Erdélybe, a holtmarosi református tiszteleteshez, Bartha Józsefhez. Ő családi kapcsolatban is áll a Wass-családdal, így módjában volt, hogy segítsen elképzelésünk megvalósításában. Az egész folyamat, amíg a gondolat "szobrot" öltött, egy megvalósuló álomhoz hasonlított. Mi, akik hozzászoktunk ahhoz, hogy minden lépésnél valamilyen akadályt kell leküzdenünk, valamilyen falat kell megkerülnünk, szinte nem akartunk hinni érzékszerveinknek, hogy mindenütt a segítőkészség, a felajánlás és támogatás egyengette ügyünk útját. Holtmarosra már úgy érkeztünk meg júniusban, hogy Bartha tiszteletes azzal fogadott, hogy a szobrot megkapjuk, már meg van beszélve sógorával, Wass Endrével. Ők hozzák be még a nyáron Budapestre, nekünk onnan kell majd elhozni. Ez minden elképzelésünket felülmúlta. Az a mélységes bizalom, ahogy szinte vadidegenként ránk bíznak egy több milliós értékű műtárgyat, nem volt mindennapi. Ilyesmit az ember csak romantikus regények lapjairól olvasott eddig.

            És ekkor ismerkedtünk meg magával a szoborral. Ott állt szerényen a templomban, a szószékkel szemben egy széken, mint egy felkiáltójel az "ideiglenesség" mondata végén. És a templom kertjében - kerítésen belül, tehát nem közterületen - árván a talapzat. Rajta virágcserépben egy erdélyi fenyő, Wass Albert kedvenc fenyője, melyről annyit írt. Felkiáltójel ez is, a gonoszság, a hatalom fitogtatása elleni tiltakozás felkiáltójele. Megtudtuk, hogy a szobrot Kolozsy Sándor Ausztráliában élő szobrászművész készítette három példányban, melyek közül ez az egyik. A másik, melyet alkotója Kolozsvárra szánt, jelenleg Hamburgban várja sorsát Endre házában, ez kerülhet majd Bonyhádra. Az a Kolozsy Sándor készítette a szobrot, aki személyes ismerőse, barátja, harcostársa volt Wass Albertnek, akivel együtt küzdöttek az Erdélyi Világszövetség keretein belül a népek igazságáért. Az a Kolozsy Sándor, aki mint gyermek erdélyi menekültként érkezett Magyarországra, ahol diákként küzdött a szabadságért 56-ban, akinek az édesapja a háború áldozata volt, és aki a családjából szívta magába a magyarság iránti elkötelezettség eszményét.

Nagyon megörültünk a sikeres kezdetnek, és élményekkel és akarattal feltöltve jöttünk haza, ahol tüstént megalakítottuk - a Völgységi Könyvfesztivál alkalmával - a Wass Albert Törzsasztal elnevezésű irodalmi társaságot, melynek fő célkitűzése Wass Albert művészetének népszerűsítése és a szoborállítás folyamatának összefogása, koordinálása lett.

            Tulajdonképpen csak ekkor említettük meg a dolgot a város vezetőinek, Varga Szilárd alpolgármesternek és Potápi Árpád polgármesternek. Ez a mozzanat is eltért a népmesei dramaturgiától, ugyanis nem kellett megküzdeni a "hétfejű sárkánnyal". Kezdeményezésünk teljesen pozitív fogadtatásra talált, mindketten biztosítottak támogatásukról. Az egyetlen kavics a gépezetbe akkor került, amikor kiderült, hogy Endréék nem tudták behozni a szobrot, nekünk kéne kimenni érte Hamburgba. Ám ekkor is megoldódott a probléma, hiszen Gáborral augusztusban Hamburg közelében turnéztunk a zombai néptánc együttessel. Néhány telefon elég volt ahhoz, hogy megkapjuk a faládába csomagolt "mázsányi bronzot". Ekkor még valóban csak ennyi volt az egész, hiszen úgy jött be az országba, hogy semmilyen papír nem bizonyította, hogy nem loptuk a műalkotást.

            Ekkor kezdődött meg az internetes levelezés a Wass fiúk által létrehozott Czegei Wass Alapítvánnyal a szobor ajándékozásáról. Nagy segítségünkre volt ebben Lukácsi Éva, Miami református lelkésze, a fentebb említett tanulmánykötet egyik szerzője, aki serényen közvetített köztünk és a Wass fiúk között. Végül is a kitűzött időpontra minden szükséges dokumentum együtt volt, és nem akadályozta adminisztrációs nehézség a szobor felállítását.

            Külön fejezetet lehetne írni a talapzat történetéről is. Most csak annyit, hogy ez is lelkes összefogás eredményeként készült el az utolsó pillanatra. Szerettük volna, hogy a nagy író személyiségéhez méltó talapzatra kerüljön a mellszobor. Tájékozódva az itthoni kő-árak felől, kissé elment a kedvünk. Ekkor ismét jött a segítség: egy Bonyhádon élő, horvát vállalkozó felajánlotta, hogy önköltségi áron szerez nemes követ a talapzathoz. Hamarosan meg is érkezett Dalmáciából a közel hét tonnás kő-monstrum, melyet Bakó László szobrászművész fogott véső alá - szintén felajánlásként -, hogy mintegy féléves munkát két hónap alatt elvégezve megformálja a most látható talapzatot. A helyszin kijelölésében és a talapzat tervezésében Csernyus Lőrinc építész volt a segítségünkre. A környezet esztétikus kialakítását Dobriván György kertépítész végezte el. Mindent összevetve nagy gyönyörűséggel töltött el az a tény, hogy nem a gáncsoskodás, hanem az egyet akarás erővonalai egyesültek, és haladtak a beteljesedés felé.

            Most már csak a szobor felavatását kellett méltó módon ünnepélyessé tenni. Időpontjául az Író születésnapját választottuk (január 8.), amelyhez közel esik a madéfalvi vérengzés emléknapja (január 7.). Ez utóbbinak városunkban különös jelentősége van, hiszen a környéken élő bukovinai székelyek ezen a napon mindig megemlékeznek hányattatásuk kezdetéről. A hontalanság, számkivetettség eme szinbóluma összecseng Wass Albert sorsával, azzal a küzdelemmel, melyet a "transzilvanizmus" eszméje mentén végzett a "számkivetett" népek sorsának jobbításáért. Az időpont tehát eldőlt. A nap emlékezetessé tétele érdekében hagyományteremtő szándékkal vers- és prózamondó versenyt szerveztünk a Solymár Imre Városi Könyvtár segítségével, melyre szép számmal jelentkeztek az ország szinte minden részéről, sőt még a határon túlról is. Az avatás után egy gálaműsor keretében szerettünk volna keresztmetszetet nyújtani Wass Albert életművéből. Ezt a versmondó verseny legjobbjai mellett Dinnyés József daltulajdonos és Réti Árpád szinművész prezentálta a közönségnek.

            Egy-két szó magáról az avatási ünnepségről.

            Csak magasztos, szinpadiasnak tünő szavakkal tudnám jellemezni azt az egy órát, ami alatt helyre billent a jelenlévőkben az emberiségbe vetett hit. Jóarcú, egyenes gerincű, fényesen emelt tekintetű hazám fiai vettek körül, mintegy kétezren. A méltóság és áhítat levegője lengte át a teret a januári tavaszban, Albert bátyánk szelíd szeretettel mosolygott ránk odafentről. Andrásfalvy Bertalan miniszter úr kemény szavai hallatán az "átoksori kísértetek" és a "pénzen vett Júdások" szűkölve bújtak vissza oduikba. Bartha tiszteletes dörgő szavai nyomán lélekben újra egyesült a Kárpát-medence, az általa szétszórt mezőségi és marosmenti föld megtermékenyítve az anyaország földjét, megtermi majd az "egyet akarás búzáját", amelyből mindenkinek jut majd kenyér.

            Így történt, hogy a gondolat magvetésétől számított kilenc hónapra magasztosan szép, "könnyű szüléssel" megszületett a magyarság összetartozásának "gyermeke", mely felnövekedve orvos lesz talán, a trianoni sebek orvosa. Orvos, aki úgy gyógyít majd, hogy más sebeket ne ejtsen, őrzi majd a nemzet egészségét testben és lélekben.

            Végezetül csak annyit fűznék még hozzá, hogy ez a magatartás legyen példa mindenhol, ahol az "értékek" mentén történnek a dolgok, ahol jelzőkövet akarnak állítani az emberségnek, ahol nem a pusztítás, hanem az építés szelleme munkál és ahol mindenki hozzáteheti a magáét - származástól függetlenül - a nagy közös egészhez.

Szabó László

Wass Albert Törzsasztal alapítója

Bonyhádi Wass Albert szobor Kolozsy szobrászművész alkotása.2000-ben.

" AZ IGAZ ORSZÁGÉRT "

II. Rákóczi Ferenc/

* *****************************************

3 0 0  É V E  1707. JÚNIUS 16.

Ezen a napon II. RÁKÓCZI FERENC, a Nagyságos Fejedelem ÓNÓDRÓL keltezett Kiáltványában tudatta Európa népeivel, a trónfosztást, hogy a Habsburg-házat a konföderáció detronizálta, és a magyar trónt üresnek nyilvánította.

CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE  1 7 0 3  j ú n i u s  1 6.

Közel kétszáz évig az elhallgatás leple borította a kivételes tehetségű, feddhetetlen erkölcsű, hajthatat-lan fejedelmet és csodálatos nyolc éves szabadságharcát. De mi mégsem feledtük azt a kiváló tudóst, írót, politikust és hadvezért aki génjeiben hordozta mindazt, amit kiváló őseitől a Z r í n y i e k t ő l  és a  R á k ó c z i a k t ó l  örökölt.

Az elmúlt század elején a magyar országgyűlés az 1906. évi XX. törvénycikkben méltó módon emléke-zett meg a magyar nemzet nagyságos vezérlőfejedelméről.

Hívjuk fel és forduljunk mi is a világ magyarságához, a Kárpát-medence magyarságához és valamennyi nemzetéhez, hogy amint őseink 303 évvel ezelőtt együtt küzdöttek a haza függetlenségéért most együtt emlékezzünk és ünnepeljük egyik legnagyobb történelmi eseményünket.

A nagy királyainkkal azonos rangú fejedelmi uralkodót, a magyar nemzet hősét II. Rákóczi Ferencet és a 8 éves szakadatlan honvédő szabadságharc emlékét a RÁKÓCZI SZADSÁGHARCOT együtt ünnepeljük. A S z e n t  K o r o n a Országainak szinte minden népe együtt küzdött a Kárpát - medencében a Nagyságos Fejedelem által adományozott "CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE" lobogó alatt.

N E M Z E T I  Ü N N E P - ként emlékezzünk a dicsőséges Nagy Magyar Rákóczi Szabadságharcra.
F e l s ő v a d á s z i II. Rákóczi Ferenc a német - római birodalom hercege a következő sorokkal küldte a szabadságharc kezdetén felhívását a keresztény Európába.

A szabadságharc

II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676. március 27. - Rodostó, 1735. április 8.) a Rákóczi-szabadságharc vezetője, Magyarország vezérlő fejedelme, erdélyi fejedelem

Apja I. Rákóczi Ferenc, aki még fia csecsemőkorában meghalt. Nagyapja, déd- és ükapja, I. és II. Rákóczi György, valamint Rákóczi Zsigmond egyaránt erdélyi fejedelmek voltak. Anyja, Zrínyi Ilona, Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Katalin leánya, a költő Zrínyi Miklós unokahúga volt.

Mint árvát édesanyja, Zrínyi Ilona szerette volna gyámsága alá venni, I. Lipót császár tanácsosai azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy Rákóczi és nővérének gyámsága Lipótot illeti, főképp, mert I. Rákóczi Ferenc végrendeletében fiát Lipót pártfogásába ajánlotta.

Nehézségek árán azért sikerült keresztülvinni, hogy a Rákóczi-árvák gyámságát Lipót főgyámsági jogának fenntartása mellett anyjukra, Zrínyi Ilonára ruházzák. A család előbb Munkács, Sárospatak és Regéc váraiban lakott, majd 1680-tól (a nagymama, Báthory Zsófia halála után) végleg munkácsi várukba költöztek, amely iránti vonzalmát Rákóczi haláláig megőrizte. Anyja mellett Kőrössy György kamarás (udvarmester) és Badinyi János is részt vettek nevelésében.

A Thököly-szabadságharc vége

Zrínyi Ilona második férje, Thököly Imre nem avatkozott a gyerekek nevelésébe, ő inkább a politikával foglalkozott. A törökök kudarca Bécs ostrománál keresztül húzta a "kuruc király" terveit, az Oszmán Birodalom bizalmatlansága vele szemben is megnőtt. Rákóczit ekkor személyes céljaira kívánta felhasználni és kezesként Konstantinápolyba küldte volna; anyja azonban nem akart megválni fiától.

1686-ban Antonio Caraffa ostrom alá vette Munkácsot, amit a császári csapatok már az előző év novemberében körülzártak. A várat Zrínyi Ilona két évig sikeresen védte, de végül 1688. január 17-én kénytelen volt megadni magát. A kapituláció után a Rákóczi-árvák összes javait visszaadták, ők maguk azonban atyjuk végrendelete értelmében I. Lipót gyámsága alá kerültek. Zrínyi Ilonával együtt Bécsbe kísérték őket, ahonnan csak a császár engedélyével távozhattak.

Közben 1699. január 26-án megkötötték a karlócai békét, amely Thökölyt és Zrínyi Ilonát száműzetésbe kényszerítette. A fiatal Rákóczi Bécsben maradt, a császár kezei alatt.

Thököly bujdosó kurucai a közhangulatot felhasználva éppen Rákóczi birtokán, a Hegyalján támasztottak zendülést. Meglepték és elfoglalták Tokaj, Patak és Újhely várát, és Rákóczit akarták megnyerni vezérüknek. Ő azonban kitért a szervezetlen, parasztlázadás-szerű mozgalom elől. Sietve távozott Bécsbe, hol az udvar előtt megpróbálta tisztázni magát a gyanú al is korában jezsuiták nevelték

A szabadságharc

Rákóczi a Habsburgok ellenségeként számon tartott XIV. Lajos francia királyhoz fordult segítségért, akivel felesége révén rokonságban is állt. A Bourbon–Habsburg ellentét kiéleződésére már csak a megüresedő spanyol trónért folytatott versengés (spanyol örökösödési háború) okán is számítani lehetett, Rákóczi lépése ezért önmagában logikusnak tűnhetett, ám a Napkirályhoz írott leveleit rosszul megválasztott bizalmasa, egy Longueval nevű császári tiszt a bécsi udvar kezébe juttatta. A fiatal főurat ezért 1701. április 18-án nagysárosi kastélyában letartóztatták és előbb Eperjesre, majd Kassán, Miskolcon, Budán és Mosonmagyaróváron át Bécsújhelyre szállították. A vizsgálat során kiderült, hogy az ítélet (éppúgy, mint annak idején nagyapja, Zrínyi Péter esetén) csak halálos lehet. Rákóczi így felesége és a börtönparancsnok, Gottfried Lehmann kapitány segítségével 1701. november 7-én éjjel megszökött, és egy apródja, Berzeviczy Ádám kíséretében Lengyelországba menekült. Itt ismét találkozott Bercsényivel és újra felvették a kapcsolatot a francia udvarral.

A spanyol örökösödési háború miatt elvezényelték Magyarországról a császári csapatok nagy részét. Munkácson új, kurucok vezette felkelés kezdődött és Rákóczit kérték fel vezetőjüknek. Ő elérkezettnek látta az időt és eleget tett kivánságuknak. 1703. június 15-én Lawoczne mellett Esze Tamás csapatai csatlakoztak hozzá, 3000 főnyire emelve a sereg létszámát. Bercsényi némi francia pénzzel és

600 főnyi lengyel zsoldoscsapattal érkezett a fejedelemhez.

A nemesek nagy része azonban nem állt mellé, mivel az egész felkelést parasztlázadásnak tekintették; úgy tűnt, Rákóczi hiába bocsátotta ki Vásárosnaményben kiáltványát a szabolcsi nemességhez. Elsőként a hajdúkat sikerült meggyőznie, így 1703. szeptember végére Magyarország a Duna vonaláig irányítása alá került, majd hamarosan a Dunántúl nagy részét is sikerült elfoglalnia.

Mivel az osztrákoknak több fronton kellett harcolniuk, ezért kénytelenek voltak tárgyalásokba bocsátkozni Rákóczival. Azonban amikor 1704 augusztusában a höchstädti csatában győztek az egyesített francia-bajor sereg felett, nem csak a spanyol örökösödési háborúban kerültek fölénybe, hanem egyúttal azt is megakadályozták, hogy a kurucok serege egyesüljön a bajor-francia segéderővel. Ezzel Rákóczi nehéz helyzetbe került, mind hadi, mind anyagi értelemben. A francia segélyek csökkenni kezdtek, a hadsereget növelni kellett volna, miközben az akkori létszám fegyverrel és élelmmel való ellátása is meghaladta erejét. Ezért a pénzhiány ellensúlyozására rézpénzt veretett; ezt viszont nem volt könnyű

forgalomban tartania az ezüstpénzhez szokott Magyarországon.

A hadszíntéren váltakozó szerencsével folytak a csatározások, de 1706 után

Rákóczi seregei fokozatosan visszaszorultak.

Az 1705 szeptemberében megtartott szécsényi országgyűlés vezérlő fejedelemmé választotta Rákóczit (bár 24 tagú szenátust rendelt mellé), majd fölhatalmazta őket a külügyek (és a béketárgyalások) irányítására.

Anglia és Hollandia kezdeményezésére 1705. október 27-én újra megindultak a béketárgyalások a szövetséges rendek és a császáriak közt. Stratégiáját mindkét fél az állandóan változó katonai helyzethez igazította és Erdély hovatartozását illetően sem jutottak dűlőre; sem a császár, sem Rákóczi nem óhajtott lemondani róla. A franciákkal kötött szerződés ügye sem haladt előre, ezért a fejedelem a függetlenség kikiáltása mellett döntött, hogy tárgyalóképes félként könnyebb legyen számára a szövetségek kötése.

1707. június 13-án az ónodi országgyűlésen Rákóczi javaslatára, Bercsényi támogatása mellett kikiáltották a Habsburg-ház trónfosztását. Azonban sem ez, sem a rézpénzinfláció visszaszorítására tett kísérletek nem hozták meg a várt eredményt. XIV. Lajos továbbra sem írt alá semmilyen szövetséget a magyar fejedelemmel, így a szabadságharcosok magukra maradtak. Felmerült egy, az oroszokkal kötött szerződés lehetősége, de ezt a reményt sem sikerült valóra váltani.

1708. augusztus 3-án a trencséni csatában a fejedelem lova felbukott és Rákóczi ájultan esett le róla. Mivel a kurucok azt hitték, hogy meghalt, az egész had szétfutott. Ezt a csatavesztést többé nem heverték ki. Egyre több kuruc vezér állt át a császár táborába büntetlenséget remélve, és Rákóczi visszaszorult Munkács és Szatmár környékére. Nem bízva a császár által megbízott tárgyalófél, Pálffy János szavában, a fejedelem 1711. február 21-én elhagyta Magyarországot, Lengyelország felé véve az irányt.

A békekötés

Rákóczi távoztában Károlyi Sándorra ruházta hadainak főparancsnokságát. Károlyi, mentve amit még lehetett, Pálffyval mint császári biztossal gyorsan megkötötte a békét, mert az időhúzás veszélyes lett volna. Ennek értelmében 1711. május 1-jén Szatmár mellett, a nagymajtényi mezőn 12000-nyi felkelővel lerakta a fegyvert, átadta zászlóit és letette a hűségesküt.

A szatmári béke Rákóczira nézve a körülményekhez képest kedvező volt. Kegyelmet biztosítottak neki, ha három hét alatt leteszi a hűségesküt és ha nem akart volna az országban maradni, a hűségeskü letétele után Lengyelországba távozhatott volna. Ő azonban nem fogadta el a béke feltételeit; nem bízott az udvar őszinteségében, s érvényesnek sem tartotta azt a szerződést, amelyet Pálffy I. József időközben bekövetkezett halála után, tehát a tőle nyert teljes hatalom megszűntével kötött meg

 A bujdosás

Kétszer is fölajánlották neki a lengyel koronát és megválasztását az orosz cár is támogatta, ő mégsem fogadta el. 1711 és 1712-ben Lengyelországban maradt, hol a főurak kitüntetett figyelemben részesítették. Ez idő alatt Sárosi gróf álnéven Danckában (Danzig) lakott.

1712. november 16-án Danckából Angliába ment, ám a bécsi udvar tiltakozása miatt az angol királynő nem fogadta be. Ekkor Franciaországba evezett. 1713. január 13-án Dieppe-ben partra szállt, s már április 27-én emlékiratot nyújtott be XIV. Lajosnak, melyben szolgálataira hivatkozott és kérte, békekötéskor ne feledkezzenek meg Magyarországról. Ám a béke 1713 és 1714-ben Utrechtben és Rastadtban anélkül köttetett meg, hogy Rákóczit vagy hazáját egy árva szóval is említették volna. Még arról sem intézkedtek, hogy Rákóczinak a bécsi udvarnál lévő fiait apjuknak kiadják.

A fejedelem a francia udvarnál, bár hivatalosan nem ismerték el, nagy kegyben állott, azonban XIV. Lajos 1715. szeptember 1-jén bekövetkezett halála után már itt sem érezte jól magát.

1717 szeptemberében a háborúban álló Törökország meghivására 40 főből álló kísérettel útnak indult, és Spanyolország érintésével október 10-én partra szállt Gallipoliban. Törökországban ünnepélyesen fogadták ugyan, de arról, hogy - mint ő kívánta - külön keresztény sereg élére állítsák, tudni sem akartak.

1718. július 21-én megkötötték a passzarovici békét, amelyben a Porta megtagadta a bujdosók kiadatását. A császári követ még két év múlva is követelte kiadatásukat, de a szultán becsületére és a Koránra hivatkozva kijelentette, hogy ilyen becstelenségre nem vetemedik. Csak annyit tett, hogy a bujdosókat a fővárostól kissé távolabb fekvő Rodostóba telepítette. A fejedelem ebben a Márvány-tenger melletti városban rendezte be új otthonát. Egész kis magyar-gyarmat alakult körülötte. Oda telepedett Bercsényi, Forgách Simon gróf, Esterházy Antal gróf, Csáky Mihály gróf, Sibrik Miklós, Zay Zsigmond báró, a két Pápay, Jávorka ezredes és mások, kik közül nem egy magára vehette Mikes Kelemen szavait: "énnekem semmi okom nem volt hazámból kibujdosni, csak az, hogy nagyon szerettem a fejedelmet". Rákóczi korán kelt, mindennap misét hallgatott, délelőtt írt és olvasott, délután fúrt-faragott, bútordarabokat esztergályozott. Egyhangú, jóformán zárdai életet élt, melyet csak néhanapján szakított meg egy-egy vadászat, vagy valamely újonnan érkezett honfitárs. Ezek közt legnevezetesebb

Rákóczi György, a fejedelem fia volt.

1733-ban a lengyel örökösödési háború során felcsillant annak a reménye, hogy visszatérhet Magyarországra, de ez a reménye nem teljesedett be. Két év múlva, 1735. április 8-án elhunyt.

Halála előtt intézkedett hátrahagyott családja és bajtársai érdekében. Mindegyikről megemlékezett valami adománnyal 1732. október 27-én kelt végrendeletében, melynek végrehajtásával egy francia királyi herceget bízott meg. A nagyvezérnek és Franciaország konstantinápolyi követének külön levélben kötötte szívére, hogy holta után ne feledkezzenek meg az elárvult bujdosókról. Testének belső részeit a rodostói görög templomban, szívét Franciaországban temették el. Tetemét hű kamarása, Mikes Kelemen a porta engedélyének megérkezte után 1735. július 6-án Konstantinápolyba vitte, és az ottani galatai, akkor jezsuiták templomában, a fejedelem végakaratának megfelelően édesanyja, Zrínyi Ilona mellé helyezte el.

Hamvait 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.

Fontosabb dátumok

1676. március 27. - II. Rákóczi Ferenc születése 1676. július 8. - I. Rákóczi Ferenc halála 1699. január 26. - a karlócai béke, amely Thököly Imrét és Zrínyi Ilonát bujdosni kényszeríti 1700. november 1. és 1701. február 11. - Rákóczi levélben kéri XIV. Lajos francia király támogatását 1701. április 18.- a császáriak elfogják, csak november 7-én tud megszökni Bécsújhelyről

1703. június 15. - a fejedelem fogadja Esze Tamást és embereit Magyarország határán 1703. szeptember 26. - ekkorra az ország nagy része a fejedelem hatalmában van 1704. augusztus 13. - a németek tönkreverik a franciák és bajorok egyesült seregét, ezáltal Rákóczi elveszít egy fontos szövetségest 1705. szeptember 20. - a szécsényi kormányalakító országgyűlés 1705. május 15. - I. Lipót halála, I. József hatalomra lépése 1705. október 27. - a békealkudozások kezdete 1707. június 13. - az ónodi országgyűlés, ahol kimondják a Habsburgok trónfosztását

A vereségek

1708. augusztus 3. - Trencsén mellett a kurucok vereséget szenvednek

1710. január 22. - a csata eldöntetlen maradt

Fegyverletétel és béke

1711. február 21. - a további vérengzéseket megelőzve Rákóczi örökre elhagyja

hazáját 1711. május 1. - fegyverletétel Szatmár mellett

Bújdosás

1713. január 13. - partraszállás Dieppe-ben

1717. október 10. - partraszállás Törökországban

1735. április 8. - elhunyt Rodostóban 

" AZ IGAZ ORSZÁGÉRT "

BATTHYÁNY LAJOS

 (Pozsony, 1807. február 10. - Pest, 1849. október 6.)

az első felelős magyar miniszterelnök 

Édesapját korán elvesztette, könnyelmű anyja pedig nem törődött vele, ezért egy bécsi intézetben nevelkedett, majd fiatalon katonai pályára lépett. A zágrábi akadémián jogi tanulmányokat folytatott. 1831-ben átvette az ikervári birtoka irányítását. Korszerűsíteni kezdte uradalmát, közben egyre inkább bekapcsolódott a politikai életbe. 1834-ben Pozsonyban házasságot kötött a 18 éves Zichy Antóniával. 1830-tól felsőtáblai tag a reformországgyűléseken, és néhány évvel később már a főrendi ellenzék egyik vezető alakja. 1841-ben az Iparegyesület, 1847-ben az Ellenzéki Párt elnökévé választották.

Március elején már nem volt kétséges, hogy ha megalakulhat a magyar kormány, akkor annak vezetője csak Batthyány lehet. Március 17-én V. Ferdinánd kinevezte miniszterelnökké. Bár alkotmányos monarchista volt, a pillanat kínálta lehetőséget igyekezett azonnal kihasználni: egyik legelső intézkedéseként körlevélben utasította a hatóságokat a jobbágyfelszabadítás haladéktalan kihirdetésére – még a törvény királyi jóváhagyása előtt. 

Szimbolikus jelentőségű,hogy a forradalmi törvények királyi szentesítésének napján, április 11-én tette le a kormányfői esküt. 1848-ban, az első népképviseleti országgyűlésre június 23-án először a kiscelli, majd a sárvári kerület is őt választotta követnek. A kormányfő elfogadta és vissza is igazolta a kiscelli mandátumot, de Szél József megyei első alispán kérésére - aki báró Mesznil Viktor celli megválasztását helyezte kilátásba - a sárvári képviselőség megtartása mellett döntött.

Nevéhez fűződik a nemzetőrség megszervezése, és az első tíz honvédzászlóalj felállítása. Szeptember 9-én Jelačić betört az országba, 10-én Batthyány lemondott, majd visszavonult ikervári kastélyába. Vidos József seregében harcolt. Néhány hét múlva a pesti országgyűlésre utazott. Tagja volt annak a békeküldöttségnek, amelyet az országgyűlés menesztett Windischgraetzhez.
      A herceg 1849. január 8-án elfogta Batthyányt. Budán, Pozsonyban, Laibachban, majd Olmützben raboskodott. Útban Ausztria felé Jánosháza lakossága ki akarta szabadítani Magyarország volt miniszterelnökét és a többi foglyot. 1849. április 27-én Somlóvásárhely felől osztrák dzsidások által őrzött 18 szekér érkezett a településre. A szekereken élesre töltött fegyverű katonák vigyázta foglyok ültek. A jánosházi vendégfogadó udvarára gördültek be a szekerek, amelyeken a foglyok között forradalmárok voltak, köztük három gróf: Batthyány Lajos, Károlyi István, Zelenszky László. A foglyokat a vendégfogadóban szállásolták el: a grófokat egy kisebb szobában, a többieket pedig egy nagy teremben. Az esti és éjszakai órákban Jánosházán és környékén egy forradalmi jellegű, nagyszabású népmozgalom bontakozott ki a foglyok kiszabadítására. 28-án hajnalban az összegyűlt tömeg körbezárta az épületet és követelte a foglyok szabadon bocsátását. Az őket őrző katonák vezetője, Langh kapitány a tömeg értésére adta, hogy élve vagy halva, de a foglyokat tovább kell szállítania, és felkérte Batthyányt, nyugtassa meg a tömeget. Ő a fogadó tornácának korlátjához lépve, eleinte kissé remegő hangon, majd egyre magabiztosabban tett eleget a parancsnak. Kijelentette, hogy nem fél a bíróság ítéletétől, és kérte a tömeg szétoszlását. Rövid beszédét - kezét szívére téve - így fejezte be:

Köszönöm a hazafias jóindulatot, melyet irántam és előttem többnyire még ismeretlen fogolytársaim iránt itteni ünnepélyes, de mindnyájunkra vészessé válható megjelenésükkel tanúsítottak. Isten áldja meg önöket a jóindulatért még késő unokáikban is, de éppen ennek az Istennek, a kiben mindnyájan bízunk, szent nevében kérem önöket, barátaink, hagyjanak minket, a mint eddig az ország fővárosából idáig békében jöttünk, békében vonulni tovább is. Ne kívánják halálunkat idő előtt, s ne idézzék föl, a mint már mondtam s most könyörögve újra mondom, a mit kerülni lehetetlen volna, Jánosházának végpusztulását.”

A felkelők vezetői kézszorítással búcsúztak a volt miniszterelnöktől, akinek ez volt az utolsó nyilvános szereplése. A Jánosházi felkelők ezen a napon beavatkozhattak volna a magyar történelem menetébe, ha Batthyány is úgy akarta volna.
      Az ellene indított felségárulási per során az olmützi haditörvényszék csak rövidebb börtönbüntetésre ítélte. Bécsi ellenségei azonban, akik mélységesen gyűlölték amiatt, hogy egy közülük való "nagyúr" ellenük szegült, rábeszélték a hadbíróságot , hogy ítélje halálra, de rögtön ajánlják is kegyelemre s így Batthyány szabad lehet. Ezután hazahozták Pestre, ahol Haynau teljhatalommal rendelkezett. Október 5-én közölték vele halálos ítéletét. Sikertelen öngyilkossági kísérletét követően másnap Pesten kivégezték.

Batthyány család :

A család eredeti neve Kővágó Örsi család volt, és a Zala vármegyei Kővágóörsről származtak. Kővágó Örsi György házasság révén 1398-ban megszerezte Battyán falut (a mai Szabadbattyán). György fia Albert azután a Battyáni nevet vette fel, amit utódai később Batthyány formára változtattak (eredeti kiejtése: battyáni, mai közkeletű ejtése: battyányi).

1522-ben Battyhány Ferenc báró (?-1566) királyi adományul több Vas vármegyei birtokot kapott. Ezek közül a legfontosabb Németújvár volt (ma Güssing, Burgenland). A török hódítás következtében a család a battyáni birtokát elvesztette és Németújvárra tette át székhelyét. Battyhány Ferenc ezután a Habsburgok pártjára állt és Szapolyai János ellen harcolt. Érdemei jutalmául számos további birtokadományban részesült, és 1563-ban, Miksa király uralkodása kezdetén már a legelőkelőbb magyar főúrnak számított a

 Királyi Magyarországon.

A család további ismert tagjai:

Batthyány Boldizsár báró (1543-1590), humanista tudós, 1570-ben áttért a református vallásra

gróf Batthyány Ádám (1610-1659), a németújvári ferences rendház alapítója

Batthyány Károly József (1698-1772), tábornok, II. József oktatója

Batthyány József (1727-1799), püspök

Batthyány Ignác (1741-1798), püspök

Batthyány Franciska grófné (1802-1861)

Batthyány Lajos (1807-1849), az első magyar miniszterelnök

Batthyány Gusztáv herceg (1803-1883), Angliában élt és a versenylótenyésztéssel foglalkozott

Batthyány-Strattmann László (1870-1931), "a szegények orvosa", 2003-ban a katolikus egyház boldoggá avatta

Batthyány Margit grófnő (1914-1959), Franciaországban élt és versenylótenyésztéssel foglalkozott

" AZ IGAZ ORSZÁGÉRT "

Megint versenyben:

Dupla Ironman Világkupa Futam Bonyhád 2008

Tamás Zsolt, az "Easy Star SE Bonyhád" versenyzője, a 2007-es év ultratriatlon összetett világbajnoka - a Nemzetközi Ultratriatlon Szövetség (I.U.T.A.) felkérésére - 2008-ban dupla Ironman világkupa futamot rendez sportegyesületével.

Időpont: 2008. augusztus 28-31.

Helyszín: Bonyhád, Dombóvár-Gunarasfürdő  (Magyarország)

Projektmanager: Tamás Zsolt  Tel: +  36 – 20 / 22 72 711
E-mail: projectmanager@ultraironhungary.com   bővebben:  www.ultraironhungary.com

Hazaérkezett a Világbajnok bonyhádi vasember

 10 nap 10 IRONMAN Világkupa futam

http://www.vasember.hu/

2007 november 5-15. Monterrey, Mexico

10 nap 10 IRONMAN Világkupa futam

A versenyzőknek tíz napon keresztül minden nap egy klasszikus Ironman távot kell teljesíteni. Minden nap reggel 9 órakor rajt az uszodába. A helyi szabadidős parkban 3,8 km úszás után 180 km kerékpározás következik.
A napi előírt program befejezésként a klasszikus maratoni távot kell teljesíteni, mely 42,2 km futást jelent ugyanazon a helyszínen.
Naponta maximum 22 óra alatt kell teljesíteni az előírt 3 versenyszámot.
A 10 napon belül, a 6., illetve a 7. nap környékén adják fel viszonylag sokan a versenyt.
A tavalyi évben az indulók közül összesen 9-en csináltuk végig ezt a nagyon kemény versenyt.
Jómagam 174 óra 37 perc alatt teljesítettem a távokat. Abszolút 8. és kategóriámban (férfi 30-40 éves korosztály) a második helyezést értem el.
Az idei év teljesítményei és elért eredményei alapján átvettem a vezetést az IUTA világranglistáján.
A jelenlegi első helyezésem magtartása érdekében az idén is teljesítenem kell ezt a nem mindennapos versenyt.
A tervezett kiutazásunk időpontja: 2007. november 02. reggel 07:10
A Budapest Ferihegy 2B Terminálról indulunk Budapest-Parizs-Atlanta-Monterrey útvonalon.

A verseny megkezdése előtti napon, tehát 2007. november 04-én lesz az ünnepélyes megnyitó és a versenytájékoztató.

Az első napon a versenyek 2007. november 05-én 09:00 órakor kezdődnek.
A verseny utolsó napja: 2007. november 15.

A következő napokban tartja a Szervező Bizottság az eredményhirdetést

" AZ IGAZ ORSZÁGÉRT "

 MÁTYÁS (szül.: 1443.02.23., Kolozsvár; meghalt: 1490.04.06., Bécs)

Fiatalsága

558 éve, február 23-án született  Mátyás (Hunyadi/Corvin) magyar király, az első olyan uralkodónk, aki leány ágon sem állt az Árpád-házzal rokonságban. (Az Árpád-ház fiú ága 1301-ben halt ki.)

Mátyás király Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet másodszülött fia. Vitéz János irányításával humanisták ( a humanizmusról és művelőikről, a humanistákról egy korábbi cikkben, Erasmus kapcsán már olvashattatok a Sulineten) nevelték. A magyaron kívül latinul, németül és csehül beszélt. Műveltsége meghaladta a korabeli főurak műveltségét.

Bátyját, Hunyadi Lászlót (1433-1457) a király 1457-ben lefejeztette.Ő volt Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet elsőszülött fia, ezért ő lett apja halála után a Hunyadi-ház és a Hunyadi-párt feje. Hiába esküdött hűséget V. Lászlónak 1456-ban, apja tisztségét, a főkapitányságot, amit örökének tekintett, nem kapta meg. V. László a címet inkább saját gyámjának, Cillei Ulrik (1404-1456) német birodalmi hercegnek adományozta. Hunyadi László nem tudta megemészteni a királyi döntést, és 1456. november 9-én az V. László kíséretében Nándorfehérvárra érkező Cilleit híveivel fölkoncoltatta. A király ekkor Hunyadi Lászlóra ruházta a főkapitányi tisztet, és esküvel bántatlanságot ígért. 1457. március 14-én mégis elfogatta Hunyadi Lászlót, és két nappal később összeesküvés vádjával ártatlanul lefejeztette Budán, a Szent György téren

Hatalomra kerülése

1457-ben V. László király Hunyadi Lászlóval együtt Mátyást is elfogatta, s bátyja kivégeztetése után az ifjabb Hunyadit Bécsbe, majd Prágába vitette. 1457 őszén V. László pestisben meghalt. 1458. január 24-én a korábban apját támogató köznemesi rétegek segítségével Mátyást királlyá választották, de nagybátyja, Szilágyi Mihály személyében kormányzót állítottak mellé. Mátyás azonban hamarosan megmutatta, hogy a korlátokat nem hajlandó elismerni és csorbítatlan királyi hatalomra törekszik. Híveit, és különböző érdekektől vezérelt támogatóit is meglepő erélyességgel fogott hozzá az erős központi hatalom megszervezéséhez. Amikor Szilágyi Mihály Újlaki Miklós erdélyi vajdával, valamint Garai László nádorral ellene szövetkezett, Garait leváltotta, Szilágyit lemondatta és elfogatta. A III. Frigyes (1463-1525), szász választófejedelmet Garai vezetésével magyar királlyá választó főurakat pedig legyőzte. 1464-ben Székesfehérváron megkoronáztatta magát a III. Frigyestől nagy nehezen - alku árán - visszaszerzett Szent Koronával.

Az alku
Garai László nádor Mátyás prágai szabadulása után III. Frigyest hívta meg a magyar trónra. Mátyás azonban seregeivel vereséget mért a szász választófejedelemre. 1463-ban, hosszas alkudozás után, Bécsújhelyen békét kötöttek, melynek során Mátyás ígéretet tett, ha törvényes utód nélkül halna meg, akkor Frigyesé a trón. Frigyes ezen alku, és a kapott 8000 arany forint fejében visszaszolgáltatta a Szent Koronát.

Belpolitikája

Mátyás uralkodása alatt a központi hatalom megerősítésére törekedett. A maga számára biztosította a vámszedés jogát, a bányák és a pénzverés jövedelmét. Pénzügyi reformot hajtott végre, újjászervezte az adórendszert, s az így megnövekedett jövedelmekből jól szervezett zsoldos sereget állított fel. Társadalmi reformjaival a köznemesség politikai befolyását növelte. A nádor hatáskörét kiterjesztette, új központi hivatalokat állított fel.

Külpolitikája

Külpolitikáját meghatározták a törökökkel vívott folyamatos harcai. Szinte évente hadat viselt ellenük. Törökellenes terveihez Nyugat-Európától nem kapott kellő segítséget, ezért Magyarországot erős birodalommá fejlesztve akart a megfelelő anyagi erő birtokába jutni. Megszerezte a cseh királyi címet, meghódította Morvaországot, Sziléziát. Bécs, Bécsújhely, Stájerország és Karintia ellen is hadba indult, de sikerei csak átmenetiek voltak.

Az utódlás kérdése

Mivel második házasságából, Aragóniai Beatrixtól nem született gyermeke, élete utolsó éveiben megpróbálta házasságon kívül született fia, Corvin János számára biztosítani a trónt.

Mátyás a művészetpártoló

Mátyás király bőkezűen pártfogolta művészeteket és tudományt. Híres tudósokat és reneszánsz alkotókat hívott udvarába. Várakat, kastélyokat építtetett, s ezzel is elősegítette a reneszánsz építő- és díszítőművészet magyarországi fejlődését. Kiemelkedő jelentőségű volt hatalmas kódexekből álló könyvtára (Bibliotheca Corviniana).

A néphagyomány Mátyás királya

A magyar néphagyomány, amely egész legendafüzért font Mátyás alakja köré, a törökverő Hunyadi János fiát, mint jó és igazságos uralkodót őrizte meg emlékezetében. A magyar népmesék álruhás királya szembeszállva a gazdagokkal és hatalmasokkal, mindig a szegény, egyszerű embert segíti a boldoguláshoz. A valósághoz az is hozzá tartozik, hogy bár Mátyás viselt dolgairól már életében több vidám történet forgott közszájon, a királyi udvarban élő humanista történetírók egyike sem jegyzett fel az álruhában igazságot osztó király legendájának tápot adó történetet.

Mátyás királyról szóló történelem tétel-javaslatokat találhatsz ezeken az oldalakon:
 

http://k2.jozsef.kando.hu/%7Eguczi/TORI/matyas.htm

http://diakoldal.banknet.hu/orarend/history/Ambrus/12.html

Mátyás király történelmi szerepéről, tetteiről szóló részletes összefoglalót pedig ezeken az oldalakon olvashatsz:
 

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/tortenel/europa/marcali/html/06/06r05f30.htm

Felhasznált irodalom:
 

-Mitták Ferenc: Történelmi pillanatok
Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen

-Ki kicsoda a történelemben?
Szerk: Szabolcs Ottó és Závodszky Géza
Laude Kiadó, év, hely nélkül

Hunyadi Mátyás életnagyságban

2008. január 26. 19:29 MNO
A honfoglaló magyarok és Szent István után Mátyás királyt viszi vászonra a monumentális alkotásairól híres Corvus-Kora Róbert. A lökösházi festő több mint ezer munkaórát szán a megközelítőleg 45 négyzetméteres tablóra, amely az "igazságos" budai bevonulását örökíti meg.
A művészben tavaly előtt fogalmazódott meg a gondolat, hogy rendhagyó módon emlékezzen Mátyás királlyá választásának 550. évfordulójára, a vázlatokkal pedig már egy éve el is készült. Megrajzolta és kompozícióba tömörítette a főalakokat, majd régészekkel, történészekkel konzultált, hogy minél korhűbben örökítse meg Mátyás dicsőséges hazatérését. Az alkotás most teljes egészében elfoglalja a lökösházi művelődési ház legnagyobb termének egyik falát, 9 méter hosszú és 5 méter széles, a király mellett 60 életnagyságú férfi és nő került rá.
Ez a nagy lépték, amellett, hogy monumentális, egy nagy kihívás, amikor az alakok életnagyságúban vannak megfestve, az fantasztikus, mintha az ember ott lenne közöttük - mondta el Corvus-Kora Róbert. A festmény várhatóan február végére készül el, állandó helye azonban még nincs. Idén valószínűleg bejárja az országot, majd a két korábbi tablóhoz hasonlóan a tengerentúlon is bemutatják.
(dunatv.hu)

" AZ IGAZ ORSZÁGÉRT "

" AZ IGAZ ORSZÁGÉRT "