A Mars:
A Mars a Naprendszer negyedik bolygója, a
Naptól legtávolabb keringő kőzetbolygó.
Méretét tekintve feleakkora átmérőjű, mint
a Föld, és kisebb sűrűsége miatt annak
tömegének mindössze 11%-át képviseli, a
teljes felülete is kisebb területű, mint a földi
szárazföldek összesített területe.
Ellipszis pályája elnyújtottabb, mint a
Földé – bolygónk
pályájának napközel- és
naptávolpontja között 5 millió kilométer
a különbség – a Mars esetében 42
millió kilométer a különbség a
pálya Naptól legtávolabbi és
legközelebbi pontja között, az átlagos
távolság pedig 230 millió kilométer (1,5
CsE). A Naprendszerben csak a Merkúr
pályájának nagyobb az excentricitása. A
bolygó saját tengely körüli forgása, a
marsi nap, azaz 1 sol hossza nagyon hasonló a
Földéhez: 24 óra 39 perc 35 másodperc. A Mars
tengelye a Földéhez hasonló dőlést mutat,
25,19°-ot zár be az ekliptika síkjával, emiatt
a bolygó időjárásában ugyanúgy
évszakok alakultak ki, mint bolygónkon.
A nevét a római hadistenről kapta (vörös
színe és a vér közötti
asszociáció okán). Vöröses
színét a felszínen globális
méretekben kimutatható vas-oxidos felső
talajrétegtől kapta.

Légköre igen ritka, a felszíni
légnyomás a Földiének 0,75%-a – a
Földön nagyjából 35 kilométer magasan
akkora a nyomás, mint a Mars felszínén –,
összetétele azonban teljesen más, 95%
szén-dioxid, 3% nitrogén, 1,6% argon és csak
nyomokban tartalmaz oxigént vagy vízpárát.
A ritka légkör ellenére is dinamikus
időjárás figyelhető meg a felszínen, erős szelek
fújnak, amelyek időnként bolygóméretű
porviharokat okoznak. A hőmérséklet –140 °C
és +20 °C között ingadozik. A sarki tél
során a bolygó magas szélességein a
légköri széndioxid is képes kifagyni.
A Mars alakja a Földéhez képest kissé
lapultabb, az egyenlítői és poláris
átmérője között 40 kilométer a
különbség. A többi kőzetbolygóhoz
hasonlóan belseje mélységi
differenciálódást mutat: olvadt
vas–kén magja, szilárd szilikátos mag
körüli köpenye és a Földétől
vastagabb kérge van. A Marson figyelemreméltó
geológiai képződmények találhatók.
Az Olympus Mons 27 kilométeres magasságával
és 600 km átmérőjével a Naprendszer
legnagyobb hegye, míg a Valles Marineris nevű
hasadékvölgy több mint 4000 km hosszú, egyes
részein szélessége eléri a 200,
mélysége a 7 kilométert. Lemeztektonikai
tevékenység ma már nem jellemzi a bolygót,
a Mars Global Surveyor szonda mérései alapján a
bolygó fejlődéstörténetének korai
időszakában voltak ilyen folyamatok. A bolygó
felszínét vulkáni tevékenység, a
kéreg mozgásai, becsapódások és
légköri jelenségek (pl. szelek)
alakították ki.
A Vörös bolygónak két holdja is van: a Phobosz
és a Deimosz. Bár eredetük nem tisztázott, a
legvalószínűbb az a feltételezés, hogy a
Mars gravitációs ereje által befogott
aszteroidákról van szó. Mindkét hold
rendkívül közel kering a bolygóhoz, a belső
Phobosz mindössze 9377 kilométerre (7,66 óra alatt
téve meg egy kört), a külső Deimosz is csak 23 460
kilométerre (30,35 órás keringéssel). A
rendkívül gyorsan keringő Phobosz a Mars
felszínéről nézve nyugaton kel és keleten
nyugszik. Mindkét hold keringése a Marshoz
kötött, azaz mindig ugyanazon oldalukat mutatják a
bolygó felé. Felfedezésük szinte egyszerre
történt, Asaph Hall amerikai csillagász a két
és fél évenként esedékes marsi
oppozíció idején, 1877. augusztus 12-én
pillantotta meg a Phoboszt és 1877. augusztus 18-án a
Deimoszt.
<-- VISSZA
A BOLYGÓKHOZ!