A HASTÁNCRÓL
Hastánc (orientális tánc) eredeti nevén:
Arabul- raks sharqui
Törökül- dans oryental ( rakesse)
Angolul- belly dance.
A közel- keleti és észak- afrikai nők hagyományos táncából alakult ki. A nők nem a férfiak szórakoztatására táncolták, hiszen azokon a területeken ahol kialakult a hastánc, a férfiak a nemek általános elkülönülése miatt nem vehettek részt a nők táncos ünnepségein.
A hastáncot általában mezítláb táncolják, ami kifejezi az ősi kapcsolatot a táncos, a zene és a Föld Anya között.
A hastánc 1893- ban jutott el Amerikába, ahol elvarázsolt mindenkit. Egyre népszerűbb lett az 1960- 1970- es évekre, és napjainkban is töretlen népszerűsége. Számos fesztivál és előadás van világszerte, egyre több workshop- ot és hastánctábort szerveznek, s egyre népszerűbb Magyarországon is.
A hastánc természetes mozgásforma, jótékony hatással van a nők izmaira és csontrendszerére is. A mozgás középpontja a csípő és a mellkas. A táncos testének különböző részeit izolálja, mindent külön- külön megmozgatva, hogy teljesen kifejezze a zenét.
Közkedvelt kellékek a : fátyol, bot, ujjcintányér, kad, gyertya, íziszfátyol, samadan.
A hastánc nemcsak egy tánc, hanem életstílus. Sem az életkor, sem a testalkat nem akadály, kellő elszántsággal bárki megtanulhatja a táncot.
A táncot, a saját stílusodat önmagadban kell megtalálnod, hiszen ez nemcsak a test, hanem a lélek tánca is.
Kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb leszel, felismered saját nőiességedet.
A hastáncórákon, hastánctáborokban a nőkből baráti közösség alakul ki, akik együtt örülnek a táncnak, a zenének.