Kender

A Moraceae (Eperfafélék) család génusza a Cannaboidese alcsaládban. Egyetlen faja eredetileg Ázsia középrészén honos, de sokfelé elterjedt. A Cannabis sativa vagyis vétett K egynyári, egész másfél m. magas, durva és kurtaszőrű kóró. Az egész 6 m. magas fajtáját kínai vagy óriás K. -nek (var. Chinensis v. gigantea) mondják. Levele 3, 5, 7, ritkán 9 levélkéből ujjasan összetett levélkéje keskeny lándzsafűrészes: Rendesen kétlakú, kétféle szárú, miről a porzós K. a magvas K. -től könnyen megkülönböztethető. K. szárak közt vékonyabb és sápadtabb szárakat is látunk, melyek megrázva porzanak. A zöldebb nem porzik. A sápadtabb szárat a nép virágos K. -nek nevezi. Ez a K. hím (porzós) alakja. A sötétzöld szár a magvas K. Ez viseli a termés virágokat. Ezek állása leveles füzér. A termő virágnak enyvlevelű zöld leple van, mely az egyik oldalán hasadt; egy termő van benne két pelyhes, piros bibével ennek termése a K. -mag, apró szemű makk, s a le nem hulló lepel takarja. A virágos K. -en csupa porzós virág van, s magvas K. -en csupa termős virág; egy száron vegyest ritkán találni mind a kettőt. Így ritkaság az egylakú K. Mint fonószövő termék Európában már a legrégibb időben elterjedt; nálunk, kivált az Alföldön, elvadulva még a homokon is gyakori. Frissében minden része erős, bódítószagú, kábító; ez a benne levő gyantától ered. Sokfelé termesztik. Oroszországban termesztik a legtöbb meg a legjobb K. -t s a legnagyobb K. -piac ott van. Szövete durvább, de sokkal tartósabb mint a lené. A K. rostos része a szárának háncsrostja. Az egylakú Cannabis sativa var. monoica Holuby sverepá v. bláznivá konopa) csak Magyarországból, főleg a délvidékről ismeretes K-fajta. A Cannabis indicát a Himaláján 2300 méter magasságig termesztik; gyakran a K. tőalakjának tartják, de csak elfajzás. Ettől nyerik a Keleten bódítószerül annyira használt "hasis"-t. A K. gyantája a "charras" v. "churrus". még Bhang és Gunje. - Indiai K (indian hemp),; Afrikai K.; bengaliai v. Bombay-K. Crotalaria; sárga K.,; Aloe K.; sisal-K.; Bombay-Aloe K. A K. termelése. A K. fejlődése megkívánja a nagyobb meleget, az ú. n. borklíma alatt legjobban megterem. Jó K. -talaj a humuszban bővelkedő iszaptalaj, kiszáradt tófenék, erőteljes gyeptörés és az erdőirtás talaja. Sovány, laza v. túlságosan kötött talajok a K. -nek nem alkalmasak. A K. -t két kalászos közé lehet beállítani a forgóban, de jól megterem a hüvelyesek és a lóhere, lucerna félék után is. Földjét már ősszel kell mélyen fölszántani és lehetőleg érett istállótrágyával még ősszel ellátni. A műtrágyák közül a chilisalétromot lehet ajánlani, katasztr. holdanként 60-70 kg. -ot. Tavasszal szántás elkerülésével csupán porhanyítókkal kell a földet a vetés alá elkészíteni s ebbe április végén v. május elején sorvetőgéppel vetni. Ha vékonyszálú fonal-K. nyerése a célunk, akkor 15 cm. ellenben mag-K. -nél 24 cm. a sortávolság. Első esetben holdjára 30-35 kg. (60-70 liter), utóbbi esetben 20-25 kg. (0-50 liter) mag szükséges. Szórva vetésnél még egyszer annyi mag kell. Az ápolás gyomlálásból áll. A K. aratása történhetik kinyüvés, azaz gyökerestől való kihúzás útján, de ez lassú és költséges munka s ezért csak kis területű vetésnél gyakorolják. Nagyobb vetést közel a földhöz levágják, azaz aratják és pedig v. külön a virágos és a mag-K. -t, v. pedig egyszerre az egészet. A virágos K. -t akkor kell aratni, ha virágja porzik, a mag-K. -t pedig magéréskor. A virágos K. finom, a magvas K. durva csak kötélnek v. zsákvászonnak alkalmas fonalat nyújt. A levágott K. -t, mihelyt elfonnyadt, kévékbe kötik, megszárítják és leveleiről lelombozzák. Az ily módon megtisztított 2-4 marokból lehet egy kéve. A kévéket alj-K. -rel kell két helyen átkötni 1/3 és 2/3 magasságban. Egy-egy kéve átmérője 15-20 cm. legyen. A kévéket kúpokba kell állítani háromláb alakjában. Egy kúpba 50-100 kévét rakunk. A kévéket nagyság és minőség szerint kell osztályozni, mert a különböző kévéket nem lehet együtt jól áztatni, törni és tilolni. A K. további kikészítése az áztatásból, törésből, tilolásból és gerebenezésből áll. Az áztatott és jól kiszáradt K. -t kazalba rakják. További munka a K. törése. A törés célja az, hogy a rost a fás részek közül kiszabadíttassák. A K. törése kézzel és géppel végezhető. A törést a tilolás munkája követi, melynek célja a fonal-K. között maradt pozdorját eltávolítani és a fonalnak simulékonyságot adni. Erre a munkára is van már gép. Törés és tilolás után nyerünk az áztatott K. -ből: 17-18 % K. -t és 3-4 % kócot (csepűt). Tilolás után a K. -markokból fejet csavarnak és 50 kg. -os bálokat raknak. 40 q. kórós K. -termésből számíthatunk holdanként 32 q. áztatott K. -t, amiből, mint említettük, 544 kg. fonál-K. -t és 128 kg. kócot nyerhetünk. A K. festése. A K. festésénél ugyanazok az elvek és eljárások alkalmazhatók, amelyek alapján a pamutot és a lent festjük. Előzetes fehérítés csak világos színek előállítása esetén szükséges. Betegségi. A kenderrák a legveszedelmesebb betegsége a K. -nek. A betegség a K. -szár belét támadja meg, melyet előbb penésszel borít, amely foltokból később többféle alakú s egész 2 cm. terjedelmű kemény, fekete gumók keletkeznek. Ekkor a K. elsárgul és még virágzás előtt elpusztul. A betegség okozója Sclerotiama Libertiana Fekl. nevű gomba s ellene más védekezés nincsen mint az, hogy a beteg földeken néhány évig K. -t nem termesztenek. Az élősködő növények közül nagy károkat okozhat a K. -ben az elágazó szádor (Dohány, betegségei) és a Cuscuta. Jelentéktelenebb károkat okozhat végül a Dendrophoma Marconii Cav. nevű gomba, mely a K. szárát hosszúkás sötét foltokkal borítja. Ez ellen úgy védekezhetünk, és a K. -t korán aratjuk miáltal a gomba szaporodásának gátat vethetünk. K. és len kilencede úrbéri tartozásként járt a földesúrnak. Az 1836. VII. t. -c. a jobbágyra bízta, hogy ezt a kilencedet természetben vagy fonásban szolgáltassa. Az úrbéri kapcsolat megszűntével ez a tartozás is megszűnt.