III. András (1290-1301)

1265 körül született.
 

III. András és anyja, Morosini Tomasina, aki mindig támasza és tanácsadója volt.

1278-ban a IV. Lászlóval ellenséges viszonyban lévõ kõszegiek hazahívták Velencébõl, hogy királyjelöltként szerepeltessék. Akkor még ez nem járt sikerrel.
IV. László meggyilkolása után már ismert volt. Vele szemben trónigénylõként fellépett Habsburg Rudolf, aki arra hivatkozott, hogy 1241-ben IV. Béla felajánlotta II. Frigyes császárnak hûbérül az országot. (Igaz, ez alól a pápa IV. Bélát akkor feloldotta.) IV. Miklós pápa nem ismerte el András apjának II. Andrástól való "törvényes" származását, és mindjárt oda is ítélte az országot az Anjou-családnak. Martell Károly is bejelentkezett, sõt még valaki felbukkant, aki Kun László király 1278-ban meghalt öccsének adta ki magát. A magyar urak, és fõpapok gyorsan III. András mellett döntöttek, és megkoronázták.
 

III. András pecsétje

Ezzel biztosították befolyásukat a királynál, aki megpróbált a köznemességre támaszkodni. A trónkövetelõ Habsburg  Albert herceggel 1291-ben összecsapásra is került sor.
  A Kõszegiek átpártoltak az anjoukhoz, és a királyt elfogták. Haláláig folyamatos harcokat kellett vívnia, hiszen Martell károly halála után annak fia, Caroberto (Károly Róbert) törekedett Magyarország felé. III. András második házasságát Habsburg Albert lányával, Ágnessel kötötte, hogy maga mögött tudja ennek a családnak a támogatását.
 
 

.	III. András uralkodása idején született az Ómagyar Mária-siralom, egyik legrégibb nyelvemlékünk.

1300-ban Károly Róbert kíséretével partra szállt Spalatoban, és elindult az ország belseje felé. III. András a túlerõ ellen fel sem vonult. Károly Róbert Zágrábban rendezkedett be, itt érte a hír, hogy III. András 1301. január 14-én a budai várban váratlanul meghalt.

Budán temették el, vele végérvényesen kihalt az Árpád ház.