Itália
Dél-Itáliában Anjou Károly
(1268-1285) között elveszítette Szicíliát,
visszaszerzésére tett kísérletei eredménytelenek
maradtak.
A Pápai állam VIII. Bonifác (1294-1303)
idején kezdetben felülkerekedett, de aztán alulmaradt
IV. Fülöp francia király csapataival szemben, aki a pápák
székhelyét áthelyezte Avignonba.
Észak-Itália:
Genova átmeneti hanyatlás után,
amit a IV. keresztes hadjárat következtében élt
át, a bizánci császárság helyreállítása
(1261) után újabb föllendülést élt
meg, kereskedelmi kiváltságokat szerzett Bizáncban,
támaszpontokat Észak-Afrikában, Kisázsiában
és a görög szigeteken. Fejlett kereskedelmet
bonyolított Oroszországgal, Iránnal, Kínával,
Közép-Ázsiával. 1284-ben Pisától
megszerezte Szardíniát, majd Korzikát, és Elba
szigetét. 1296-ban a velencei flotta feletti győzelme vezető
szerephez juttatta a városállamok között.
Velence kereskedelmi
tevékenysége már a XII. században túlterjedt
a Földközi-tengeren, fényűzési cikkek kivitelében
vezető szerepe volt. Brugezsel és a Rajna torkolatvidékének
városaival élénk kapcsolata volt. 1150-ben megszerezte
a dalmát tengerpartot, részt vett a IV. keresztes hadjáratban,
mely jelentős hasznott hozott számára, bár
1170-ben megint Magyarországé lettek a dalmát városok.
Firenze gazdasági fellendülését
iparának és bankjainak köszönhette. Itteni bankárok
kezelték a pápai jövedelmeket, nem csoda, hogy igen
jó volt a kapcsolat a pápákkal. A köztársaságot
hét céh irányította, a signoria (tanács)
tagjainak többségét ezekből választották.
Verona őrgrófság, melynek
irányítása családok közötti harcok
eredményeként dőlt el hosszú időn keresztül.
Milánóban a XIII. század
második felében a Terra és Visconti családok
vetélkedtek a hatalomért, mely a század végére
a viscontiak győzelmével ért véget.