A szlávok
A szlávok indoeurópai eredetű
törzsek voltak, amelyek a pripjatyi területről (a Dnyeper
folyótól nyugatra) származtak. A VI. században
az avarok kiszorították őket innen, és szétszóródtak
Kelet-Európa különböző részeibe.
A IX. századra a szlávok már letelepedtek
új hazájukban és politikailag is szervezettebbé
váltak. Kb. 1000-re a legtöbb őslakos, nem szláv
népet magukba olvasztották. Független szláv államok
jöttek létre Morvaországban
(830), Lengyelországban (960), Oroszországban
(Kijevi Rusz) (kb.862), Horvátországban
(815), és Bulgáriában (716).
A szlávokat bizánci misszionáriusok
(hittérítők) térítették a keresztény
hitre két testvér, Cirill (826-869) és Metód
(815-885) vezetésével. Cirill a görög ABC alapján
megalkotta a cirill betűs írást. 990 és 992
között a lengyelek és más nyugati szláv
népek a nyugati (katolikus) egyházhoz kötődtek,
míg a többiek a keleti egyház kötelékében
maradtak. A bizánci befolyás különböző
formában érvényesült ezeken a területeken,
rövidebb önállóság után a belső
lázadások meggyengüléshez vezettek, melyet kihasználtak
a törökök, tatárok és a törökök.
Velence és a magyarok küzdelmeinek is gyakorta voltak színterei.
A morva állam a Keleti frankok, és magyarok
támadásai között őrlődött, és
végül a X. századra helyén kialakult a Cseh
állam, melynek létrejötte a Premysl család
nevéhez fűződik.
A lengyel állam létrejötte a Piast
házból származó Miesko fejedelem érdeme.
A bolgár állam kialakulása után
fénykorát a IX. században élte, amikor Simeon
cár idején még Bizáncra nézve is veszélyt
jelentett.
A szerb állam csak a XIII. századra alakult
ki Nemanja István idején, hiszen a megelőző
századokban az itt élő népek javarészt
bolgár, vagy bizánci fennhatóság alá
tartoztak.