Az Amúr szerepe a magyar gasztronómiában


Az Amúr hazánkban nem őshonos halfajta, származási területe az Amur folyó és annak is főleg a középső és alsó szakaszán. Mo-ra 1963-ban telepítették be és mivel jól alkalmazkodik új környezethez így gyorsan elszaporodott, de csak folyóvizekben ívik, tavakban csak mesterségesen lehet megoldani az utánpótlást. Növényevő, nagyon kedvelik olyan tavakban, folyószakaszokon ahol túl burjánzott a növényzet, mert megtisztítja a tavakat, de ha kevés a megtisztítandó növényzet akkor nagy károkat okozhat mivel hatalmas pusztítást végez a nádasokban ami más halaknak szolgál ívó illetve búvóhelyül. 

A halhús fogyasztás előnyei:
A halhús D,E,A, B12 vitamint tartalmaz és rengeteg nyomelemet (pl. cink, szelén, kalcium, magnézium, jód, vas) az esszenciális aminosavak és omega3 zsírsavak fő forrása.
Klinikai tesztek (megfigyelések) igazolják, hogy a „halevők” körében nagyon alacsony az asztma és az Alzheimer-kór kialakulása és alacsony a gyulladások, gyulladásos megbetegedések előfordulása.

Az amur húsa:
Az amur húsa hófehér, száraz (az amur nem növeszt zsírréteget) közepesen szálkás hal a nagyobb példányokban inkább csak csontokat találunk. Húsa hasonlít a hazánkban népszerű ponty húsához, azzal a különbséggel, hogy a kisebb méretű amúrokban több szálka van, ennek ellenére a magyar gasztronómia ugyanazon ételek készítéséhez használja fel, amelyeket egyébként hagyományosan pontyból készítenek. Amúgy is kedvelik az amúrt hazánkban, mert gyors növekedésű hal és a húsának minősége vetekedik a pontyéval és a nagyobb példányokban a sok szálka sem teszi körülményessé a fogyasztását illetve elkészítését.

Vigyázat!!! Ikrája nem fogyasztható, mert mérgező!

Az oldal tetejére!