Egy egészen különleges és elbűvölő koncertnek lehettem részese 2011. nov. 27-én a Millenáris Teátrumban. A nagy érdeklődésre számot tartó esemény házigazdája, Várkonyi Attila köszöntötte elsőként a vendégeket, majd a TRB dalok szövegírója, Horváth Attila nyitotta a műsort, a rock zenészek édes-keserű életéről beszélt nagyon őszintén.

A koncert csapatát egy teljesen egyedi formáció adta, ugyanis csak erre az estére álltak össze egy együttesbe az egykori TRB zenekar művészei. A Piramis együttes oszlopos tagjaként ismert Závodi Janó, szinte rezdüléstelen arccal, kifogástalan eleganciával csillogtatta meg gitártudását, és időnként nagyon nehezen tudta leplezni meghatódottságát. Kékesi Bajnok László a hangszer iránti alázattal, egyszerű természetességgel pengette basszusgitárján a húrokat, kettejük összjátékát egyfajta belső ritmus és ösztönös könnyedség jellemezte. Látszik, hogy ők sem először léptek együtt színpadra. Az ütőhangszereket Donászy Tibi, a „rock dobosok királya” szólaltatta meg, elképesztő gyorsasággal és laza mozdulatokkal forgatta kezében a dobverőt, szólóival megfűszerezve a zenei élményt. Zefi újfent megmutatta kimagasló tudását, zongorajátéka nyomán szinte életre keltek a hangok, és mágusként bűvölte Hammond orgonáját, amely engedelmeskedve ujjainak, dübörgött vagy éppen lágyan csilingelve szólt. Ők négyen régi motorosok a szakmában, sokszor és sokat zenéltek együtt, és látszik, hogy minden fellépést nagyon komolyan vesznek. A zenei összhatást Horváth Mihály vendégzenész szájharmonikájának finom szólamai színesítették, és kiemelkedően jó ötlet volt a két csinos vokalista lány szerepeltetése is.

Az énekesi posztot egészen sajátságos módon, Tunyogi Péter töltötte be, akinek korábban rögzített hangját a profi zenészek élőben kísérték. Az egész műsor nagyon precízen volt összeállítva, még a dalok sorrendisége sem volt véletlenszerű. Egy bámulatos körutazást tehettünk Tunyó művészi pályáján, a TRB lemezek legmeghatározóbb darabjai mellett felsorakoztak az emblematikus P.Mobil és Piramis nóták is, persze az összes gyöngyszemet Tunyó felejthetetlen hangja ékesítette. Vizuálisan pedig a nagy kivetítőn mindig az éppen elhangzó dalhoz illeszkedő képek és koncertfelvételek hozták még közelibbé a régi emlékek hangulatát. Egyik legmeghatóbb jelenet volt a rock ikon és lánya, Tunyogi Orsi duettje, a „Szállj fel magasra” című dal tolmácsolásával. Szemmel láthatóan izgult a bájos művésznő, mivel nővére helyett hirtelen kellett beugrania, Bernadett ugyanis egy győri szereplésről visszajövet balesetet szenvedett, de szerencsére nem esett baja. Orsi viszont dicséretesen helytállt, mintha Édesapjával a lelkében énekelt volna.

Az est fénypontjaként és egyben a műsor zárásaként a színpadra leeresztett projektor-vásznon teljes életnagyságban megjelent a legendás énekes törékeny alakja, ilyformán búcsúzott az áhítattól áthatott rajongóitól és tisztelőitől. Mintha újra lejött volna közénk a Földre, boldogan mosolyogva nézett ránk, a háttérben tündöklő csillagok fényében. Magasztos érzés volt átélni ezt a csodát, beragyogta advent első vasárnapjának estéjét. Bizonyára nem véletlen, hogy Tunyó halálának 3. évfordulója havában, éppen erre a napra esett az emlékezés időpontjának megválasztása. Mint, ahogyan sokat sejtető üzenetértéke lehet annak is, hogy a koncert a „Próbáld meg őszintén” címet kapta. Az ünnepváráshoz illő, szép ajándék volt ez a nagy csokor, zenébe csomagolt szeretet, örök élmény marad ez a bensőséges hangulatú, szívmelengető este.

Köszönet a zseniális zenész csapat minden tagjának, hogy Tunyogi Péter halhatatlan emlékéhez méltó, egészen egyedi és kivételes produkcióval lepték meg és varázsolták el a közönséget.

Külön elismerés Zeffer Andrásnak, akinek a fejében megszületett a merész gondolat, és egy cseppet sem csodálkoztam, hogy a terveit valóra is váltotta. Bár, bevallom, még én is nagyon izgultam, hogy minden jól sikerüljön, de bíztam a technikusokban és a szakemberekben, akik nélkül ez a fantasztikus előadás létre sem jöhetett volna… Köszönet Nekik is a munkájukért.

A koncert egy nemes célt is a zászlajára tűzött. A Szent László Kórház Őssejt-transzplantációs Osztálya betegeinek mindennapjait próbálja segíteni a zenekar azzal, hogy a steril szoba rideg falai között nekik is jusson egy kis boldogság. Talán könnyebb lesz elviselniük a nehéz időszakot, ha egy komfortosabb környezetben tölthetik a „szigorú, szomorú, szakadt napokat”… Ez a szép gesztus mindannyinkat figyelmeztethet arra is, hogy a karácsony igazi mondanivalója, a másokkal való törődés, a szeretet kiteljesedése ne csak az ünnepek idején járja át a lelkünket.