A

RAGÁLYI-BALASSA

(kiscsoltói, balassagyarmati és kékkői)

 család honlapja

       Alig van Magyarországon olyan nemesi család, amely akkora történelmi háttérrel rendelkezne, mint a Balassáké. A család levéltára megközelítőleg 600 éven keresztül egy helyen a Kékkői várban volt őrizve. Mára a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve az Országos Levéltár őrzi ezeket a dokumentumokat. A család szinte minden magyarországi történelmi családdal rokonságban áll. A trianoni határmódosítás során a család ősi fészke a Kékkői vár a Csehszlovák, majd a Szlovák Köztársaság területére került át.  Bár a történelmi Magyarország minden területén éltek, mégis a Kékkői várhoz kötődik a család.

Sok meghatározás, elmélet él a család nevéről. Az tény, hogy a levéltári adatok szerint, én magam is legalább 15 féle írásmódot találtam. Ezekből az elméletekből olvashatnak egyet a következő sorokban.

"Ősi magyar nemesi család a Balassáké/Balassiaké, családfájukat a 13. század elejére vezetik vissza. A birtokra utaló előnév a 14. században gyakorta Kékkő és Gyarmat, másoknál Szklabonya. A Gyarmati (Gyarmathy) előnév a 15. században szilárdul meg, a Gyarmati és a Szklabonyai ág is ekkor válik szét. Érdemes már itt, az elején röviden tisztázni a Balassi/Balassa névforma kérdését: bizonyosan állíthatjuk hogy a 16. században mindkét névalak előfordul a családban, nemegyszer ugyanaz a személy írja hol így, hol úgy a nevét, a példák és az ellenpéldák száma oly sok, hogy idézni sem érdemes. A család kettős neve az egyházi latin Blasiusból - valószínű szláv közvetítéssel - származó, magyar Balázs keresztnévből alakult ki. A XIV-XV. század fordulóján élt Gyarmati Balázs fiait kezdték magukat egyszerű patronimikon-képzővel Balassinak, illetve annak becéző formájával Balassának nevezni. Olyan kettősség ez, mint amilyen az Andrássy - Andrássa, Miklóssy - Miklóssa névalakoknál is kialakult. A középkori oklevelek is igazolják a családnév ilyen eredetét, hiszen a XV. századtól már Gyarmathi-i Balázs fiairól esik szó bennük. Forgách Ferenc XVI. századi rosszindulatú pletykája is erre utal: „A [Balassi/a] család egy Balázs nevű nemtelen és hitvány szolgától származott, akivel urának élemedett leánya összeszűrte a levet." (Az eredetiben latinul)

I. Balassi Bálint legalábbis gyakrabban írta alá nevét az i-s alakban, a versfőkben pedig mindig így használta, ezért Eckhardt Sándor javaslatára az irodalomtörténet-írás ezt az alakot fogadta el. Bálint (és a család más tagjai is) kétpontos y-nal írták nevüket, használva a Gyarmathy előnevet, továbbá mind a Balassa, mind a Balassi formák második magánhangzója bizonyosan á-nak hangzott. Tehát a családnevek esetében szokásos hagyományőrző írásmód szerint költőnk nevét Gyarmathy Balássa Bálint avagy Gyarmathy Balássy Bálint alakban írhatnánk. (Korabeli ejtése feltehetőleg Balázsi, illetve Balázsa. Nyilván nem véletlen, hogy a budai pasák magyar nyelvű levelezésében Balassa János egyszerűen Balázs Jánosként szerepel.) A továbbiakban, 20. századi konvenció alapján, a Balassi Bálint alakot használjuk, a család többi tagja esetében pedig azt, ahogy tudtunkkal nevét (gyakrabban) írta."  Kőszeghy Péter- írása alapján

A történelmi múlt kötelez. A család grófi ága kihalt, de a bárói ág mind a mai napig él. Az elmúlt száz évben a család kénytelen volt a nyilvánosság elől visszavonulni. A XIX sz. elején sok belső feszültség miatt vonult vissza a család élő tagjai, majd a kommunizmus miatt nem térhetet vissza senki a családból a közéletbe.

Feltett szándékomban áll, hogy adatokat gyűjtsek és mindazt közkincsé tegyem a családról. Ehhez a munkához kérem aki tud segíteni ebben, az írjon a címemre. Ez a munka azért készül, hogy a Magyar történelmet, kultúrát tovább ápoljam és a család intézményt példaként állítsam a mai társadalom számára.

báró Balassa Antal  kezdeményezte munkát szeretném folytatni, Balassi Bálint életének  kutatása terén is. (Török János szerkesztette Hazánk I. 1858 évfolyamában a 72-4, 215-8. lapon található írása nyomán.)
 

Cantio militaris.

Panaszkodással,
Keserves jajszóval
Pannonia siratja
Magyarok országát,
Az ő kedves anyját
Hogy árvaságban látja;
Mert vitéz Mars apja,
Azki volt gyámola,
Immár őtet elhatta.

Ekképen siratja,
Míltán is gyászolta
Trója maga hadnagyát:
Az vitáz Hektornak,
Seríny vigyázónak
Remíntelen halálát,
Mihent holta törtint
Könnyen hozzája fért
Ellensíg törte falát,

Te is bár sirassad,
Mind holtig gyászoljad
Ezt az vitéz atyádat,
Ki böcsületedért,
Szíp zöld koszoródért,
Sok halálos bajt vívott;

Anyádat ípsígben,

Szíp gyönyörüsígben

Titeket feltartott.

Ki olly szép országra,

Nagyobb míltóságra

Valaha szert tehetett;

Vajjon mely királynak

Fényes udvarának

Nagyubb híre lehetett?

Amint vitézidnek

Szittijaji vírnek

Hírek-nevek terjedett!

Oh áldott boldog föld!

Voltál kedves, szép, zöld,

Ékes minden határod;

Szép nemes címered

Az égig tündöklett,

Hirrel rígen szabadságod;

Sok ezüst-arannyal

S vad, kövér barommal

Bű minden tartományod.

Sok vitéz emberek

Te hozzád sietnek,

Mert nálad volt lakások;

Nemessígszerzisnek,

Az szép vitézsignek,

Tanuló iskolájok;

Sok fáradságokért,

Nehéz próbájokért

Tűled volt igaz zsoldjok.

Érdemesebb ki volt,

Serínyebben harcolt,

Vitéz bajnoktársával?

Vitézsígnek jelit

Karjának erejit

Megmutatá kardjával;

Koszorót laurusból,

Melyet nyert vitézűl,

Az ő fejiben nyomta.

Gazdag várasokkal,

Üst-, aranybányákkal,

Oh nemes Pannonia!

Legelő mezőkkel,

Szép halas vizekkel

Híres valál valaha;

Bortermő szőlőkkel

Szip, szíles mezőkkel:

Nízd, már mennyi sok híja!

Híredben, nevedben,

Ily sok szépségedben

Igen nagy csorba essett;

Nemes országodnak

Minden állapotja

S szabadsága elveszett;

Szörnyű nagy pusztítást,

Igetíst, vírontást

Benned az ellensíg tett.

Mint tengeri habtul

Gályásmester nélkül

Az gálya hányattatik:

Elfogyott reménség,

Mert semmi segítsig

Szeginynek nem adatik;

Nem használ kiáltás,

Sem habhoz kapdozás:

Egyszersmind csak eldűlünk.

Ollyannak mondhatom

S ahhoz hasonlítom

Ez mostani sorsodat,

Kit átkozott irigy

Jótíteminyedért

Árva fejedre hozott;

Sokféle nemzettel,

Halihatatlan néppel

Azki tíged elrongyolt.

Nemcsak nyilvánvaló

Keresztyén vér szopó

Pogány megrontja fiát:

De még hajas szomszíd

Mardosó kutyakint

Reád kísziti agyarát,

Hogy tíged megmarjon,

Javaiddal bírjon,

Elnyerhesse hazádat.

De most is aluszol,

Mint egy holt úgy nyugszol,

Mit gondolsz te magadban?

Múlik vitézsíged,

Tompul rígi híred,

Van píldánk az országban:

Mindaddig csűgödöl,

Maholnap kisíssel

Majd tőrt vetnek nyakadban!

Mind egyenlő szívvel,

Teljes értelemmel,

Egyaránt vitézkedjűnk!

Elveszett hazánkért,

Özvegyek-, árvákért

Szívesen iparkodjunk!

Vér bennünk buzduljon,

Törőkre forduljon,

Lígyünk rigi magyarok!

Hazája-szeretők,

Szabadságoltalmazók!

Ország pusztitásán,

Nemzetünk romlásán

Bosszi párducok!

Ne szánjunk éltünket,

Ontani vírünket,

Sok Szép lakóhelyünkért!

Nemes címerünkért,

Elveszett szabadságért,

Bátran vagdalkozzunk!

Hadd lássák, mit tudunk

Jó zsíros határunkért!

Kevesen hogy vagyunk,

Kétsigben ne essünk,

Filsz ne fojtsa szívünket!

Egyedül csak Isten

Csudálatosképen

Veri az ellensíget;

Ha mink jók leszünk

És egymást szeretjük:

Elhidd, megsegít minket!

Azért kőnyörögjünk.

Szent Felsígit kírjük:

Lígyen az mi hadnagyunk!

Vezérlíse után

Rornoljon az pogány,

Terjedjen rígi hirünk;

Országunk ípűljőn,

Ellenség hadd higgyen,

Mely jó az mi Istenünk!

ÍIly igyekezetre,

Szíp vitézkedísre

Segíljen az Úr Isten!

Valamit elvesztett

Szegíny magyar nemzet,

Mindent visszanyerhessen!

Még az én két kezem,

Puskám, hegyes tőröm

Pogányban kárt tehessen!

Az ezerhatszázban

Hogy ezeket írám

Hatvanhat esztendőben,

Ekém után jártam

S arra is vigyáztam,

Hogy ehessem kenyérben;

Zabot is vetettem,

Mert lovat szerettem,

Vettem hasznát mezőben.

Amen.