Kritikai kiadás -- Balassi Bálint összes verse
Balassi Bálint összes versei
Versek
Források
Tanulmányok
Névjegy
Tartalom
Következnek Balassi Bálintnak külömb-külömbféle szerelmes éneki…
Jelentem versben mesémet…
Cupido szívemben…
Eredj, édes gyűrűm…
Bizonnyal ismerem rajtam most erejét…
Nő az én örömem…
Beteges lelkem…
Mondják jövendölők…
Reménységem nincs már nekem…
Ó, te csalárd világ…
Valaki azt hiszi…
Áldott szép pünkösdnek…
Széjjel tündökleni…
Siralmas nekem…
Csak búbánat immár…
Hallám egy ifjúnak…
Kikeletkor, jó pünkösd havában…
Csókolván e minap…
Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek…
Vajha én tüzemnek nagy tűrhetetlen volta…
Már csak éjjel hagyna énnekem nyugodnom…
Nő az én gyötrelmem…
Íme a pelikán…
Keserítette sok bú és bánat…
Most adá virágom nekem bokrétáját…
Lelkemet szállotta…
Szentírás szerint is kereszt csak bút jegyez…
Az én szerelmesem…
Minap mulatni mentemben…
Mint sík mezőn csak egy szál fa…
Mire most, barátom, azon kérdezkedel…
[vacat]…
Áldj meg minket Úristen…
Bocsásd meg Úristen…[1]
Ezek az énekek, kiket Balassi Bálint gyermekségétől fogva házasságáig szerzett…
Méznél édesb szép szók…
Régi szerelmem nagy tüze…
Egy nagy követséggel…
E világgal bíró…
Egy kegyes képében…
E világ sem kell már nekem…
Engemet régóta…
Széjjel hogy vadásza…
Fáradsága után nyugodni akarván…
Te, szép fülemüle…
Mindennap jó reggel ezen repültök el…
Kérdé egy barátom…
Bezzeg nagy bolondság…
Idővel paloták, házak, erős várak…
Szerelem s Julia egymás mellett állva…
Ha ki akar látni…
Julia két szemem…
Áldott Julia kiballagtába…
Édest keserűvel…
Hét fő csillag vagyon az égi forgáson…
Ó, magas kősziklák…
Mi dolog, Úristen…
Kegyes vidám szemű…
Én édes szerelmem…
Ó, nagy kerek kék ég…
Ez a Juliáról szerzett énekeknek a vége…
Szerelem istene, Venusnak ereje…
A Zsuzsanna egy szép német leán…
Vitézek mi lehet…
Még vannak egynéhány Istenhez való énekek…
Nincs már hova lennem…
Az én jó Istenem…
A te nagy nevedért…
Mennyei seregek…
A Szentháromságnak első személye…
A Szentháromságnak, kinek imádkoznak…
A Szentháromságnak harmadik személye…
Segélj meg engemet…
Mint a szomjú szarvas…
Vitézek karjukkal, kígyók fullánkjukkal
Nyolc ifiú legén…
De mit gyötresz engem…
E széles világon…
Ti, kik szegénységet…
Ismét felvetette…
Tebenned, Julia…
Ha nagy haragjában…
Egykor szép Juliát…
Mikoron kirepül…
Egykor szép Julia…
Rózsaszínű lelkem…
Pusztában zsidókat vezérlő jó Isten…
Ó, én édes hazám…
Kit csak azért művel…
Ugyanakkor… Két szeme világa…
Kegyelmes Szerelem…
Csodálván egy fürdőt…
Mely csuda gyötrelem ez…
In eandem fere sententiam… Kiáltok, csak bolygok…
Amely keresztyén hű…
Mely keserven kiált fülemüle…
Ó, én bolond eszem…
In eandem fere sententiam… Vétettem ellened, kételkedvén benned…
Julia szózatját…
Szít Zsuzsanna tüzet…
A cortigianáról… Friss szép fehér póka…
Az erdélyi asszony kezéről
A maga elméjének gyors voltáról a szerelem miatt
A Celia bánatjáról
Bánja, hogy hajnalban kell a szerelmesétől elmenni
Fulviáról
Adj már csendességet…
Lelkemnek Hozzád való…
Ó, én kegyelmes Istenem…
Bizonnyal ismerem rajtam nagy haragod…
Ó, én Istenem ím mi történék…
Ó, Szent Isten…
Kegyelmes Isten, kinek kezében…
Bocsásd meg Úristen…[2]
Végtelen irgalmú…
