A nemzetgazdaságot 270 milliárd forint
veszteség érte 2003-ban a
közúti közlekedési balesetek
miatt. Az összeg legnagyobb részét a
halottak a termelésből való kiesése
jelenti. Egy ember életének
értéke pénzben persze nem kifejezhető,
de a kutatók azt megtudják mondani, mekkora
veszteség éri az országot egy
személy baleseti halálával, ez az
összeg 95 millió forint. Éves szinten
több mint tíz milliárd forintos
kiadást jelentenek a balesetek a mentőknek, a
rendőröknek és a tűzoltóknak is,
és több mint 72 milliárd forint a
tárgyi kár.
Sérültek, halottak, a termelésből
végleg vagy átmenetileg kiesett emberek, a
balesetek okozta torlódásokban elvesztegetett
idő, a természetben vagy az épített
környezetben esett károk - egyebek
között ezen tételekből áll
össze az a 270 milliárdos veszteség,
mely a Közlekedéstudományi
Intézet kutatása szerint 2003-ban a
közlekedési balesetek miatt érte a
nemzetgazdaságot. Másképpen
fogalmazva: a magyar GDP (melynek összege két
éve 18568 milliárd forint volt)
másfél százaléka veszett
oda a balesetekben, miközben a gazdasági
növekedés három
százalékos volt.
Más kérdés, hogy a 270
milliárdos veszteség egésze nem egy
évben jelentkezik. Bár a 2003-as balesetek
veszteségei mellett szerepelhet a statisztikákban
az összeg, annak egy jelentős része
jövőbeni termeléskiesést takar. Azaz nem
lehet kijelenteni, hogy 2003-ban ennyivel magasabb lett volna a nemzeti
össztermék: az összeg döntő
része ugyanis a balesetben elhunytak termelésből
való kieséséből tevődik
össze, kalkulálva azzal is, hogy az
átlagos elhunyt még hány
évig folytathatott volna aktív életet.
Mennyit
ér egy emberélet?
A 270 milliárdos összeg legnagyobb
részét, negyven
százalékát a halálos
balesetekben elhunytak termelésből való
kiesése jelenti. Természetesen az, hogy valaki
milyen értékkel vesz részt a nemzeti
össztermék
előállításában,
számtalan dologtól függ, a
tanulmány készítői így
átlagokat vettek alapul. Egy haláleset e szerint
összesen 95 millió forint veszteséget
jelent, melyből 89 millió forint az elhunyt
termelésből való kiesését
takarja.
A számításokhoz a 2003-as GDP adat
jelentette az egyik kiindulási pontot - mondta el az
Indexnek Dr. Holló Péter, a kutatás
vezetője. Figyelembe kell azonban venni, hogy az (18568,3
milliárd forintos) összeg
előállításában nem mindenki
vesz részt, az aktív keresők
számát a kutatók
különböző adatok
segítségével 3,667 millió
főben határoztak meg. Így egy aktív
személy az adott évben valamivel több
mint ötmillió forint
előállított érték jut.
Egy
közúti közlekedési baleseti
halottra jutó veszteség elemei 2003-ban
|
Sorszám
|
Veszteségelem
|
Ft/fő
|
%
|
1.
|
Halálozás
miatti emberitőke-veszteség
|
88 929 989
|
93,38
|
2.
|
Mentési
költség
|
29 715
|
0,03
|
3.
|
Kórházi
ápolási költség
|
310 275
|
0,33
|
4.
|
Temetési
költség
|
520 396
|
0,55
|
5.
|
Tárgyi
károk
|
2 478 032
|
2,60
|
6.
|
Műszaki
mentés (tűzoltó
tevékenység) költsége
|
206 615
|
0,22
|
7.
|
Rendőrségi
tevékenység költsége
|
626 561
|
0,77
|
8.
|
Ügyészségi
eljárás költsége
|
250 795
|
0,31
|
9.
|
Bírósági
eljárás költsége
|
752 386
|
0,92
|
10.
|
Torlódás
miatti veszteség
|
851 573
|
0,89
|
11.
|
A
természeti és művi környezet
kárainak költsége
|
3 250
|
0,00
|
Összesen
|
|
94 959 587
|
100,00
|
A közúti balesetekben 2003-ban elhunytak
közül
902 áldozat volt munkaképes korú,
átlagéletkorúk 38,4 év
volt. Ez azt
jelenti, hogy a 62 évnek vett
nyugdíjkorhatárig
átlagosan még 23,6 évet dolgoztak
volna. A
valamivel több mint ötmillió forintos
éves egy
főre jutó termelést, illetve a 902 elhunyt
átlagosan 23,6 évnek kalkulált
termeléskiesését
számítva kapjuk meg
azt a 107,5 milliárdos összeget, mely a legnagyobb
részét adja a balesetek okozta 270
milliárd
forintos összes veszteségnek. A 107,5
milliárd
forint jelenti tehát a baleseti halottak összes
termeléskiesését, ha az
összes, 1209
áldozatra vetítjük ezt a
számot, akkor
egy-egy halottra 88,9 millió forint jut.
Korrekciók
Az ilyen típusú
számításokban persze
nem lehet teljesen egzakt módon eljárni -
hangsúlyozta Dr. Holló Péter.
Példaként említhető, hogy nem
vették
figyelembe: az eljövendő 22 év során a
most
gyermekkorú áldozatok is munkaképes
korúakká válnak és az ő
munkaéveik
is elvesznek, és azt sem, hogy például
a gyermekek
halálával a közoktatási
intézményeknek folyósított
fejkvóta
egy része megmarad az állami
költségvetésben. Ugyancsak nem
kalkuláltak a
foglalkoztatott nyugdíjas korúak
jövőbeli
aktív kereső éveinek
veszteségét,
részint egyre csökkenő hányaduk,
részint
meghatározhatatlan számuk miatt. Mindezen
szempontok
figyelembe vétele egyfelől tovább
bonyolítaná a
számításokat,
anélkül, hogy lényegesen
eltérő vagy
elfogadhatóbb adatok születnének,
másrészt megnehezítenék a
hasonló
nemzetközi tanulmányokkal
történő
összehasonlítást.
További
veszteségelemek
A kutatás szerint a közel kilencven
milliós
összeg ugyan a legnagyobb részét teszi
ki az egy
halottra jutó veszteségnek, de vannak
egyéb
költségek is. Ezek egy
részénél ugyan
felmerülhet az a kérdés, hogy
például
az ügyben eljáró
hatóságok
költségei, a temetési
kiadások vagy
éppen a balesetek okozta károk
elhárításában
közreműködők
egyszerre hozzá is járulnak ahhoz a GDP-hez,
melynek
veszteségét
kívánták kimutatni. A
kutatás során azonban azzal az
alapvetéssel
éltek, hogy ezek a munkák akként
értelmezendők veszteségnek, hogy ennyi, ilyen
értékű munka nem a további
fejlődést, a
jobb életkörülmények
megteremtését, hanem csak a balesetet megelőző
állapot
helyreállítását
eredményezte.
A különböző járulékos
költségek kimutatásának
számítására itt nem
térünk ki:
a rendőrség balesetekkel kapcsolatos munkáinak
értékét például
közel
hét milliárd forintban
határozták meg, a
balestek okozta tárgyi kárt pedig - egyebek
között a biztosítók adatai
alapján - 72
milliárd forintban. Jelentős kárt okoz a
balesetek miatt
kialakuló dugókban elvesztegetett idő: a
kutatók
külön számoltak azzal, hogy ez
részben
munkából, részben szabadidős
tevékenységből való kiesést
eredményez, az összes kár azonban
így is 45
milliárd forint. Az ilyen költségek
leosztása
eredményezi azt, hogy egyetlen halálos baleset
okozta
teljes veszteség közel 95 millió forint,
az
említett "járulékos"
veszteségeket
figyelembe veszik a "csak" sérüléssel
vagy anyagi
kárral járó balesetekre eső
kár
meghatározásánál is.
A
sérültek ára
Míg a halálos kimenetelű balesetekre
jutó
veszteségelemek között az emberi tőke
kiesése
mellett eltörpülnek az egyéb
károk, a
sérüléssel járó
ütközéseknél már
megfordulnak az
arányok. Egy súlyos
sérüléssel
járó baleset esetében a keletkező 6,68
millió forintos veszteségnek már csak
kevesebb
mint 13 százalékát adja a
sérült
termelésből való kiesése,
és ennek
több mint dupláját a tárgyi
károk.
Ugyanakkor a sérült
kiesésénél
több veszteséget okoz a
kórházi
ápolás költsége is (15,46
százalék), és közel annyit a
torlódás okozta
termeléskiesés (12,73
százalék).
Még tovább tolódnak az
arányok a
könnyű sérüléses
baleseteknél, ahol a
718 ezer forintos teljes veszteségben már az
ügyészségi és a
bírósági
eljárás költségei is
meghaladják a
tíz százalékosnál
alacsonyabb arányt
képviselő, a sérült
termelésből való
kiesése jelentette veszteséget.