Holló Péter

A nemzetgazdaságot 270 milliárd forint veszteség érte 2003-ban a közúti közlekedési balesetek miatt. Az összeg legnagyobb részét a halottak a termelésből való kiesése jelenti. Egy ember életének értéke pénzben persze nem kifejezhető, de a kutatók azt megtudják mondani, mekkora veszteség éri az országot egy személy baleseti halálával, ez az összeg 95 millió forint. Éves szinten több mint tíz milliárd forintos kiadást jelentenek a balesetek a mentőknek, a rendőröknek és a tűzoltóknak is, és több mint 72 milliárd forint a tárgyi kár.

Sérültek, halottak, a termelésből végleg vagy átmenetileg kiesett emberek, a balesetek okozta torlódásokban elvesztegetett idő, a természetben vagy az épített környezetben esett károk - egyebek között ezen tételekből áll össze az a 270 milliárdos veszteség, mely a Közlekedéstudományi Intézet kutatása szerint 2003-ban a közlekedési balesetek miatt érte a nemzetgazdaságot. Másképpen fogalmazva: a magyar GDP (melynek összege két éve 18568 milliárd forint volt) másfél százaléka veszett oda a balesetekben, miközben a gazdasági növekedés három százalékos volt.

Más kérdés, hogy a 270 milliárdos veszteség egésze nem egy évben jelentkezik. Bár a 2003-as balesetek veszteségei mellett szerepelhet a statisztikákban az összeg, annak egy jelentős része jövőbeni termeléskiesést takar. Azaz nem lehet kijelenteni, hogy 2003-ban ennyivel magasabb lett volna a nemzeti össztermék: az összeg döntő része ugyanis a balesetben elhunytak termelésből való kieséséből tevődik össze, kalkulálva azzal is, hogy az átlagos elhunyt még hány évig folytathatott volna aktív életet.

Mennyit ér egy emberélet?

A 270 milliárdos összeg legnagyobb részét, negyven százalékát a halálos balesetekben elhunytak termelésből való kiesése jelenti. Természetesen az, hogy valaki milyen értékkel vesz részt a nemzeti össztermék előállításában, számtalan dologtól függ, a tanulmány készítői így átlagokat vettek alapul. Egy haláleset e szerint összesen 95 millió forint veszteséget jelent, melyből 89 millió forint az elhunyt termelésből való kiesését takarja.

A számításokhoz a 2003-as GDP adat jelentette az egyik kiindulási pontot - mondta el az Indexnek Dr. Holló Péter, a kutatás vezetője. Figyelembe kell azonban venni, hogy az (18568,3 milliárd forintos) összeg előállításában nem mindenki vesz részt, az aktív keresők számát a kutatók különböző adatok segítségével 3,667 millió főben határoztak meg. Így egy aktív személy az adott évben valamivel több mint ötmillió forint előállított érték jut.


Egy közúti közlekedési baleseti halottra jutó veszteség elemei 2003-ban

Sorszám

Veszteségelem

Ft/fő

%

1.

Halálozás miatti emberitőke-veszteség

88 929 989

93,38

2.

Mentési költség

29 715

0,03

3.

Kórházi ápolási költség

310 275

0,33

4.

Temetési költség

520 396

0,55

5.

Tárgyi károk

2 478 032

2,60

6.

Műszaki mentés (tűzoltó tevékenység) költsége

206 615

0,22

7.

Rendőrségi tevékenység költsége

626 561

0,77

8.

Ügyészségi eljárás költsége

250 795

0,31

9.

Bírósági eljárás költsége

752 386

0,92

10.

Torlódás miatti veszteség

851 573

0,89

11.

A természeti és művi környezet kárainak költsége

3 250

0,00

Összesen


94 959 587

100,00


A közúti balesetekben 2003-ban elhunytak közül 902 áldozat volt munkaképes korú, átlagéletkorúk 38,4 év volt. Ez azt jelenti, hogy a 62 évnek vett nyugdíjkorhatárig átlagosan még 23,6 évet dolgoztak volna. A valamivel több mint ötmillió forintos éves egy főre jutó termelést, illetve a 902 elhunyt átlagosan 23,6 évnek kalkulált termeléskiesését számítva kapjuk meg azt a 107,5 milliárdos összeget, mely a legnagyobb részét adja a balesetek okozta 270 milliárd forintos összes veszteségnek. A 107,5 milliárd forint jelenti tehát a baleseti halottak összes termeléskiesését, ha az összes, 1209 áldozatra vetítjük ezt a számot, akkor egy-egy halottra 88,9 millió forint jut.

Korrekciók

Az ilyen típusú számításokban persze nem lehet teljesen egzakt módon eljárni - hangsúlyozta Dr. Holló Péter. Példaként említhető, hogy nem vették figyelembe: az eljövendő 22 év során a most gyermekkorú áldozatok is munkaképes korúakká válnak és az ő munkaéveik is elvesznek, és azt sem, hogy például a gyermekek halálával a közoktatási intézményeknek folyósított fejkvóta egy része megmarad az állami költségvetésben. Ugyancsak nem kalkuláltak a foglalkoztatott nyugdíjas korúak jövőbeli aktív kereső éveinek veszteségét, részint egyre csökkenő hányaduk, részint meghatározhatatlan számuk miatt. Mindezen szempontok figyelembe vétele egyfelől tovább bonyolítaná a számításokat, anélkül, hogy lényegesen eltérő vagy elfogadhatóbb adatok születnének, másrészt megnehezítenék a hasonló nemzetközi tanulmányokkal történő összehasonlítást.

További veszteségelemek

A kutatás szerint a közel kilencven milliós összeg ugyan a legnagyobb részét teszi ki az egy halottra jutó veszteségnek, de vannak egyéb költségek is. Ezek egy részénél ugyan felmerülhet az a kérdés, hogy például az ügyben eljáró hatóságok költségei, a temetési kiadások vagy éppen a balesetek okozta károk elhárításában közreműködők egyszerre hozzá is járulnak ahhoz a GDP-hez, melynek veszteségét kívánták kimutatni. A kutatás során azonban azzal az alapvetéssel éltek, hogy ezek a munkák akként értelmezendők veszteségnek, hogy ennyi, ilyen értékű munka nem a további fejlődést, a jobb életkörülmények megteremtését, hanem csak a balesetet megelőző állapot helyreállítását eredményezte.

A különböző járulékos költségek kimutatásának számítására itt nem térünk ki: a rendőrség balesetekkel kapcsolatos munkáinak értékét például közel hét milliárd forintban határozták meg, a balestek okozta tárgyi kárt pedig - egyebek között a biztosítók adatai alapján - 72 milliárd forintban. Jelentős kárt okoz a balesetek miatt kialakuló dugókban elvesztegetett idő: a kutatók külön számoltak azzal, hogy ez részben munkából, részben szabadidős tevékenységből való kiesést eredményez, az összes kár azonban így is 45 milliárd forint. Az ilyen költségek leosztása eredményezi azt, hogy egyetlen halálos baleset okozta teljes veszteség közel 95 millió forint, az említett "járulékos" veszteségeket figyelembe veszik a "csak" sérüléssel vagy anyagi kárral járó balesetekre eső kár meghatározásánál is.

A sérültek ára

Míg a halálos kimenetelű balesetekre jutó veszteségelemek között az emberi tőke kiesése mellett eltörpülnek az egyéb károk, a sérüléssel járó ütközéseknél már megfordulnak az arányok. Egy súlyos sérüléssel járó baleset esetében a keletkező 6,68 millió forintos veszteségnek már csak kevesebb mint 13 százalékát adja a sérült termelésből való kiesése, és ennek több mint dupláját a tárgyi károk. Ugyanakkor a sérült kiesésénél több veszteséget okoz a kórházi ápolás költsége is (15,46 százalék), és közel annyit a torlódás okozta termeléskiesés (12,73 százalék).

Még tovább tolódnak az arányok a könnyű sérüléses baleseteknél, ahol a 718 ezer forintos teljes veszteségben már az ügyészségi és a bírósági eljárás költségei is meghaladják a tíz százalékosnál alacsonyabb arányt képviselő, a sérült termelésből való kiesése jelentette veszteséget.