"Egyre többet tűnődöm"
Egressy Zoltán: Add tovább... (Kassák Kiadó, 1995) 113-119.old.
Riporter: Egressy Zoltán
Balkay Gézát a sorozat eddigi részében sokan kerülgették, többen is megjelölték második számú labda-elkapónak, végül Csomós Mari volt az, aki egyértelműen és első helyen őt említette. Az Arany János Színházban Genet: A balkon című bemutatójára készülő színész mindenekelőtt arra kér, a premier előtt erről a munkájáról ne beszélgessünk.
A Magyar Hírlapban néhány hónappal ezelőtt nagy botrányt okozott az a nyilatkozatod, amelyben többek között arról beszéltél, hogy te alapvetően tehetséges ember vagy, aki éppen most színész. De lehetne más is. Miért éppen színész vagy?
Pontosan akarok fogalmazni: azért, hogy levezessem a magányosságomat. Hogy mások helyett gyötrődjek, kínlódjak, mások helyett gondolkodjak. Egyfajta fölvállalása ez egy dolognak, amit senki nem kért tőlem. Ha nagyon extrém módon akarok fogalmazni, azt mondhatom, én vagyok az, aki kiválasztom azt a fát, amiből keresztfát készítek magamnak. Én választom ki a szögeket, saját magam verem bele a kezembe és a lábamba. Én veszem meg a dárdát. Mindent én csinálok. És egyszercsak fent leszek a kereszten. Ahogy a régi képeken, meg a barokk szobrokon lehet látni Krisztust, enyhe tűnődéssel és mosollyal nézek le én is az emberiségre, és olyankor három percig boldog vagyok. Mások helyett.
Ebből a célból lettél színész?
Nem. Ez egyáltalán nem így volt. Én tényleg véletlenül vagyok színész. Lehettem volna építész, orvos, jogász vagy bármi más. Most éppen színész vagyok. De az írással is próbálkozom. Bár ezt olyan társaságban kijelenteni, mint Esterházy Péter, Petri György, inkább nem merem.
Milyen műfajban írsz?
Mindenfélében. Nem új dolog ez, nagyon régi.
Ez azért van, mert a színészet, a színház nem elégít ki téged? Vagy mindenképpen sok mindennel foglalkoznál?
A színház nem elégít ki. Van egy nagyon kedves barátnőm, remélem nem sértődik meg, hogy annak nevezem, de bármilyen gazdag a magyar nyelv, egy kicsit szemérmes, így nem tudom máshogy mondani. Szóval Gaál Erzsébet rendező tette fel azt a kérdést nekem egyszer, hogy érdekel-e engem a színészet?
Ezt én is meg akartam kérdezni.
Jó, de ő kérdezte előbb. Én úgy gondolom, hogy a színészet önmaga nem érdekel. Az írás önmagában nem érdekel. Az ivás, a szeretkezés önmagában nem érdekel. Az egész érdekel. Én úgy gondolom, egy ember nem valamihez tehetséges. Ha valaki tehetséges, akkor tehetséges. De bárki tehetségessé tehető, ez a gyerek is a mellettünk lévő asztalnál, a te gyereked is. Akkor lesz az, ha megtanítják szeretni. Szeretni. Szeretni. Háromszor mondtam.
Téged megtanítottak?
Nem.
Tanítod magadat?
Tedd fel máshogy a kérdést, erre nem tudok válaszolni.
Mit tehetsz negyvenegy évesen, ha nem tanítottak meg szeretni?
Én a szüleimtől nagyon sok mindent kaptam, csak egyet nem tanultam meg. Ez képesség vagy adottság kérdése. Szeretni. Én mindent értelemmel szeretek. Minden szerepemhez értelemmel közelítek, márpedig a szeretet és a szerelem lejjebb van. Vagy a szív, vagy az ágyék környékén. Én a három pólusú színjátszásban hiszek, melynek három pólusa az agy, a szív és az ágyék.
Sokszor volt részed benne?
Nem olyan sokszor. A Platonov volt az utolsó ilyen alkalom. Amikor ilyet kérdezel, önkéntelenül arra kell gondolnom, mikor volt részem jó szeretkezésben. Mert, bár ezt egyesek nem tudják, a színház, a színjátszás, ha jól megy, ha rosszul, végül is egy szeretkezéssel ér fel. Néha vannak termékei, gyermekei, amit hívhatunk mondjuk előadásnak.
Mennyire van szükséged magad körül másokra, amikor készülsz egy szerepre?
Mindenkinek megköszönöm, aki a létrehozásban közreműködik.
Kiknek köszönheted a legtöbbet az életedben?
Mind halottak. Illetve pontosítom magam: mindenki, aki egy pontos gesztust ad, lett légyen az főiskolás, kezdő színész, vagy évek óta pályán lévő, én megköszönöm. Hogyha ad magából valamit. Ha nem tévedek, a színészet lényege ez: minél többet adni magadból. Kifeszíteni magadat. Mások helyett megkeresni a keresztfát, és felfeszíteni magad rá.
A rendezők instrukciói, feltételezem, gyakran ellentétesek azzal, amit elképzelsz.
Furcsa dolog. Valamilyen módon nem tudsz nem kötődni a rendezőhöz. Ascher Tamás a Platonov előadások alatt, előtt, után, mindig bejön, és undokoskodik. Mindig megmondja, mitől vagyok lassú, rossz, jó, de inkább a rosszat. És kellenek az ilyen emberek, én szeretek velük dolgozni, de pontosan tudom, mikor váljak le róluk. Mikor kezdjek el nem figyelni rá. Egyik fülemen be, a másikon ki.
Ezt mindig is érezted, vagy csak mostanában?
Mindig.
Életed más területeire is igaz, hogy nem nagyon fogadsz el kritikákat? Gondolok itt például az írásra.
Életem területei... Életemnek van egy olyan területe, hogy élet. Nincs más.
Van valami, amit nagyon becsülsz az életben?
A türelmet.
Te türelmes vagy?
Nem, én indulatos vagyok. Viszont egyre többet tűnődöm.
Képes vagy kompromisszumokra?
Maximálisan. Azokkal szemben, akikkel érdemes, hajlandó vagyok kompromisszumot kötni. Akikkel nem érdemes, azokkal nem.
Ezt az öntörvényűséget nyilván sokféleképpen fogadja a környezeted. Érdekel a véleményük?
Nem kinyomtatásra való a válaszom, de az az igazság, hogy szarok rá. Ez általában mindig így volt.
Segít neked, hogy ennyire erős és határozott vagy?
Egy illúziót szeretnék tönkrezúzni. Mint minden dolgot, mert mindent tönkrezúzok, ami körülöttem van. Én, vagy ahogy a fiam mondja, ém, roppant gyönge és roppant magányos vagyok. És minden törekvésem az, hogy ne legyek roppant gyönge és roppant magányos.
Te vagy Platonov?
Igen, ha akarod, igen. Hogy Platonov ki? Platonov én vagyok, és Platonov mindenki, csak én be merem vallani.
Milyen volt a találkozás ezzel a szereppel?
Jó. Jó. Sőt, nagyon jó. Minden gennyességével együtt nagyon jó volt a találkozás.
Azt nyilatkoztad, hogy szeretnél rendezni is.
Igenis kell rendeznem, de nem tudok többet mondani József Attilánál: rendezni végre közös dolgainkat, ezt kellene. Nem tudok mást mondani, mint amit az előbb: szeretet nélkül nem megy. Kell mindenhez. És tehetség. De hogy pontosan mi a tehetség, nem tudja senki.
Miért hagytad ott a Katona József Színházat?
Elmentem tűnődni.
Nem szeretnél egy másik társulathoz tartozni?
Nézd, az ember nem csinálja azt, hogy egy válóperes tárgyalásról rögtön átmegy egy házasságkötő terembe. Ez hülyeség. Ezért aztán nem megyek másik társulathoz.
Jársz színházba?
Igen.
Mi tetszett legutóbb?
A Scapin furfangjai az Arany János Színházban.
Mit tartasz életed nagy sikerének?
A fiamat.
Tudnál mondani olyan neveket, akikkel szívesen játszanál együtt egy darabban?
Vallai Péter, Ternyák Zoltán, Györgyi Anna, Igó Éva, Tóth Éva, Petri György.
Kinek dobod tovább a labdát?
Nevetni fogsz, Zsámbéki Gábornak.
Nem jó, színésznek kellene.
Akkor Máté Gábornak, és a kérdésem a következő: Gábor, miért lett miattunk ennyire trehány a magyar színházi élet?
1994. február 4.
"Védett állat vagyok"D. Magyari Imre: Beszélgetések I. (Pesti Műsor Lap- és Könyvkiadó, 1995) 39-46.old.
Az interjú a Képes 7-ben is megjelent 1990-ben.
Riporter: D. Magyari Imre