A függő beszéd
Reported Speech

Ha egy ember által mondottakat szeretnénk idézni, kétféle lehetőség áll rendelkezésre. Az egyik a szószerinti idézet, amelyben kihagyás és változtatás nélkül idézzük az elhangzottakat. Írásban ilyenkor idézőjelet használunk.

„I don’t like living here. I want to move,” James said.

Figyeljük meg, hogy az írásjel az idézet végén nem pont, hanem vessző, az idézetet pedig utána zárjuk. A mondat végén felcserélhetjük az alanyt és az igét is. (Vigyázat, nem kérdőszórend!)

„I don’t like living here. I want to move,” said James.

A másik lehetőség a tartalmi idézet. Ilyenkor az idézetből kiesnek a lényegtelen információk, töltelékszavak, és – bár a gyakorlás során ez nem derül mindig ki – a szöveg kivonatolt változatát adjuk elő. Ezt hívjuk függő beszédnek. Mivel ilyen esetben az idézetben jelentős változások mennek végbe, részletesen meg kell ismerkedni ezekkel.

A függő beszéd legalább két tagmondatból áll. A főmondat tartalmazza azt, hogy ki mondott valamit (alany); az állítmányt (ezt idéző igének nevezzük) valamint szerepelhet benne az, hogy kinek szólt az idézet, megadhatjuk a módját, helyét és idejét is. A mellékmondat maga a tartalmi idézet. A két tagmondat között kötőszó áll.

Vagyis sematikusan így néz ki

A tartalmi idézet miatt az idézetben különböző változások történnek. Szinte minden esetben változnak a következők:

1. a személyes névmások (leginkább az első és második személyű) – hiszen már nem az beszél és általában nem annak szól a mondat, akik eredetileg a társalgásban résztvettek.

„I don’t like it,” he says. He says he doesn’t like it.
„You won’t make it,” I said to her. I said to her that she wouldn’t make it.

2. a közelre mutató névmások (this, these) távolra mutatókká válnak (that, those) – mert általában az idézet nem ott történik, ahol az eredeti párbeszéd megtörtént

„This city is huge,” she says. – She says that city is huge.
„These books are mine,” Jack remarks. – Jack remarks that those books are his.

3. a „here” „there”-re változik

„I like to live here,” she says. She says she likes to live there.

A további változásokat csak akkor lehet értelmezni, ha először megnézzük a különböző mondattípusokat, mert mindegyik fajtára speciális változások vagy szerkezetek jellemzőek.
A mondattípusok a következők:

1. felszólítás
2. állítás (kijelentés és tagadás)
3. kérdés
4. felkiáltás
5. óhajtás

A felszólítás

Az előbb már láttuk a függő beszéd sematikus ábrázolását, ezt fogjuk most is alapul venni.

Az alany (aki mondta a parancsot v. a kérést)
az idézőigét úgy kell megválasztani, hogy az parancsot vagy kérést fejezzen ki. A leggyakrabban használt két szó: tell, ask. Néhány példa a többire: (order, recommend, want, command, stb)
kötelező tárgyat használni (kinek szólt a parancs)
a kötőszó jelen esetben to, amelyhez a mellékmondatot az ige infinitive alakjával csatoljuk. A mellékmondatban a fent említett dolgokat meg kell változtatni.
Sematikusan a képlet:

tell/ask sb to do sg

„Do your homework in time,” the teacher said. The teacher told us to do our homework in time.
Vigyázat: a szószerinti idézet esetén használható a say ige, de a tartalmi idézetben felszólításnál nem használhatjuk.
Tagadott felszólításra egy példa

„Don’t leave the house,” my mother asked. – My mother asked me not to leave the house.

A kijelentés

Megint nézzük meg az általános sémát

A főmondat alanya megint az a személy, akitől idézünk
Az idéző ige itt lehet bármi, gyakorlatilag végtelen lehetőség áll rendelkezésre. A leggyakrabban használt igék: a say és a tell. A tell után kötelező tárgyat tenni (tell sb), a say után nem, de ha tenni akarunk, akkor to elöljáróval kell kötni (say (to sb))
Egyéb idéző igék kifejezhetik

a) a hangerőt: pl. cry, shout, whisper
b) a kommunikációs helyzetet: pl. answer, reply, repeat, explain, stress, underline
c) a kommunikációs folyamatot: pl. add

a kötőszó a that, amit nem kötelező kirakni.

A mellékmondatban az említett három változáson kívül akkor kell változtatni, ha az idéző ige múlt időben van. (a present perfectnél nem! mert nem múlt idő.)

Ha az idéző ige múlt idejű, akkor változik:

a) a mellékmondatban lévő állítmány igeideje
b) bizonyos időhatározók

a) Az igeidők változása

a. minden jelen időből azonos szemléletmódú múlt idő lesz.

’I go home after ten, ’ she said She said she went home after ten.
„I’m working on your project,” she told me She told me she was working on my project.
„I have never been to England,” she said. She said she had never been to England.
„They have been playing football since 5,” she said. She said they had been playing football since 5.

b. az egyszerű múlt időből past perfect lesz

„I went to England last year,” she said. She said she had gone to England the previous year

c. a will/shall segédigével kifejezett jövő időkből would lesz

’I ’ll go home after ten, ’ she said She said she would go home after ten.
„I’ll be working on your project,” she told me. She told me she would be working on my project.
„I’ll have been to England by then,” she said. She said she would have been to England by then.
„They will have been playing football since 5,” she said. She said they would have been playing football since 5.

d. a jelen idővel kifejezett jövőkből múlt idő lesz

’I am to go home after ten, ’ she said She said she was to go home after ten.
„I’m going to work on your project,” she told me She told me she was going to work on my project.
„I am travelling to England tomorrow,” she said. She said she was travelling to England.

e. első alakú segédigéből második alakú segédigék lesznek

’I may go home after ten, ’ she said She said she might go home after ten.
„I can work on your project,” she told me She told me she could work on my project.
„I have to do it,” she said. She said she had to do it.

f. a must változása:

ha kötelezettséget jelent

’I must do it,” he said - He said he had to do it.

vagy

He said he would have to do it

vagy

He said he was to do it.

ha bizonyosságot jelent – nem változik

’He must be at home,’ she said. - She said she must be at home.

g. a második alakú segédigék nem változnak

’I’d like to do it,’ she said She said she would like to do it
’He might be doing it,’ he remarked He remarked that he might be doing it.
„I could eat my hat,” he said. He said he cold eat his hat.

h. Nem változnak a következők

• az infinitív alakok
  a past perfect és a past perfect continuous
  a folyamatos múlt idő (!)
  a második alakú segédigék
  a feltételes második és harmadik típus
  a kötőmód
  általános igazságok
  

b) az időhatározók változása

a. jelen idejű időhatározók

múlt idejű időhatározók

jövő idejű időhatározók

A kérdés közvetítése

A kérdésnél – az eddigi változások mellett – még három dologra kell majd figyelni. Amint már tudjuk, mindenképp változnak a személyes névmások, közelre mutató névmások és a here; ha az idéző ige múlt idejű az igeidők és bizonyos időhatározók.

De nézzük megint az alapképletet:

Az alany továbbra is az a személy, akitől idézünk

Az idéző ige kérdésre kell, hogy utaljon, így csak ezek lehetnek

ask (csak ezután tehetjük, hogy kinek szólt a kérdés)
want to know
enquire (inquire)
wonder

A kötőszó:
ha eldöntendő kérdésről van szó, a kötőszó if v. whether lehet (whether akkor kötelező, ha a kérdésben mindkét variáció szerepel)

„Do you like it?” he asked. He asked if I liked it.
„Should I go or should I stay?” he sang. He sang whether he should go or stay.

ha kérdőszavas kérdésről beszélünk, a kérdőszó válik a kötőszóvá

„ Where did you go last night?” he said. He asked where I had gone the previous night.

A szórend

Az eddig megszokott kérdőszórend helyett EGYENES szórendet kell alkalmazni. Az ok ugyanaz, ami miatt a magyarban nem kérdőjelet teszünk az ilyen mondatok végére, hiszen azok állítások.

Megkérdezte, hogy hol voltam múlt éjjel.He asked where I had been the previous night.

A felkiáltás közvetítése az exlaim szóval lehetséges

’What a beautiful girl!’ he said. He exclaimed what a beautiful girl she was.