Mi a diszplázia?

A diszplázia (dysplasia) görög eredetű szó, rendellenes fejlődést jelent. A kifejezés az orvosi szóhasználatban meglehetősen gyakori, a csípőízületen kívül más anatómiai képletekkel kapcsolatban is használjuk (pl. könyök dp.). A csípőízület gömbízület, mely a tér minden irányába nagyfokú mozgathatóságot biztosít. A csípőízület esetében a dp. azt jelenti, hogy az ízületi felületek többé-kevésbé pontatlanul illeszkednek egymáshoz (a combcsontfej a medencecsont ízületi gödrébe), vagy az ízület laza. Ennek következtében a terhelés során az ízületet alkotó képletekre (csont, porc, szalagok, ízületi tok, stb.) akár több, mint tízszeresére megnövekedett erők hatnak, s ezek az ízület fájdalmához, hosszabb távon elfajulásához vezetnek.

A csípőízületei diszpláziát, mint önálló betegséget először 1931-ben kutyán írták le.

Hogyan, mitől lesz a kutya diszpláziás?

A csd. nem szerzett, hanem örökletes jellegű betegség. A kölykök többnyire egészséges csípővel születnek, a nem kívánatos eltérések a fejlődés során genetikailag kódoltan, ill. másodlagosan, az ízfelszínek pontatlan illeszkedése következtében alakulnak ki. Az elváltozásokért több, nem domináns (recesszív) gén felelős. Ennek az a következménye, hogy akár a röntgenológiailag mentes szülők is örökíthetik a dp.- t kölykeikre. A dp.-s elváltozások többnyire kétoldaliak, de általában a két csípőízület nem egyforma mértékben érintett, és az esetek egy részében egyoldali is lehet. A felnevelés során a kutyát érő kedvezőtlen külső behatások (túltáplálás, nem megfelelő mennyiségű és arányú fehérje, ásványi anyag és vitamin felvétele, túlterhelés) negatív irányban befolyásolják a dp. kialakulását, ill. az elváltozások súlyosságát.

Hogy lehet észrevenni egy kutyán, ha diszpláziás?

Megbízható módszer nincs, vannak viszont jelek, amik gyanút kelthetnek. Ezek egyike sem csak a dp.-ra jellemző, ezért ezeket együttesen szakembernek kell értékelnie. Biztosat csak röntgenfelvétel alapján lehet mondani. A "gyanús tünetek" jelentkezhetnek már néhány hónapos korban is, de lehet, hogy csak öregkorban tűnnek fel. Mikor vetődhet fel a dp. lehetősége? Ha:

1. a kutya nem szívesen, nehezen mozog, nehezen áll fel

2. futáskor (ügetéskor) hátulsó lábát nem felváltva mozgatja, hanem együtt, a nyúlugráshoz hasonlóan

3. nehezen megy lépcsőn felfelé

4. a combcsont felső része (tompor) jobban kiáll

5. előrehaladott esetekben a medence és combizmok elvékonyodtak, sorvadtak

Gyakran hibás hátulsó lábállások (talajon szűk, talajon tág, nyitott csánk) hívják fel a figyelmet, mert ezek a dp. következtében is kialakulhatnak.

Mit jelentenek a különböző diszplázia fokozatok?

Alapvetően csak dp. mentes és diszpláziás ízület van. Ha a kutyák nagyobb része mentes lenne, ez a beosztás elegendő is volna. Mivel ettől igen messze vagyunk a várható mozgászavar megítélése, és a tenyészthetőség szempontjainak kialakítása miatt célszerű az érintett ízületeket súlyosság szerint tovább osztályozni. Bonyolítja a tájékozódást, hogy nincs egységes bírálati, ill. besorolási rendszer. Az ismertebb rendszerek: amerikai (OFA), angol-ausztrál (BVA), FCI ajánlás, egységes európai rendszer. Mi az FCI által javasolt bírálati módszert és besorolást használjuk. Ennek alapján mentes, átmeneti, enyhe, közepes és súlyos fokozatokat lehet megállapítani szigorú besorolási szabályok alapján. Hogy egy adott fajtánál mely kategóriába tartozó ebek tenyészthetők, azt az adott egyesület, vagy fajtagazda határozza meg. Nagy általánosságban a mentes, majdnem mentes és enyhe eredményű kutyák tenyészthetőek, és ezeknél általában még idős korban sem kell a csd. okozta sántaságtól tartani. A közepes és súlyos csd.-s ebek nem tenyészthetőek, náluk sántaság kialakulásával is számolni lehet. Meg kell jegyezni, hogy a rtg. lelet súlyossága és a sántaság foka között nem mindig van egyenes arányosság. Előfordul, hogy egy közepes dp.-s kutya súlyos sántaságot mutat, míg egy súlyos dp.-s jól dolgozik.

Mi a Norberg szög?

A Norberg f. szög egy a rtg. felvételen megszerkesztett szög, mely nem mindegyik, de az általunk is használt FCI által ajánlott rendszerben bírálati szempontként szerepel. A combcsontfejek középpontját összekötő egyeneseknek az ízületi gödör elülső szélével bezárt szöge. Azt mutatja meg hogy a fej milyen mélyen helyezkedik el a medence ízületi gödrében. Hasznos segédeszköz a fej helyzetének megállapításában. Számszerűen fejezi ki azt, amit a bíráló szubjektíve többnyire meg tud ítélni, de a tévedés lehetőségét csökkenti. Sokan túlértékelik szerepét a bírálatban. Ez is csak egy szempont a sok másik között, önmagában félrevezető lehet.

Hogyan történik a szűrés?

A szűrés alapja a csípőízületről készített rtg. felvétel. Ehhez a kutyát altatni kell, mivel az értékelhető képhez megkívánt testhelyzetet (hanyatt fektetés, maximálisan nyújtott, befordított combcsontok, szimmetria) még teljesen elernyedt, altatott állaton sem könnyű biztosítani. Ha a felvétel nem megfelelő, akár az eb rossz beállítása, vagy bemozdulása, akár felvételi technikai problémák miatt, a rtg. nem bírálható, az egész procedúrát meg kell ismételni. Az USA-ban kifejlesztettek egy másik módszert (PennHip), ahol egy speciális berendezésben két rtg. felvételt készítenek. Az elsőnél a csípőízületeket összepréselik, a másodiknál jelentős, de még megengedhető erővel szétfeszítik. A két képen a combcsontfejek távolságainak meghatározásával és viszonyításával egy számszerű érték adható, amely kifejezi az ízület lazaságát. A módszer előnye, hogy állítólag már fiatal korban megbízható eredményű, ennek ellenére Európában még nem terjedt el.

Mikor, és hol szűressünk?

Mennél idősebb egy kutya, annál nagyobb biztonsággal lehet a csd. pontos fokát megállapítani. Féléves korban a "találat" biztonsága kb. 60%, 1 éves kor körül 80%, 2 évesen közel 100%. Ezért végleges, a törzskönyvbe is bejegyezhető igazolást fajtától és klubtól függően 12-24 hónapos kor után lehet csak kiadni. Ez nem jelenti azt, hogy korábban nem érdemes szűrni! Ha a fiatal kutya mozgásában, testtartásában bármilyen, csd-t is felvető gyanú támad, állatorvosi javaslatra a felvételt meg kell csinálni. Már néhány hónapos korban, ha a dp. pontos foka nem is, de az nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a kutya a későbbiekben a kedvezőbb, vagy a rosszabb kategóriákba fog-e tartozni. Ezzel a súlyos esetek már kiszűrhetők. Hasonló megfontolás alapján célszerű "előszűrést" végezni 6-8 hónapos korban a tenyésztésre, vagy kiképzésre vásárolt kutyáknál is. Kedvezőtlen eredmény esetén a vitás, vagy jogi kérdések még idejében tisztázhatók. (A csd. mint örökletes jellegű rejtett hiba szavatossági eset.). (6. kép)

Egy kutyát életében egyszer -előszűrés esetén kétszer- kell szűretni. Válasszunk olyan rendelőt, kórházat ahol nagy rutinnal, megfelelő technikai felkészültséggel rendelkeznek. Ezzel a felesleges ismétlés nagy valószínűséggel elkerülhető.

Az egyesületek, fajtaklubok általában maghatározzák, hogy mely bíráló bizottságok, vagy állatorvosok véleményét fogadják el. Ha a tulajdonosnak van lehetősége választani, célszerű több fős (ált. 3 szakember) bíráló bizottsághoz beküldeni a felvételt. Bár a kategóriák pontosan meghatározottak, a természetre nehéz sémákat ráhúzni, nagy a "biológiai változatosság". Ebből kifolyólag sok a kategóriák közötti ún. "határeset". Ezek eldöntése nagy gyakorlatot, speciális jártasságot igényel és több felkészült bíráló esetén a helyes eredmény valószínűsége kétségtelenül nagyobb.

Mire kell odafigyelni kölyök vásárlásakor?

Feltehetőleg azért vásárolunk kutyát, hogy hosszú távra egészséges "barátunk", munkatársunk, esetleg tenyésztési ambíciónk alanya legyen, ezért célszerű "megbízható" helyről vásárolni. Nem árt utána érdeklődni a szülői vérvonalaknak, az esetleges előző almoknak, és amennyiben létezik ilyen, az adott fajtára jellemző terheltségek (az átlagosnál gyakrabban előforduló megbetegedések) szűrővizsgálatainak. Nagytestű kutyafajtáknál az egyik ilyen a csd. A szülőknek mindenképpen rendelkezniük kell megbízható eredetű, minimum enyhe eredményű dp. szűrési igazolással. Nem árt, ha a csd. eredmény a szülői vonalakon minél tovább követhető. Az előző almok egyedeinek dp. eredményei szerencsés esetben az interneten elérhetők.

Lehetőség szerint mindig kössünk írásbeli szerződést, melyben szerepeljen, hogy milyen célra vásároltuk a kutyát, ill. kiköthetünk számunkra fontos kritériumokat. Ezzel sok esetben elejét vehetjük a későbbi elhúzódó jogi vitáknak. Egy ily módon leinformálható, és garanciát adó tenyészetből származó kölyök nyilván drágább. Nem kellő körültekintésünkért adott esetben viszont később fizethetünk meg drágán: a hozzánk nőtt kutya elvesztésével, az éveken át tartó gyógyszerezéssel, az állatorvosi, és esetleges műtéti költségekkel.

Melyik fajták a leginkább érintettek?

A csd. jellemzően a nagy (25 kg fölötti) és óriás testű fajták betegsége. Régebben, bár nyilván előfordult a dp. a természetes szelekció, ill. a munkateljesítményre való tenyésztői törekvés megfelelő gátat szabott a betegség elterjedésének. A kedvtelésből való ebtartás, a "pedigré" tenyésztés, és a hozzáértés nélküli "szaporítás" a dp. gyors, robbanásszerű terjedéséhez vezetett, ahogy ez sok fajtánál a 60-as, 70-es évekre be is következett. Ezt támasztja alá az a tapasztalat is, hogy míg kb. 30 évvel ezelőtt a szánhúzó kutyákat és agarakat csd.-tól mentes fajtáknak tartották, manapság gyakran lehet találkozni közepes fokban dp.-s agarakkal és malamutokkal.

Elsők között a német juhászoknál kezdték el a szűrést, és az eredmények tenyésztésben való hasznosítását. Később a többi nagytestű fajtát is fokozatosan bevonták a szűrésbe. Pontos hazai statisztikánk nincs, a külföldi eredmények is országonként (populációnként) eltéréseket mutatnak, ezért sorrendet nem adunk meg, csak a különféle listák elején szereplő fajtákból válogattunk: bernáthegyi, masztiffok, német juhász, retrieverek, rottweiler, kuvasz, újfundlandi, cocker spaniel, óriás schnauzer, boxer, berni juhász.

Bár kétségtelen, hogy a nagytestű ebek a legérintettebbek, nem szabad elfelejtkeznünk a kisebbekről sem. Náluk a kis testtömeg miatti kisebb terhelés következtében a meglévő dp. tünetei kevésbé jelentkeznek, ezért e vonatkozásban ritkábban vizsgálják őket. Ahol viszont elkezdik a szűrést, ott többnyire meglepő adatok születnek. (126 magyarországi puli és pumi szűrési eredménye:17 mentes, 31 majdnem mentes, 60 enyhe, 14 közepes, 4 súlyos).

Ezek után nem meglepő, hogy az USA-ban 1974 óta egyre növekvő intenzitással folyik a nagytestű macskák (Maine Coon) csd. Szűrése.

A csd. kutyán, macskán kívül más állatfajoknál és az embernél is előfordul.

Ezért szűrnek minden csecsemőt "csípőficamra", és az időben alkalmazott kezelés a későbbi tüneteket többnyire meg is előzi. Ennek ellenére -vagy talán éppen ezért- a kultúrkörnyezetben élő emberi populációkban a csd. nagymértékben terjed.

Mit lehet tenni, hogyan lehet védekezni a csd. terjedése ellen?

A védekezés alapja a szűrés. Azonban ez csak az alap, és erre fel vagyunk készülve. Az országban kellő számú rtg-el felszerelt rendelő működik, vannak a bírálatot nemzetközileg is összehasonlítható szinten végző állatorvosok. Ezt az alapot viszont nem használjuk ki kellőképpen. Elég ehhez egy számadatot megnézni: Magyarországon évente 70-90.000 kutyát törzskönyveznek, az évi regisztrált dp. szűrések száma nem éri el a 2000-t. Ez semmiféle kommentárt nem igényel.

Jó lenne megváltoztatni a csd. szűrés adatkezelésének "szemérmességét" is. El kell dönteni, hogy egyesek egyéni érdekei (ne derüljön ki, hogy a tenyészkutyám dp.-s), vagy a köz, ill. egy fajta érdekeit tartjuk-e fontosabbnak. Az, hogy csak a "jó" adatok publikusak gátat szab az egyes vérvonalak genetikai feltérképezésének, valamint az egyed várható örökítő képessége megítélésének.

Milyen lehetőségek vannak a diszpláziás kutyák gyógykezelésére?

A közepes és súlyos dp.-s, többnyire már sántaságot is mutató állatok kezelésére több lehetőség van. Ennek ellenére tudomásul kell venni, hogy a kutya teljes terhelhetősége többnyire nem állítható vissza, de ház körül, társállatként fájdalommentes élet biztosítható számára.

Enyhébb esetekben elegendő lehet a gyógyszeres kezelés ("porcvédő" gyógyszerek kúraszerű alkalmazása, szükség esetén fájdalomcsillapítók) és olyan kiegészítő beavatkozások, mint szükség estén a testsúly, és a terhelés (kimerítő játék, futtatás, munka) csökkentése.

Súlyosabb, esetleg már fiatal korban jelentkező tüneteknél szükség lehet műtéti beavatkozásra is. A gyakrabban végzett eljárások a következők:

-a fésűizom átmetszése: kétséges eredményű, többnyire legfeljebb átmeneti eredményt hozó beavatkozás.

-a combcsontfej eltávolítása, álízület kialakítása: általában kielégítő eredményű műtét, többnyire végső esetben, akkor végezzük, ha más megoldás nem vehető igénybe.

-a medencecsont darabolásával az ízületi gödör ráfordítása a fejre: fiatal állatnál, ha még csontfelrakódások, kimaródások nincsenek többnyire jó eredménnyel alkalmazható.

-teljes csípőprotézis: a humán műtétekhez hasonlóan műanyag-fém kombinációjú új ízület kialakítása már az állatorvosi gyakorlatban is elérhető. A műtét utáni legnagyobb fokú mozgathatóságot ez biztosítja. Ára az említett műtétek közül a legmagasabb.

Az adott kezelés, műtét megválasztása mindig ortopédiában, ill. az adott műtéti technikában jártas állatorvos feladata. A szakmai irányelveken kívül mérlegelni kell a kutyatulajdonos szempontjait is (tartási körülmények, anyagi áldozatvállalás mértéke, a kutya hasznosítási módja, stb.)

A FERTŐZŐ BETEGSÉGEKRŐL

… vagyis mitől óvják meg kutyádat a védőoltások

Parvovírusos bélgyulladás

Főleg a fiatal kutyák lázas általános tünetekkel, erőteljes hányással, véres hasmenéssel, kölyökkutyában esetenként szívizomgyulladással járó magas elhalálozási arányú betegsége.

Előfordulás:

Mindenütt előfordul, a kutyák egyik igen gyakori betegsége. Egy éves korukig a kutyák többsége szeropozitívvá (védetté) válik, akár fertőződés, akár pedig vakcinázás eredményeként.

Kóroktan:

A betegséget a 2-es szerotípusú kutya-parvovírus (CPV-2) okozza.

Járványtan:

A beteg kutyák bélsarukkal nagy mennyiségben ürítik a vírust, amely nagyfokú ragályozó, és ellenálló képessége miatt, valamint a kutyák szabad mozgása következtében gyors terjedésre hajlamos járványokat okoz. A vírus a fertőződést követő 3-4 nap múlva kezd a bélsárral ürülni, maximumát a klinikai tünetek tetőfokán, a fertőzés utáni 6-8. napon éri el, majd a vírusürítés többnyire 2-3 hét múlva megszűnik.

Kórfejlődés:

A szájon át felvett vírus elsődlegesen a torok nyirokszöveteiben szaporodik el, majd a véráramba jut. A vérárammal való szóródást követően a vírus elsősorban a bélnyálkahártya hámsejtjeiben, a nyiroksejtekben és kölyökkutyákban a szívizomsejtekben is szaporodik. A viraemia 1-7 napig tart. A vírus a viraemiát követő 2. naptól gyakorlatilag minden szervben, szövetben megtalálható.

Tünetek:

A betegség lappangási ideje többnyire 2-4 nap, és legtöbbször heveny bélgyulladás kórképében zajlik le. A betegek többnyire hőemelkedés mellett bágyadtak, étvágytalanok, majd 1-2 nap múlva ismétlődő hányás és súlyos hasmenés, olykor bélelőesés jelentkezik. A kutyák elesettek, nehezen késztethetők mozgásra.

Megelőzés:

A betegség megelőzésére élő vagy elölt kutyaparvovírust tartalmazó vakcinák egyaránt forgalomban vannak. Az élő vakcinák előnye, hogy alkalmazásuk után az ellenanyagok a vérsavóban már az 5. napon megjelennek, a 7. naptól pedig védettség alakul ki.

Coronavírusos bélgyulladás:

A kutya coronavírusa főleg fiatal kutyákban okoz hasmenést, de ritkán felnőtt kutyák is megbetegedhetnek.

Tünetek:

A betegek étvágytalanok, vízszerű hasmenésük van, gyakran hánynak, kölyökkutyákban a hasmenés rövid idő alatt kiszáradáshoz vezethet.

Megelőzés:

A megelőzés céljára elölt coronavírust tartalmazó vakcina és kombinált oltóanyagok is rendelkezésre állnak, amelyek utóbbiak egyéb antigének mellett coronavírust is tartalmaznak. Ezekkel a vakcinákkal a 3 hónaposnál idősebb kutyák kétszer egymás utáni vakcinázásával egy évig tartó védettség érhető el. A kölyökkutyákat a maternális immunitás (anyai szervezet által átruházott védettség) lejártakor, 6-12 hetes kor között javasolják oltani.

Szopornyica (distemper)

A szopornyica a kutya és a rokonai hevenyen lezajló, néha azonban elhúzódó, lázas betegsége, amely főként a légutak és egyéb nyálkahártyák hurutjában, valamint idegrendszeri és ritkábban bőrkiütéses tünetekben nyilvánul meg.

Előfordulás:

A betegség Európában már a XVIII. második fele óta ismert. A betegség világszerte, így nálunk is gyakran előfordul, a kutyák többsége egy éves kora előtt találkozik a vírussal.

Járványtan:

A betegség terjesztésében a fertőzött kutyának van döntő szerepe, amely már a lappangási idő alatt ürítheti a vírust különféle váladékaival, elsősorban az orrváladékkal és a vizelettel. A fertőzés közvetlen érintkezéssel vagy takarmány, ivóvíz, eszközök közvetítésével terjed. Városi településeken a sűrű érintkezési lehetőségek miatt a kutyák fiatalabb korban fertőződnek. A betegség egyes vidékeken 3-4 évenként kifejezett járványokat okoz.

Kórfejlődés:

A szájon át vagy belégzéssel felvett vírus a torok tájéki nyirokszövetekben szaporodik el, majd a véráramba jut. A vérben a vírus macrophagokban található meg, és ezzel elárasztja az egész szervezetet. A viraemiával (vírus szaporodása a vérben) kezdődő lázas szakaszban, amely többnyire 4-7 napig tart, a vírus főként a lép, a csontvelő és a nyirokcsomók szöveteiben szaporodik el.

Tünetek:

A lappangási idő többnyire 3-7 nap. Az esetek jelentős részében, főként a szabadban, jól tartott és egyébként egészséges kutyákon, a meleg évszakokban a fertőzés tünetmentesen vagy olyan enyhe lázas tünetekkel zajlik le, hogy nem veszik észre. Ritkán, nagyon érzékeny kutyákon, a betegség túl heveny alakját észleljük, amikor a lázas és levert kutyák 1-2 nap alatt elhullanak.

Megelőzés:

A betegség megelőzésének útja a kutyák rendszeres, preventív célú vakcinázása. Erre a célra élő törzset tartalmazó oltóanyagok vannak forgalomban.

Fertőző májgyulladás

Enyhe lázzal, köhögéssel, a felső légutak hurutjával járó fertőző betegség, amelyet az 1-es szerotípusú kutya-adenovírus (CAV-1) idéz elő. A betegség világszerte előfordul, klinikai tünetekkel járó formában azonban többnyire csak fiatal, még nem immúnis kutyákban látjuk.

Előfordulás:

A betegség világszerte előfordul, nálunk is régóta ismert. A szerológiai vizsgálatok tanúsága szerint a kutyák jelentős része észrevétlenül vészeli át a fertőzést. A kiterjedt vakcinázás miatt manapság a betegség klinikai tünetekkel járó formája ritkábbá vált.

Járványtan:

A beteg állatok minden váladékukkal, de főleg vizeletükkel ürítik a vírust. A gyógyult és a fertőzésen tünet-mentesen átesett állatok is 4-6 hónapig vírushordozók maradhatnak. A fertőzés a kutyák közvetlen érintkezésével, a nyál és a vizelet útján, de a táplálék, ivóvíz és ragályfogó tárgyak közvetítésével is terjed. A 3 hónapos és 1 éves kor közötti kutyák különösen érzékenyek.

Kórfejlődés:

A fertőződés szájon át megy végbe. A vírus a garatüregben és a környéki nyirokcsomókban szaporodik el, majd néhány nap múlva rövid ideig tartó viraemia alakul ki. A vírus károsítja a nyiroksejteket, a vérerek endothelsejtjeit, a májat, a veséket és a szemet, de alkalmanként bejut az agyvelőbe is.

Tünetek:

A lappangási idő általában 2-5 nap. Kutyában a kórkép igen változatos lehet. Előfordul tünetmentes átvészelés, de 1-2 nap alatt elhullással végződő túl heveny, 3-5 napig tartó heveny vagy 6-14 napra elhúzódó fél heveny lezajlást is megállapítottak. Heveny esetekben 40-41 fok hőmérséklet mellett az állatok levertek, étvágytalanok, szomjasak és ismételten hánynak. A betegek szájnyálkahártyáján vérzések jelennek meg, és később sárgaság is kialakul.

Megelőzés:

A betegség megelőzésére élő vagy ínaktivált CAV-1-est, valamint élő CAV-2-est tartalmazó vakcinák egyaránt forgalomban vannak, rendszerint különféle egyéb vírusokat is tartalmazó kombinált vakcinák formájában.

Leptospirosis

A kutyák leptospirosisa világszerte előfordul. Előidézésében főként a L. canicola és a L. icterohaemorrhagiae játszik szerepet.

Előfordulás:

A betegség világszerte előfordul, nálunk is régóta ismert. A szerológiai vizsgálatok tanúsága szerint a kutyák jelentős része észrevétlenül vészeli át a fertőzést. A kiterjedt vakcinázás miatt manapság a betegség klinikai tünetekkel járó formája ritkábbá vált.

Kórfejlődés:

A fertőződés rendszerint szájon át, közvetlenül vizeletből vagy gyakran ivóvíz közvetítésével. A leptospirák aktív mozgásuk következtében gyorsan bejutnak a véráramba, majd szétszóródnak megtelepszenek a különféle szervekben. A fertőződést követő 4-10. nap között a leptospirák tömegesen jelen vannak a különféle szervekben.

Tünetek:

leptoA fertőzés az esetek többségében tünetmentes marad. Klinikai tünetekkel járó, heveny leptospirosis többnyire 1-2 évnél fiatalabb kutyákban fordul elő, míg felnőttekben a betegség idült formája jelenik meg. A betegség lappangási ideje 1-3 hét. Fiatal kutyákban a L. icterohaemorrhagiae, heveny lázas tüneteket, étvágytalanságot és sárgaságot okoz (Weil-betegség). Néhány hónapos kutyakölykök a betegség heveny szakaszában elhullhatnak.

Az idősebb kutyák idült, többnyire L. canicola okozta betegsége kedvetlenséggel és kifejezett levertséggel kezdődik. Az állatok étvágytalanok, ismételten hánynak, esetleg hasmenésük van. Az ilyen tünetekben megbetegedő kutyák nagy része 1-2 héten belül elhullik.

Megelőzés:

A megelőzés legfontosabb módja a vakcinázás. Erre a célra elölt L. canicolát és a L. icterohaemorrhagiaet, valamint különböző élő vagy elölt vírusokat is tartalmazó, kombinált oltóanyagok állnak rendelkezésre.

Veszettség (rabies, lyssa)

A veszettség heveny, ritka kivételtől eltekintve halálos lefolyású, vírus okozta agy- és gerincvelő gyulladásban megnyilvánuló betegség, amely az állatokban és emberben egyaránt előfordul.

Előfordulás:

A veszettség világszerte, minden kontinensen előfordul. A betegséget a Lyssavirus genusba tartozó veszettségvírus idézi elő.

Járványtan:

A veszettség vírusát a beteg állatok főleg a nyálukkal ürítik. A veszettség elsősorban a húsevők marása útján terjed. Egyéb váladékok is tartalmazhatnak vírust. Növényevő állatok, amelyek húsevők harapás útján fertőződnek, alig vagy nem játszanak szerepet a fertőzés továbbvitelében.

Kórfejlődés:

Az esetek túlnyomó többségében a vírus harapás útján, nyállal jut a szövetekbe, ahol először az izomsejtekben mutatható ki, azonban nagyobb tömegben csak az idegsejtekben szaporodik el.

Tünetek:

A lappangási idő a fertőzéskor bejutott vírus mennyiségétől, a fertőződés helyének a központi idegrendszertől való távolságától és a fertőzőt állat életkorától függően igen tág határok között változik. Fiatal állatokban és a központi idegrendszerhez közel fekvő marási hely esetén a lappangási idő rövidebb. Az esetek mintegy 3/4-ében a lappangási idő 2-8 hét. Kutyák közül a lakásban tartott és idomított állatokban gyakori a csendes veszettség: a határozatlan bevezető tünetek közvetlenül bénulásba mennek át, ez utóbbira az állkapocs lógása, nyálzás, réveteg tekintet, kancsalság és a víziszony a jellemző. Ez a betegségforma halálos kimenetelű.

Megelőzés:

A veszettség ellen manapság használatos vakcinák szövettenyészetben elszaporított vírust tartalmazó tisztított, inaktivált, adjuvált oltóanyagot használunk.

Babesiosis

A babesiosis egy egysejtű parazita (véglény) által okozott betegség, melyet egy ízeltlábú parazita, a kullancs terjeszt. A betegség kialakulásához kell egy fertőzött kullancs, egy kutya és egy lehetőség a fertőződésre. Az a fajta kullancs (Dermacentor reticulatus), amely a babesiosis fő terjesztője, a páradús, folyó menti zöldövezeteket kedveli, Szeged és környéke tehát ideális élőhely a számára. A kullancs sem, és a benne élő véglény sem válogat, így bármely kutya veszélyeztetettnek tekinthető. A lehetőség a fertőződésre pedig szinte bárhol és bármikor bekövetkezhet. Sok esetet kezeltünk már babesiosis tüneteivel kutyát december és január hónapokban is.

Megfelelő környezet a kullancsok elszaporodásáhozSajnos sokszor az a tévhit altatja el a Gazdik gondoskodását, hogy a kullancsok a fákon (főleg a bükkfát szeretjük valamiért eme címmel kitüntetni) élnek. Ez nem igaz, a kullancsok maximum 1,5 m magasságban találhatóak, így a füves bokros területek, bármely magánház udvara az optimális környezet lehet a veszélyes ízeltlábúak számára.

Egy másik fontos tisztáznivaló: nem csak a kifejlett kullancsegyedek terjesztik a betegséget okozó parazitát, hanem azok lárvái is. Ezek pedig, méretükből adódóan (0,3-0,6 mm! is van köztük) láthatatlanok a szemnek.Kifejlett Babesia-k (Kép: tappancsvilag.hu)

A babesiosis egy rövid idő alatt kifejlődő és lezajló betegség. A bőrbe kapaszkodó kullancs nyálmirigyéből kerül a véglény a véráramba, ahol a vörösvértesteken belül élősködik és szaporodik, ezzel egyre több vérsejtet elpusztítva. A széteső vörösvértestekből a „festékanyag” (haemoglobin) kikerülve elveszti hasznos funkcióit. A A vese kanyarulatos csatornácskáihaemoglobin fő funkciója a vörösvértesten belül, hogy ő felelős az oxigén szállításért, így ennek a megfogyatkozása a szervezet általános elgyengüléséhez és halálához vezet. A „festékanyagot” vesén keresztül próbálja a szervezet nagy részben eltávolítani. A gondja a vesének ezzel sajnos az, hogy a haemoglobin mérete túl nagy a vese csatornácskáinak átmérőjéhez képest, így sok molekula sajnos fennakad a vesében, és annak elhalását okozza.

Kezdeti tünetei nagyon általánosak: étvágytalanság, apátia, A nyálkahártyák sárga elszíneződése a súlyosan előrehaladott esetekbenelesettség, bágyadtság. Feltűnhet a gazdinak, hogy esetleg sokat iszik a kedvence magához képest, vagy, hogy a vizeletének a színe barnább, mint egyébként. Ezek az utóbbi tünetek viszont sajnos esetenként hiányozhatnak is, így ha nem kerül időben kivizsgálásra a kutya, könnyen lehet, hogy már csak későn kerül állatorvoshoz. Az orvosi vizsgálat során nagyrészt lázat és sárga nyálkahártyákat találunk (sajnos néha ezek a tünetek is hiányozhatnak). A kezelés az eset súlyosságától függ, de a babesia elleni hatóanyagot tartalmazó gyógyszert (figyelem: ez NEM kullancs elleni oltás) mindenképp meg kell kapnia az állatnak. Sajnos az esetek nagy többségében azonban itt még nem is ért véget a történet. A vese fent tárgyalt problémája miatt a paciensek könnyen vesebeteggé válnak. Ennek időben történő kiderítése vér- és vizeletvizsgálatok segítségével történhet. Azért hangsúlyoznánk itt az időben történő kivizsgálást, mert a vesének van egy olyan nagyszerű tulajdonsága, hogy amíg az állományának 66%-a nem veszti el a működőképességét, addig ellátja a funkcióját. És ebben rejlik sajnos a dolog hátulütője, amíg nincs funkcióvesztés, addig nincs szemmel látható tünet sem, pedig az állat vesebeteg. A tünetek megjelenésekor, viszont már a jelentős vesekárosodás miatt, csak tüneti, illetve életminőséget javító kezeléseket tudunk igénybe venni, ami igen nehéz és költséges feladat a leggondoskodóbb Gazdi számára is. Ezzel együtt is az állat élethossza igen nagymértékben lerövidül. Vesebetegség alakulhat ki

A betegségnek van egy másik, szerencsére ritkábban jelentkező, ámde szintén életveszélyes szövődménye. Ez abban az esetben alakul ki, ha a szervezet a betegség hatására úgymond’ áthangolódik, és a saját vörösvértestjeit kezdi támadni és elpusztítani. Ekkor beszélünk autoimmun hemolízisről. Ennek a kezelése hosszadalmas és igen költséges, és sok esetben nem jár sikerrel.

A fentiekből leszűrve a legokosabb, amit a Gazdi tehet, ha folyamatosan védekezik a kullancsok ellen, illetve ha a tünetek bármelyikét is tapasztalja, minél hamarabb állatorvoshoz fordul, mert itt tényleg csak napokról, sőt órákról beszélünk a betegség kimenetelét és szövődményeit tekintve.

Ha a betegség már diagnosztizálásra és kezelésre került, akkor is kiemelten fontos a vese funkcióképességét célzó laborvizsgálatok elvégzése.

LYME BORRELIOSIS

A Lyme borreliosis (régebbi nevén Lyme kór) egy baktériumok által előidézett betegség, melynek kórokozóit fertőzött kullancsok juttatják be az emberek és a kedvenc háziállatok szervezetébe.

A kórokozó:

Emberek esetében az orvosi irodalom három kórokozót ismer: Borrelia burgdorferi sensu stricto, Borrelia garinii és Borrelia afzelii néven.

Ezek mindegyike jellegzetes vonzódást mutat bizonyos szervek irányában, amely a B. burgdorferi esetében az ízületek, a B. garinii az idegrendszert részesíti előnyben, míg a B. afzelii elsősorban a bőrt károsítja. Ennek megfelelően emberek esetében három kórokozó által kiváltott különböző megbetegedésekről beszélhetünk.

A kutyák számára betegséget okozó borréliák leírásaiban jelenleg több a feltételezés, mint a tény.

A szerzők többsége bizonyítottnak látja, hogy a B. burgdorferi sensu stricto megbetegíti a kutyákat, és több publikáció kijelenti ezt a B. garinii és a B. afzelii esetében is. Ezzel ellentétben a mai napig nem jelent meg olyan közlés a szakirodalomban, amely minden részletében, a kísérleti metodika, az eredmények és az ezek elemzéséből levont következtetések terén is bizonyítani tudta volna, hogy a B. garinii és a B. afzelii kétséget kizáróan képes megbetegíteni a kutyákat.

Annak következtében, hogy a B.b.sensu stricto kórokozó szerepe kutyán bizonyított, a B. garinii és a B. afzelii betegséget okozó képessége pedig vitatott, a laboratóriumi eredmények értékelése bonyolultabbá válik, illetve a kutyák számára megfelelő védőoltás kiválasztása is gondos mérleg lést igényel, amint ez később olvasható lesz.

További, legalább 4 különböző borrélia betegséget okozó szerepe még nem tisztázott, és várhatóan emelkedni fog a frissen felfedezett, és ismeretlen kórokozó képességű borréliák száma. Emberek esetében valószínűsíthető, egyéb fajok esetében szinte bizonyosra vehető, hogy magasabb azon borréliák száma, amelyek képesek a szervezetben megtelepedni, és betegség tüneteinek kiváltása nélkül hasonló ellenanyag termelést kiváltani, mint a klinikai tüneteket is okozó borréliák.

A borréliák hosszú, vékony, hajlékony, dugóhúzó alakú mikoorganizmusok. Ostorszerű nyúlványaikkal önálló mozgásra képesek, folyadékokban élénken mozognak. A kórokozók nem csak a véráramlás útján, „sodortatva magukat" terjednek, hanem aktívan vándorolnak is a szövetek között. A hossztengelye körül élénk forgó mozgást végző borréliák ugyanis átfúrják a sejtek falát. A borréliák különleges tulajdonságai közé tartozik az is, hogy az elpusztított sejt külső rétegébe burkolóznak, és ennek a rejtekében vándorolnak a szervezetben. Az immunrendszert komoly kihívás elé állítja a saját szervezet anyagából származó „köpeny" álcázásában közlekedő kórokozó felderítése. További gondot jelent az immunrendszer számára a felismerési fázisban, hogy a borréliák testidegen anyagokat alig termelnek, viszont egy egészen rendkívüli megoldással tartósan aktiválják a magasabb rendű szervezetekben az egyik fehérjebontó enzimet, ezért amerre elhaladnak, ott a lebomlási folyamatok kerülnek túlsúlyba. Az immunválasz ezen tényezők miatt szokatlanul lassan alakul ki, ennek figyelembe vétele fontos bizonyos laboratóriumi vizsgálati eredmények értékelésénél.

A fertőzés módjai:

A fertőzés első számú útvonala a kullancsok által történő vérszívás, a kullancsok a kórokozó valódi vektorainak számítanak. A valódi vektorokban a kórokozók hónapokig fertőző képesek maradnak, illetve a kullancsok petéiben is megjelenhetnek, és az utódnemzedék is terjesztheti a fertőzést. Hazánkban a kórokozó átviteléért főként az Ixodes ricinus kullancsfaj felelős, azonban más kullancsok borrélia terjesztése is ismert. A kórokozó egyéb módokon is behatolhat a magasabb rendű élőlények szervezetébe: borréliákat tartalmazó tej fogyasztása, az elporladt kullancsürülék vagy magának az elporladt kullancstetemnek a belégzése útján, illetve szennyezett környezetből bőrsérüléseken keresztüli fertőzés is létezik, azonban ezek jelentősége a kullancsok kórokozót terjesztő szerepéhez képest alárendelt. Egyéb vérszívó ízeltlábúak (főként bolha- és szúnyogfajok) közül több esetében igazolt, hogy a borréliák mechanikus átvitelére képesek, azonban nem valódi vektorok a kórokozó számára, és a betegség járványtanában betöltött szerepük nem jelentős.

Tünetek:

A kullancsok által terjesztett kórokozók közül hazánkban a babesiosis mellett a Lyme borreliosis képviseli a legjelentősebb veszélyforrást. Amennyiben az eb megbetegszik, a kezdeti tünetek általában nem jellegzetesek. A láz, étvágytalanság, általános gyengeség még nem utalnak borrélia fertőzésre. Az embereken, a kullancs befúródásának helye körül megfigyelt, vörös, kokárdaszerűen terjeszkedő folt a kutyák pigmentált bőrén, a szőrtakaró alatt legtöbbször rejtve marad. Az állatorvosi rendelőkben Lyme borreliosis-t a túlnyomó többségben azon kutyáknál lehet megállapítani, amelyek ízületi fájdalmak következtében sántítanak, hosszabb ideje lázasak, esetleg a láz és a normál testhőmérsékletű állapotok váltakoznak náluk. Ezen tünetek a betegség elhúzódó formájára jellemzőek. A nagymértékben duzzadt, fájdalmas ízületekkel sántikáló, lesoványodott kutyák több hónapja, esetleg egy évnél is hosszabb ideje betegek. A sántaság több végtagon is jelentkezhet egy időben, illetve „vándorolhat" egyik lábról a másikra. A borréliák képesek szinte valamennyi szervben kárt tenni, ezért idegrendszeri- és bőrtünetek, szívpanaszok is előfordulhatnak. A kórokozók egy aktív folyamat után az immunrendszer által kevésbé elérhető helyekre húzódhatnak vissza a szervezetben, a steril gyógyulás, azaz a kórokozók teljes kitakarítása, jelentős kihívás elé állítja a védekező rendszert, és nem mindig valósul meg. A borréliák számos esetben jelen lehetnek a kutyák szervezetében tünetek előidézése nélkül is. Az eb immunrendszere képes lehet legyűrni a kórokozókat, illetve behatolhatnak a szervezetbe betegséget nem okozó borrélia fajok is.

A fertőzöttség megállapítása:

Egy kórokozó baktérium által okozott betegség megállapítása során a diagnózis felállításában segítenek: az olyan jellegzetes klinikai tünetek, amelyek más betegség esetén nem fordulnak elő, és a kórokozó kimutatása a beteg szervezetéből, valamint az immunrendszer által a kórokozó ellen termelt speciális ellenanyagok kimutatása a megtámadott szervezetből.

Kutyák esetében a klinikai tünetek önmagukban csak a betegség gyanújának felvetéséhez elégségesek. A kezdeti szakasz jellegtelen, általános tünetei (láz, étvágytalanság, levertség) illetve a később jelentkező ízületi gyulladás miatti sántaság más okok miatt is kialakulhatnak.

A diagnózis megállapításához segítséget nyújt, amennyiben egyértelműen igazolható vagy kizárható a betegséget megelőzően vért szívott kullancs jelenléte a kutyán.

A kórokozó kiemelése, tenyésztése és meghatározása a beteg szervezetből nagy felkészültséget igénylő, hosszadalmas, költséges eljárás. A meghatározás folyamatába bevonva a baktérium genetikai anyagának elemzését, az adott borrélia faj igazolása is lehetővé válik. Az állatorvoslás területén rutinszerűen nem alkalmazzák, elvégzésére azonban hazánkban is nyílik lehetőség, ennek részleteiről a megfelelően felszerelt laboratóriumok adnak tájékoztatást.

A kórokozó ellen termelődött speciális ellenanyagok szintjének mérése a mindennapi állatorvosi gyakorlatban leginkább elterjedt eljárás. A gyorsan elvégezhető és viszonylag kevésbé költséges vizsgálat lényegében arról tájékoztat, hogy a borréliák jelen voltak vagy vannak a szervezetben. A vérminták elemzésével történő vizsgálatoknak van olyan típusa is, amelyik arról is információt nyújt, hogy a fertőzés korai vagy későbbi szakaszából származik-e az adott minta. Bizonyos vizsgáló módszerekkel lehetségessé válik elkülöníteni az egyes ellenanyagtípusokat, és -csoportokat, bár a pontos fajmeghatározásra még ezen korszerű eljárások sem képesek.

Lyme borreliosis esetén általánosságban megállapítható, hogy a vérminták laboratóriumi vizsgálatai a diagnózis felállításának egyik lehetőségét jelentik, de nem a biztosítékát. Ismeretesek olyan irodalmi források is, amelyek arról számolnak be, hogy klinikailag teljes mértékben egészséges kutyák vérmintáinak vizsgálati eredményeit Lyme borreliosis tüneteit mutató ebek hasonló eredményeivel összehasonlítva nem sikerült lényeges különbségeket kimutatni. Valamennyi laboratóriumi eredményt a kórelőzmény (vért szívott kullancs igazolása), járványtani helyzet ismerete (fertőzött területen tartózkodás) és a klinikai kép változásaival összhangban szabad értékelni.

Gyógykezelés:

Az állatorvoslásban a borréliák ellen többféle hatóanyagot is alkalmaznak. A gyógykezelés legkevesebb két hétig, sokszor ennél hosszabb ideig, esetenként hónapokig tart. A kórokozók leküzdését megnehezíti, hogy a vérkeringésből gyorsan eltűnnek, és a szervezet olyan zugaiban képesek elrejtőzni, ahol a gyógyszerek és az immunrendszer sejtjei nehezebben érik el őket. A sikeres terápia feltétele a következetes végrehajtás. A szájon át adott, hosszú ideig tartó baktérium ellenes kezelés kedvezőtlen mellékhatásainak (bélflórára gyakorolt nem kívánt hatás, stb.) ellensúlyozására a kezelést irányító állatorvos egyéb -nem feltétlenül gyógyszer- készítmények adását is előírhatja. Bizonyos esetekben, különösen korábban elhanyagolt, beteg kutyáknál a leggondosabb gyógykezelés is eredménytelen maradhat.

Megelőzés:

Egy olyan betegség esetében, amelynek diagnosztizálása jelentős kihívás elé állítja a szakembereket, a gyógykezelése pedig hosszadalmas és költséges, a megelőzésre kell fektetni a legnagyobb hangsúlyt.

Kutyák számára hazánkban jelenleg két különböző, Lyme borreliosis elleni vakcina van forgalomban.

A két vakcina más-más borréliák ellen ígér védelmet. Utalva az első részben leírtakra, az állatorvoslás korszerű irányzata bizonyítottnak látja, hogy a borréliák között jelentős különbségek vannak a szervezetbe való behatolási képesség, és betegség okozó képesség szempontjából. A Borrelia burgdorferi sensu stricto jelenti a legnagyobb veszélyt a kutyák szervezetében. A Merial által, kutyák számára előállított vakcina, a Merilym, Borrelia burgdorferi sensu stricto (B.b. 212, Franciaországban izolált törzs) ellen nyújt védelmet. A másik termék, a Bioveta által gyártott Biocan B vakcina B. garinii és B. afzelii elleni védelmet alakít ki az oltott kutyákban.

A vakcinák ismertető anyagaiból és az állatorvosi irodalmi forrásokból megállapítható, hogy egy oltóanyag csak az adott borrélia(k) ellen alakít ki védelmet, más borréliák ellen nem. Ennek megfelelően a Merilym a B. burgdorferi sensu stricto ellen véd, a B. garinii és B. afzelii ellen nem, a Biocan B pedig nem nyújt védelmet a B.b. sensu stricto ellen, viszont a B.garinii és a B. afzelii ellen igen.

Összefoglalva a vakcinázást érintő kérdéseket és az első részben leírtakat megállapítható, hogy a B. afzellii és B. garinii esetében nincs kísérlettel alátámasztható bizonyíték, hogy kutyákban megbetegedéseket képesek okozni. Ezzel szemben a B. Burgdorferi sensu stricto kórokozó képességét a Lyme-borreliosissal foglalkozó kutatók többsége elismeri. Ezekből következően a kutyák védőoltásához a B. b. sensu stricto elleni (Merilym) vakcina javasolt.

Kölyökkutyák számára alapozó védőoltásként két vakcinát alkalmaznak az állatorvosok, egymástól legalább két hét különbséggel. Az évenkénti újraoltás célszerű időpontja a tavaszi kullancsinváziót megelőző időszak. Fertőzésnek rendkívül nagymértékben kitett területen megfontolandó az évenként kétszeri vakcinázás.

Megelőzés céljára ideális megoldás a támadó kullancsok elpusztítása, mielőtt a kórokozókat be tudták volna juttatni az áldozat szervezetébe. Amennyiben a kórokozók átvitelét általában ki lehet küszöbölni, az egyéb, kullancsok által terjesztett betegségek, pl. a babesiosis megelőzésében is megtettük a legfontosabb lépést.

A LÁTHATATLAN ELLENSÉG… VAGYIS A BELSŐ PARAZITÁKRÓL

A kutyák bélparazitáinak - férgességének - veszélyeiről, terjedésének lehetőségeiről időnként szélsőséges vélemények kapnak szárnyra kutyás és nem kutyás körökben egyaránt. Elkeserítő adat, hogy a városi kutyák nagy része fertőzött valamilyen bélparazitával.

Az emlősállatokban élő bélparazitáknak az összességét nevezi az egyszerű kutyás gazdi, a köznyelv "bélférgeknek", vagy csupán "férgeknek". A pontosítás kedvéért a kutyákban előforduló bélférgek döntő többsége két csoportba tartozik:

- fonálférgek,

- galandférgek.

A fonálférgeknek hét faja létezik, ebből a kutyákban az orsóféreg (Toxocara canis) a legelterjedtebb. A galandférgek négy fajából kettő a kutyák esetében régóta elterjedt és közismert (Dipylidium caninum és Echinococcus granulosus). Az úgynevezett rókaféreg (Echinococcus multilucularis), mint nevéből is kiderül, főleg a rókákban élősködő faj, de az utóbbi években terjedőben van a kutyák körében is. A bélférgeknek ideális életteret biztosít a kutya szervezete, mert táplálkozásuk és szaporodásuk a kutya élete végéig biztosított. Megfelelő immunrendszerrel rendelkező állat esetében ennek többnyire még csak látható tünetei sem jelentkeznek. Maga a folyamat a következőképpen játszódik le:

- a bélféreg petéit a kutya lenyeli;

- a vékonybélben a petéből kikelnek a lárvák, és megkezdik vándorlásukat;

- a lárvák átfúrják magukat a bél nyálkahártyáján, s a vérereken és a gyomorfalon keresztül eljuthatnak az állat májába;

- a májból a véráramlattal eljuthatnak a kutya szöveteibe és izomzatába, de akármelyik belső szervbe is vezethet az út, így akár a tüdőbe vagy a szívbe;

- általában a lárvák mozgása és fejlődése megáll ebben a stádiumban;

- az egészséges, kifejlett kutya bélrendszere rendelkezik olyan védelmi rendszerrel, amely meg tudja akadályozni a kifejlett bélférgeknek olyan mennyiségben történő csoportosulását a belekben, hogy azok ott komolyabb károsodást tudnának okozni.

Bizonyos esetekben azonban a bélférgek komoly egészségkárosodást, vagy szélsőséges esetben a gazdaállat pusztulását is okozhatják. Ilyen esetek a következők:

- a kutya immunrendszere valamilyen oknál fogva meggyengül (öregedés, betegség, stressz stb.);

- a férgek túlzottan elszaporodnak, és túl sok tápanyagot vonnak el a kutya szervezetéből;

- kölyökkutyák esetében;

- kistestű kutyák esetében;

- vemhes vagy szoptató anyaállatoknál.

Az igazi veszélyt azonban nem az jelenti, hogy a kifejlett férgek vagy azok petéi és lárvái kis mennyiségben a kutyában vannak, hanem az, hogy a kutya aktív részesévé, elősegítőjévé válik a paraziták nagyfokú elterjesztésének. Ez pedig már emberre és állatra (nemcsak kutyára!) egyaránt nagy veszélyt jelent. Az alábbiakban néhány, félreértésen alapuló kérdésre adott válasszal a bélparaziták elterjedésének csökkentéséhez kívánunk hozzájárulni.

"Az én kutyám biztosan nem férges! Mindig nézem a székletét, de nem látok benne semmit! A legutóbbi féreghajtáskor sem jött ki belőle semmi."

Ha egy kutya bélsarában nem lát a gazdi bélférget, az még nem jelenti azt, hogy nincs az állatban! A fonálférgek (orsóféreg és kampósféreg) nem hagyják el a kutya testét a bélsárral. Az egyetlen lehetőség arra, hogy ezeket a férgeket a kutya szervezetéből távozni lássuk, ha a kölyökkutyában nagyon elszaporodnak, és hányadékkal kiböfögi őket. Ezeknek a férgeknek a petéi (csak mikroszkóppal láthatók!) vagy ritkán a lárvái (0,5-2 mm nagyságúak) időszakonként a bélsárral eltávozhatnak. Sok esetben a bélsárral a kutyából eltávozott féregpeték vagy féreglárvák száma olyan csekély, hogy felületes, ránézéses vizsgálattal nem állapítható meg, hogy van benne vagy nincs, ráadásul az ürülésük szakaszos. A féreghajtó beadása után is előfordulhat, hogy az elpusztult férgek megemésztődnek a kutya belében, illetve ürülhetnek az emberi szem számára nem látható mérettartományba tartozó parazitaalakok is. Ezért nemcsak akkor kell egy kutyát féregteleníteni, ha a gazdi látja a bélsárban a férgek valamelyikét, hanem rendszeresen, egész életén keresztül.

"Szánkázik a kutya a fenekén. Biztos férges!"

Bár a "szánkázás" gyakori kísérő tünet, de nem biztos, hogy bélférgességre utal! Okozhatja például a kutya bűzmirigyének gyulladása is. Ugyanígy igaz, hogy ha nem látunk semmi különös tünetet, az még nem jelenti azt, hogy kutyánk nem fertőzött. Az esetek döntő többségében sajnos semmiféle felismerhető tünet nem jelentkezik.

"A kutyámnak adott féregtelenítő mindenfajta féreg ellen hat?"

Vannak speciális készítmények egy-egy féregfajra, de a leginkább elterjedtek az úgynevezett kombinált (szélesspektrumú) szerek, amelyek szinte minden bélféregfajt elpusztítanak. A lakásban vagy kertben, udvaron tartott kutyáknak ezek a készítmények teljes mértékben megfelelnek. Ezek az állatorvosnál vagy állatpatikákban beszerezhetőek. Vannak speciális készítmények is, amelyekkel lehetőség van egy-egy kutya esetében az életkörülményeiből adódó rizikónak megfelelően egy-egy féregfaj ellen kezelni. A vidéken élő, mezőn vagy réten rendszeresen egeret, patkányt vadászó kotorékebet érdemes fonálférgek ellen ható gyógyszerrel az átlagosnál gyakrabban féregteleníteni. A vadászathoz használt vagy erdős vidéken élő kutyát, amely gyakran találkozhat rókával, tanácsos 4-6 hetente galandférgek ellen ható készítménnyel féregteleníteni, mert például a rókaféreg 30-40 nap alatt válik ivaréretté és kezdi el a petéit lerakni.

"Hogyan kaphatták el a kölyökkutyák a bélférgeket, hiszen még nem is vittük ki őket a kertből?"

A néhány hetes kölyökkutyák között leginkább elterjedt bélparazita az orsóféreg. A tapasztalatok szerint ennek az az oka, hogy az anyaállatnak az előzetes és a vemhesség ideje alatti féregtelenítésére nem fordítottak elég figyelmet. Az anyaállat három különböző módon jelenthet veszélyt a kölykeire:

- a vemhesség ideje alatt a megváltozott immunrendszer miatt már az anyaméhben történik a fertőzés;

- a szülés után a férgek az anyatejen keresztül a kölykök szervezetébe jutnak;

- az anyaállatból eltávozó orsóféreg-peték visszakerülnek a kölykökbe.

A szukát a vemhesség előtt, a kiskutyákat kéthetes kortól kéthetente féregtelenítsük!

"Miért mondja az egyik állatorvos, hogy évente kell féregteleníteni a kutyámat, egy másik meg azt, hogy háromhónaponként?"

A tárgyilagos helyzet gyakorlatilag még ezeknél a javasolt időintervallumoknál is rosszabb. A kutya szervezetébe bármilyen módon bejuttatott féregtelenítő szer csakis azokat a férgeket pusztítja el, amelyek abban az időpontban, kifejlett alakban a kutyában vannak. A szerek azonban nem nyújtanak hosszú távú védelmet vagy megelőzést. A gyártmányok között igen nagy az eltérés: némelyik használata utána 3-5 nap, másoknak 4-5 hét elteltével a kutya gyakorlatilag ismételten valamilyen féregfertőzést szedhet össze, ha pl. megeszik vagy megnyal valamit, amiben valamilyen bélparazita petéi vagy lárvái vannak. A helyesen tanácsolt 3-6 hónaponkénti rendszeres féregtelenítés jó kompromisszum az elmélet és a gyakorlat között, aminek betartása a férgek túlzott elszaporodását, elterjedését nagyon hatékonyan megelőzheti. Fontos tudni, hogy jogszabály írja elő a kutyák éves kötelező veszettség elleni oltása mellett az oltással egyidőben végzett, szélesspektrumú szerrel történő féreghajtást is.

"A kutyánk nagyon férges volt. Elképzelhető, hogy ránk, emberekre is átterjedt, és most a mi beleinkben is férgek vannak?"

A kifejlett bélférgek közvetlenül nem terjednek át az emberre. A terjedés mindig csak a férgek petéinek vagy lárváinak egy közbeeső terjesztő általi átadásával történhet. Ez a közbeeső terjesztő éppen úgy lehet az ember által elfogyasztott növény, mint állati hústermék, de nem az emberrel egy élettérben élő kutya. Természetesen a bélféreg minden emberben előfordulhat, függetlenül attól, hogy férges volt a kutyája vagy nem, illetve van kutyája, vagy nincs. Ilyen esetekben célszerű a családtagoknak gyógyszertárban kapható (humán) belsőparazita-ellenes szerrel történő kezelése.

"Valóban életveszélyesek a kutyában élősködő férgek az emberekre?"

Amennyiben a bélférgek petéi valamilyen úton-módon az ember szervezetébe kerülnek (pl. a kisgyermek a szájába veszi a kezét, amellyel előtte kutyát simogatott, s annak szőrzetén bélféreg-peték voltak), akkor ott megindul a lárvává való átalakulásuk, majd kifejlődésük. Attól függően, hogy vándorlásuk, mozgásuk után melyik emberi belső szervben találhatók, különböző betegségeknek lehetnek okozói. Nagy az affinitásuk az idegszövethez, ezért nagy hányaduk juthat az agyvelőbe, de esetenként a szembe is. Súlyos tüneteket okozhatnak, elsősorban nagyobb mennyiségű fertőzőképes pete felvétele után. Leginkább a gyerekek vannak kitéve a fertőződés veszélyének, hiszen a kutyával érintkezve kevésbé ügyelnek a személyi higiéniára.

Kedvenceink a bélparaziták különböző fajainak fő hordozói lehetnek, ezáltal erősen megnövelhetik a fertőzés elterjedésének veszélyét, ami már a kutyával érintkező felnőttre és gyerekre is potenciális veszélyt jelenthet. Ám ha a kutya rendszeres féregtelenítésben részesül, étrendjében a nyers hústermékek, vágóhídi és konyhai hulladékok nem szerepelnek, és az emberi családtagok betartják az alapvető higiéniai szabályokat, akkor a fertőzés terjedésének veszélye minimálisra csökkenthető. A kutya ürülékének a közterületről történő összeszedése szintén nagyban hozzájárulhat a bélféreg-fertőzés terjedésének megakadályozásához.

A KUTYA GYOMORCSAVARODÁSA

A nagytestű, mély mellkasú kutyafajták nem ritka, életveszélyt okozó betegsége. A gyomorcsavarodás okai lehetnek anatómiai sajátosságok, amikor a gyomor függesztő szalagjai nem gátolják meg a csavarodás lehetőségét, illetve erjedésre hajlamos, nagy mennyiségű eleség etetése után bekövetkező intenzív mozgatás, mint amilyen az ugráltatás, az intenzív sport, vagy játék.

Gyomorcsavarodás esetén a gyomor a hossztengely mentén fordul el 90-180 fokban. A csavarodás miatt sem a hányás, sem a bélsár ürítése nem lehetséges. A hasi nagyerek összenyomatása következtében súlyos vérkeringési zavar, shock alakul ki, majd életmentő beavatkozás hiányában az állat rövid időn belül elhullik.

Természetesen, bár a gyomorcsavarodás rendkívül gyors lefolyású betegség, mégis vannak tünetei, amiket észlelve, a gyors állatorvosi segítség megmentheti kutyánkat. A feltűnő bágyadtság, elesettség, hányás nélküli öklendezés, a has jelentős tágulata (azaz, a has felpuffadása), a nehezített, szapora légzés és a remegés gyomorcsavarodásra utalhat. Ilyen esetben laikus beavatkozás, legyen az akár táplálék, vagy folyadék bevitel is, esetleg masszírozás, mozgatás tilos! A gyomorcsavarodás tüneteinek észlelése esetén azonnali orvosi ellátás, mégpedig műtét szükséges!!

A gyomorcsavarodás megelőzésének érdekében szükséges néhány rendszabály betartása:

- az etetési idők pontos betartása

- az azt követő nyugalmi (emésztési) idő biztosítása

- megfelelő összetételű és mennyiségű takarmány biztosítása.

Célszerű olyankor etetni kutyánkat, amikor az etetés után nyugalmat tudunk biztosítani, mivel még egy deci víz megemésztéséhez is két óra szükséges. Ilyen nyugalmi időszak lehet az esti időszak, amikor a kinti mozgás is csökken.

Ha tehetjük, étkezés után tartsuk ellenőrzésünk alatt a kutyát, vagy biztosítsunk ingermentes környezetet. Gyomorcsavarodást hajlam esetén egy olyan egyszerű mozgás is kiválthat, mint a kutya hátára fordítása, hogy simogathassuk a hasát. Ezt nyugodtan megtehetjük etetés előtt, de hagyjuk békén etetés után. Ha várhatóan nagyobb fizikai megterhelés vár kutyánkra, legalább 10-12 óra emésztési időt biztosítsunk számára, és a fizikai megterhelés függvényében csökkentett adagot adjunk neki.

Ha minden előzetes óvintézkedés ellenére bekövetkezett a baj, azonnali orvosi segítség szükséges. A gyomorcsavarodásos esetek nagy része ugyanis gyógyítható lenne, ha a páciens időben a műtőbe kerülne. Az esetek egy részében azonban csak reggel találja meg a gazda a halott kutyát. A kutya akkor is elpusztulhat, ha még élve kerül ugyan a műtőasztalra, de későn vettük észre a bajt, hiszen a gyomor elfordulásával beálló vérkeringési zavar az érintett területek elhalásához vezethet, ami már visszafordíthatatlan folyamat. Általában a has felpuffadása már ennek a stádiumnak a kezdetét jelzi.

A betegség szerencsére nem mindennapos betegség, de a kutya élete érdekében jó tudni, miről ismerhetjük fel, és mit kell tennünk jelentkezése esetén.