A sejtmagnélküliek országába tartozó élőlények sejtjeiben nincs valódi sejtmag, a maganyagot nem választja el a sejt többi részétől határoló hártya. A sejtek működését irányító örökítő anyag a sejtplazmában található. A sejtmagnélküliek országába tartozó baktériumok túlnyomó többsége egysejtű élőlény. Rendszerezésük a sejt alakja és felépítése, valamint az anyagcsere alapján történik. A mindössze néhány mikrométeres (a milliméter ezredrésze) baktériumsejtek lehetnek gömb (coccus),pálcika (bacillus) vagy csavart (spirillum) alakúak.
A baktériumok többsége lebontó szervezet, vagyis szerves hulladékokkal, elhalt élőlények anyagaival táplálkozik. A talajban és a vizekben nagyszámban található korhadékbontó baktériumok kiemelkedően fontosak az anyagok körforgásában.
A baktériumok közül minden bizonnyal az élősködő(parazita) baktériumok a legismertebbek, hiszen számos kórokozó van közöttük. Ezek elszaporodnak a gazdaszervezet testében és megbetegítik azt.
Az emberi betegségek közül baktériumok okozzák többek között a tüdőbajt (TBC), a vérmérgezést és a vérhast. A baktériumok az étellel, a vízzel, a belélegzett levegővel, a környezetünkben található tárgyak megérintésével egyaránt bekerülhetnek a szervezetbe. A baktériumfertőzés ellen legjobban a tisztasági szabályok betartásával lehet védekezni.
A baktériumok között vannak együttélők. Ilyenek például egyes növények, például a bab és a borsó gyökérgümőiben élő nitrogénmegkötő baktériumok, amelyek átalakítják, és felhasználhatóvá teszik a levegő nitrogénjét a társnövény számára. Azok a termesztett növények, amelyek gyökerében nitrogénmegkötő baktériumok élnek, jótékonyan hatnak a szántóföld talajának tápanyagtartalmára. Ezeket a növényeket gyakran vetésforgóba ültetik.
Az ember vastagbelében élő közönséges bélbaktérium létfontosságú B vitaminokat termel, amelyek a bélfalon át bejutnak az ember szervezetébe. A nitrogénmegkötő baktériumok és a bélbaktériumok egyaránt a társszervezet szerves anyagaiból nyernek energiát életműködéseikhez.
A kékbaktériumok, régebbi nevükön kékmoszatok a sejtmagnélküliek közé tartozó fotoszintetizáló élőlények. A fotoszintetizáló élőlények szervelen anyagokból(szén-dioxid és víz) napfényenergia felhasználásával képesek szerves anyagokat termelni. A folyamat mellékterméke az oxigén, mely felhamozódik a légkörben.
Vannak közöttük egy- és többsejtű szervezetek is. Sejtjeikből a sejtmag mellett hiányoznak a színtestek. A napfény energiáját a színanyagaikkal kötik meg. Színanyagaik a sejthártyában találhatók. Elsősorban édesvizekben élnek, de megtalálhatók a talajban és a tengerekben is. Első képviselőik mintegy 3-3,5 milliárd évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Az élővilág fejlődésében nagyon jelentős szerepük volt, mert fotoszintézisükkel megkezdték a légkör oxigéntartalmának kialakítását.
Az erjesztőbaktériumok számára nincs szükség oxigénre. Ezek az élőlények nem légzéssel, hanem erjesztéssel nyerik a tápanyagaikból az energiát.
Ezek az élesztőbaktériumok nélkülözhetetlenek az élelmiszerek savanyításában (pl. savanyú káposzta) és a tejtermékek előállításában.
A sejtmagvas egysejtűek országaiba növényi, azaz fotoszintézisre képes, és állati, azaz más élőlényekkel táplálkozó, fogyasztó szervezetek is tartoznak. Két országba: növényi egysejtűek és állati egysejtűek soroljuk őket.
Közös jellemzőjük, hogy testüket mindig egyetlen sejt építi fel, amelyben a sejtplazmától hártyával elhatárolt, valódi sejtmag található. A sejtmag tartalmazza a sejt örökítő anyagát, irányítja a sejt életműködéseit. A sejtmagvas egysejtűek vízben vagy nedves környezetben (pl. talajban ) élnek. A vízi szervezetek a plankton tagjai.
Az állati egysejtűek sejtjét csak sejthártya határolja, sejtfaluk nincs. Sejtplazmájukban sohasem láthatók színtestek. Kisebb növényi és állati egysejtűekkel, baktériumokkal, szerves törmelékekkel táplálkoznak.
A növényi egysejtűek sejtjét a sejthártya mellett szilárd sejtfal is határolja. Sejtplazmájukban zöld színtestek találhatók. Ezekben a sejtalkotókban játszódik le a fotoszintézis. A növényi egysejtűek általában ostorral mozognak.
Az ostorosmoszatok édesvízi egysejtűek, amelyek fényben fotoszintézist folytatnak, fény hiányában szerves anyagokkal táplálkoznak. Sejtjeiket nem határolja sejtfal, sejtplazmájukban zöld színtestek láthatók. A szerves tápanyagokat sejtszájukon keresztül veszik fel. Ostoruk segítségével változtatják helyüket. Sejtfaluk nincs. Egyik legismertebb képviselőjük hazai vizekben is gyakori zöld szemes ostoros. Osztódással szaporodnak. Törzsfejlődésben jelentős szerepük van, mert náluk váltak szét az állatok és növények. (Növényi és állati tulajdonságaik is vannak).
Az állati egysejtűek ismert képviselői, az amőbák édesvizek aljzatán, növényeken élnek. Állábakkal mozognak. Az állábak a sejtplazma áramlásával jönnek létre, ezért az amőbák alakja állandóan változik. A táplálékfelvétel sejtjük bármely pontján megtörténhet. Az amőbák osztódással szaporodnak. Az óriás amőba sejtje akár 1 mm-es is lehet.
A papucsállatkák állati egysejtűek. Testüket sűrűn beborító csillóikkal mozognak. Táplálékukat sejtjük csillómentes részén, a sejtszájon keresztül veszik fel. Osztódással szaporodnak. A tápanyagokban gazdag vizek lakói. Sejtjük 0,1-0,3 mm hosszú.
