A hallás és az egyensúlyozás érzékszerve a fül, amely három részből, a külső, a közép- és a belső fülből áll. A hallószerv ingere a hang, azaz a levegő rezgése. A hallószerv a hangokat továbbító és felerősítő segédberendezésekből, valamint az ingerfelfogó receptorokból áll.
A külső fül két része a tölcsérszerű, porcos fülkagyló és a külső hallójárat. Mindkettő a fül belseje felé tereli a levegő rezgéseit, a hangokat.
A középfül levegővel telt, csontos falú üregét a vékony és rugalmas dobhártya választja el a külső fültől. A középfülben három apró hallócsontocska (kalapács, üllő, kengyel) közvetíti a hangrezgéseket a belső fül felé. A dobhártyához csatlakozik az első hallócsontocska a kalapács. A középfül üregét egy vékony cső, a fülkürt köti össze a garattal. Szükség esetén a fülkürtön át egyenlítődik ki a nyomás a középfül és a külvilág között. A fülkürt garat felé vezető nyílása nyeléskor nyílik ki. Ezért kell nagyokat nyelnünk akkor, amikor hirtelen megváltozik környezetünkben a nyomás, például a liftben vagy a repülőgépen.
A belső fül hallószervhez tartozó része a csontos és hártyás falú, folyadékkal telt csiga. Az alapján található ovális ablakhoz illeszkedik a harmadik hallócsontocska a kengyel. A csiga belsejében sorakoznak az érzékszőrrel ellátott hallósejtek.
A közép- és a belsőfül a koponya halántékcsontjának védelmében, annak üregrendszerében található.
A fülbe jutott hanghullámok tehát először megrezegtetik a dobhártyát. A dobhártya rezgéseit a hallócsontocskák felerősítik és a belső fül felé vezetik. Az ovális ablakhoz illeszkedő hallócsontocska rezgő mozgása átterjed a csigában található folyadékra. A folyadék hullámzásba jön, ennek hatására elmozdulnak a hallósejtek érzékszőrei, ami ingerületet kelt. Az ingerületet idegsejtek továbbítják az agy felé. A hallóközpont a halántéklebenyben található, itt alakul ki a hangérzet. A hallott hangok értelmezése, feldolgozása a hallóközponttal szomszédos kérgi területeken történik.
A belső fülben, a három félkörös ívjáratban, valamint a tömlőcskében és a zsákocskában helyezkednek el a testhelyzet érzékelésében szerepet játszó receptorok. A fül ezért a hallás és az egyensúlyozás érzékszerve is.
Az egyensúlyérző szerv a csigához hasonlóan hártyás falú, és belsejét folyadék tölti ki. A félkörös ívjáratok a tér három irányának megfelelően, egymásra merőlegesen helyezkednek el.
Alsó, kiszélesedő részükben találhatók az érzékszőrrel ellátott receptorok. A félkörös ívjáratok a fej gyorsuló, illetve lassuló mozgásait, elfordulását érzékelik. A fej elmozdulása ugyanis megváltoztatja belsejükben a folyadék áramlását, ami a receptorokban ingerületet kelt.
A fej állandósult térbeli helyzetét a tömlőcske és a zsákocska fogja föl. Ezeknek a képződményeknek a belsejében apró mészkristályok vannak, amelyek nyomják az érzéksejteket. Amikor fejünket elfordítjuk, a mészkristályok más irányból nyomják az érzékszőröket, így becsukott szemmel is érzékeljük fejünk megváltozott helyzetét. Az egyensúlyérző szerv receptoraiban keletkezett ingerületet érző idegsejtek továbbítják a központi idegrendszerbe. Egyrészt a nagyagy fali lebenye, másrészt a mozgás szabályozásában fontos kisagy felé.
Testünk helyzetének érzékelésében, egyensúlyunk megtartásában a szemeinkből, törzs- és lábizmainkból, valamint talpbőrünkből érkező információk is fontosak. Ezt könnyen ellenőrizhetjük, ha becsukott szemmel, fél lábon állva próbálunk egyensúlyozni egy puha párnán.
A légnemű szag- és illatanyagok felfogására szolgáló receptorok, a szaglósejtek az orrüreg felső harmadában, a szaglóhámban helyezkednek el. Felületüket szaglószőrök nagyobbítják.
A táplálék és egyéb, a környezetből származó illékony anyagok molekulái feloldódnak a szaglóhám nyálkarétegében, és ingerületet keltenek a receptorsejtekben. Nyugodt légzéskor a belélegzett levegő javarészt elkerüli a szaglóhámot, ezért ha valaminek érezni akarjuk a szagát, mélyet szippantunk a levegőből.
Az ingerületet a szaglósejtek saját nyúlványa továbbítja a központi idegrendszerbe. A nyúlványok összessége alkotja a szaglóideget. A szaglóközpont a homloklebenyben található, itt alakul ki az érzet, itt azonosítjuk a számunkra kellemetlen szagokat, illetve a finom illatokat.
Az ember szaglása nem túlságosan jó, de még így is mintegy tízezer szag megkülönböztetésére képes. Ugyanannak az anyagnak a szagát csak rövid ideig érzékeljük, hamar megszokjuk. Ez azért van, mert szaglósejtjeink ingerület leadása csökken, amennyiben a szaginger nem változik. A férfiak és a nők szaglása között jelentős különbség van, a nők sokkal érzékenyebbek a szagokra. Az életkorral a szaglósejtek száma csökken, ezért idősebb korban egyre kevesebb szagot érzékelünk.
Közismert, hogy a náthás emberek nem éreznek szagokat. Ez arra vezethető vissza, hogy a felszaporodott nyálkaréteg miatt a szaganyagok nem jutnak el a szaglósejtekhez.
A táplálék íz anyagait a nyelvünk felületén és a szájüregünkben elszórtan található ízérző receptorok fogják fel. A nyelv felületén az ízérző sejtek ízlelőbimbókban csoportosulnak.
Azoknak az anyagoknak érezzük az ízét, amelyek feloldódnak a nyálban, és így érintkezésbe kerülnek az ízérző sejtekkel. Ízérző receptoraink négyféle alapíz: a sós, az édes, a keserű és a savanyú elkülönítésére képesek. A különböző ízekre érzékeny receptorok a nyelv más-más területén csoportosulnak. Az ízérző sejtekben kialakult ingerület idegsejtek közreműködésével a központi idegrendszerbe jut. Az ízérzőközpont a fali lebenyben található, itt alakul ki az érzet.
Az életkor előrehaladtával az ízlelőbimbók száma csökken. Ezzel függ össze, hogy a gyerekek sokkal érzékenyebben reagálnak az ételek ízére, sósabbnak, savanyúbbnak érzik azokat a felnőtteknél.
A bőr nemcsak testünk első védelmi vonalát alkotja a károsító külső hatásokkal szemben, hanem érzékszerv is. Középső rétegében, az irhában, ritkábban a bőraljában számos receptor található, amelyek egy része a hőmérséklet, más része a tapintás, nyomás érzékelésére szolgál.
A nyomásra érzékeny receptorokban az érző idegsejt végződését több-kevesebb kötőszöveti réteg borítja. Az irha felszíni rétegében található, kevesebb kötőszövettel borított receptorok ingerküszöbe alacsonyabb, ezek a tapintást érzékelik.
Az irha alsóbb rétegeiben, illetve a bőraljában levő, magasabb ingerküszöbű receptorok a nyomásingerek felfogására szolgálnak. Tapintó receptorok a szőrszálakra hurokszerűen feltekeredő idegvégződések is.
Legalacsonyabb az ingerküszöbe az irha felszíni rétegéből a hámba is behatoló szabad idegvégződéseknek. Ezeket fájdalomérző receptoroknak is nevezik, hiszen ingerületi állapotuk gyorsan fájdalomérzet kialakulásához vezet. A szabad idegvégződések nagyon fontosak a károsító hatások elleni védekezésben.
A különböző receptorsejtek nem egyenletesen helyezkednek el a bőrben. Legnagyobb számban az ajkak, az arc, a kéz és a lábfej területén csoportosulnak. Kevesebb van belőlük a karon, a lábon és a törzsön.
A receptorokban kialakult ingerületet továbbító érző idegsejtek rostjai valamelyik gerincvelői idegben vagy agyidegben futnak a központi idegrendszer felé. Az érzet a fali lebenyben található általános érzőmezőben alakul ki. Az egyes testrészek bőrérzékelését annál nagyobb agykérgi terület képviseli, minél nagyobb a bőrben levő receptorok sűrűsége.
Az érzet minősége a receptorokat ért inger erősségétől függ. A túlságosan erős ingerek - az inger minőségétől függetlenül - fájdalomérzetet alakítanak ki agyunkban. A kellemetlen fájdalom figyelmeztet a veszélyekre, környezetünk károsító hatásaira. A fájdalmas ingerek által kiváltott védekező reflexeket alsóbb idegrendszeri központok irányítják.
A hőmérséklet érzékelésére a bőr irharétegében kétféle receptor található. A melegreceptorok a bőr hőmérsékletének emelkedésére, a hidegreceptorok pedig annak csökkenésére érzékenyek. A tapintó receptorokhoz hasonlóan ezek is kötőszövetes burokból és érzőideg-végződésből állnak, és nem egyenletesen oszlanak el bőrünkön. Ingerületük gerincvelői és agyidegek közvetítésével az agykérgi érzőmezőbe, illetve a hipotalamuszba jut. Az agykéregben alakul ki a hőérzet, míg a hipotalamusz hőszabályozó központjai dolgozzák ki az állandó testhőmérséklet fenntartására irányuló válaszreakciókat.
