A gombák különleges testfelépítésű és életmódú élőlények. Nem tartoznak sem a növényekhez, sem az állatokhoz. Önálló országot alkotnak.
Egy- vagy többsejtűek. A többsejtűek teste gombafonalak szövedékéből áll. Nincs sem gyökere, sem szára, sem levele. Teleptestűek. Zöld színanyag hiányában élő, vagy elhalt szerves anyagokat hasznosítanak.
A gombák többsége lebontó szervezet, ami azt jelenti, hogy a környezetükben található szerves korhadékokat, elhalt élőlények maradványait bontják le. Jelenlétük nagyon fontos az életközösségek anyagforgalmában, hiszen anyagcseretermékeiket(szén-dioxid, ásványi sók) a növények hasznosíthatják fotoszintézisükhöz.
Az erjesztő gombák közé tartoznak a borélesztő gombák. Ezek a mustban élnek, a mustban lévő cukorral táplálkoznak. A cukortartalmat átalakítják alkohollá és szén-dioxiddá.
A gombák lehetnek élősködők is. Jó néhány növényi, állati és emberi kórokozó van közöttük. A monília és a peronoszpóra növényi kártevők. Az emberben leggyakoribbak a bőr elváltozásokat okozó gombák.
A gombák körében nagyon gyakori az együttélés. A hajtásos növények gyökeréhez társuló gombafonalak segítik a növény vízfelvételét a talajból, ugyanakkor szerves anyagokat szívnak el a növénytől. A legismertebb együttélő gombák a fák (pl. tölgyek, fenyők) gyökeréhez társulnak.
A gombák spórával szaporodnak.
A gombák több törzsbe sorolhatók. A legismertebb gombák a kalapos gombák (más néven bazídiumos gombák). A bazídiumos gombák mellett gyakoriak a fákon megtelepedő taplók és a gömbölyű testű pöfetegek is.
Gyakran okoznak bosszúságot a háztartásokban a penészgombák, amelyek legtöbbször a kenyéren, a lekváron vagy a befőtteken jelennek meg. Az ecsetpenész zöldes színű bevonatot képez, a fejespenész pedig szürkés színűt. A penészgombák telepei úgy alakulnak ki, hogy a levegőben szálló spórák rákerülnek az ételekre, és fejlődésnek indulnak. A fehéres színű gombafonalak végén hamarosan megjelennek a színes spóraképző képletek, azokban pedig a spórák.
Nevüket a gombafonal végén fejlődő gömb alakú képződményekről, a bazídiumokról kapták. Évelő gombafonalaik szövedéke többnyire tönkre és kalapra különülő termőtestet fejleszt.
A gombák spórákból gombafonalak fejlődnek. A gombafonalakból a fajra jellemző időben, csapadék hatására burokban fejlődő termőtest fejlődik. A burok később szétszakad, melynek maradványai gallér és bocskor formájában megmaradhatnak
.
A gyapjas tintagomba kertekben, útszéleken is gyakori. Fiatalon ehető, az idősebb példányok kalapja megfeketedik, elfolyósodik. Erre utal faj a neve is.
A gyilkos galóca tölgyerdőkben gyakori, halálosan mérgező faj. Kalapja sárgászöld, ritkán fehér. Lemezei éretten is fehérek, gallérja és bocskora van.
A nagy őzlábgomba lomberdőkben és fenyvesekben is gyakori. Kalapján barna foltok láthatók. Lemezei világosak, tönkje karcsú, hosszúkás. Gallérja gyűrűszerű. Magassága elérheti a 30 cm-t. Jóízű, ehető gomba
Az óriáspöfeteg lomberdőkben, erdőszélen terem. Termőteste gömb alakú, átmérője elérheti az 1 m-t is! Húsa fiatalon fehér. Spórái a termőtest belsejében képződnek. Fiatalon jóízű, ehető gomba
.