Az állatvilág fajokban legjelentősebb törzse. Képviselő benépesítik a Föld valamennyi élőhelyét.
Testük szelvényei testtájakba tömörülnek.
Külső vázuk anyaga a kitin, mely szilárdítja és védi az állat szervezetét. Vázuk nem nő együtt az állattal, ezért időnként le kell vetni. Ez a vedlés. A váz belső falához különálló izmok tapadnak. Ezek biztosítják mozgásuk változatos formáit. Lábaik ízekbőll állnak.
Szájszerveik a táplálék anyagához és a táplálékszerzés módjához alkalmazkodnak.
Petével szaporodnak. Fejlődésük átalakulásos, vagy átalakulás nélküli.
Osztályaik: pókszabásúak osztálya, rovarok osztálya, rákok osztálya.
A pókszabásúak osztályába tartozó állatoknak négy pár lábuk van, testük fejtorra és potrohra tagolódik.
Többségük szárazföldi ragadozó, de vannak köztük élősködők is. A ragadozók a zsákmányukat erős szájszervükkel, a csáprágóval ragadják meg, és méregmirigyük váladékával kábítják el. Ezt követően emésztőnedvet juttatnak a megölt állat testébe, és a feloldott táplálékot felszívják. Testen kívül emésztenek.
Légcsövekkel vagy erekkel átszőtt lemezes tüdővel lélegeznek.
A rákoktól és a rovaroktól eltérően nem összetett, hanem pontszemeik vannak.
Petével szaporodnak, többnyire átalakulás nélkül fejlődnek.
A csoportba tartoznak a ragadozó pókok és skorpiók, valamint az élősködő atkák.
A koronás keresztespók a potrohán látható kereszt alakú rajzolatról kapta a nevét. Testhossza elérheti a 2 cm-t is, a hímek valamivel kisebbek a nőstényeknél.
Ragadozó állat, apróbb rovarokból álló zsákmányát mesterien szőtt, kerek hálójával ejti el. Hálója közepén vagy annak vezérfonalán ül, és várja, hogy egy repülő rovar beleakadjon. A mozgásra előrohan, és a vergődő rovart finom fonallal villámgyorsan körbeszövi, miközben méregmirigyének váladékával megbénítja.
A kullancsok madarak és emlősök vérét szívó élősködők. Meleg, napos élőhelyeken, főleg lomberdőkben gyakoriak. Többek között az emberre is veszélyes vírusos agyvelőgyulladás, valamint a Lyme-kór (ízületi panaszokkal járó súlyos kimenetelű betegség) kórokozóit terjesztik.
A rovarok alkotják az állatvilág legnépesebb osztályát. Testük fejre, torra és potrohra tagolódik. A torhoz három pár járóláb, és a legtöbb faj esetében két pár szárny kapcsolódik.
A rovarok szájszervei változatos felépítésűek, szerkezetük a táplálkozás módjának megfelelően alakul. A növényevőknek rendszerint rágó, a nektárral táplálkozóknak szívó, nyaló vagy nyaló-szívó, az élősködőknek szúró-szívó szájszervük van.
A rovarok szárazföldi állatok, légzőszervük az egész testet behálózó légcsövekből álló légcsőrendszer. A levegő a tor és a potroh két oldalán található légzőnyílásokon keresztül áramlik a légcsövek és a külvilág között.
A rovarok fején egy pár csáp van, amely a tapintás és a szaglás érzékszerve. Látószervük összetett szem, amely kép- és színlátást is lehetővé tesz.
A rovarok petével szaporodnak, és átalakulással fejlődnek. A petéből kikelő lárva háromféle módon: kifejléssel, átváltozással vagy teljes átalakulással válhat ivarérett állattá. A rovarlárvák folyamatosan növekednek, és vedlenek, a kifejlett egyedek testmérete viszont már nem változik. A rovarok népes csoportját több rendbe soroljuk, amelyek közül a legfontosabbak a bogarak, a lepkék, a hártyásszárnyúak (méhek, darazsak, hangyák), a kétszárnyúak (legyek, szúnyogok), a szitakötők és az egyenesszárnyúak (sáskák, szöcskék, tücskök) rendjei.
A teljes átalakulás
A rovarok petéiből kikelő lárvák folyamatosan növekednek, és vedlenek. Teljes átalakulással történő fejlődés esetén, amikor a lárva eléri a megfelelő méretet, bábbá alakul, és a báb burkán belül fejlődik kifejlett rovarrá (imágóvá). Teljes átalakulás azokra a rovarokra jellemző, amelyeknek lárvái a kifejlett állatétól eltérő életmódúak - másfajta táplálékot fogyasztanak vagy különböző az élőhelyük. (pl. lepkék, bogarak, legyek, szúnyogok, darazsak, hangyák, méhek stb.)
A kifejlés
A kifejlés a rovarok egy részére (pl. sáskák, szöcskék, tücskök ), a rákokra és a pókszabásúakra jellemző egyedfejlődési forma. A petéből kikelő utódok, a lárvák életmódja és testfelépítése hasonlít a kifejlett egyedekére, csak testméretükben, színezetükben, egyes szerveik fejlettségében mutatkozik eltérés. Az ivadékok növekedésük során többször vedlenek, míg elérik az ivarérettséget.
Az átváltozás
Az átváltozás a rovarok közül, a szitakötőkre jellemző egyedfejlődési forma. A petéből kikelő lárva vízi életmódú, kopoltyúval lélegzik. Ragadozó, jellegzetes fogókészüléke, ún. álarca van. Amikor eléri a megfelelő méretet bebábozódás nélkül alakul át kifejlett egyeddé. A kifejlett szitakötők légcsövekkel lélegeznek, a víz fölött repkedve vadásznak.
A rákok osztályának tagjai csaknem kivétel nélkül a tengerek és az édesvizek lakói. Testük két testtájra: fejtorra és potrohra tagolódik.
Kitinpáncéljuk a magas mésztartalomnak köszönhetően szilárd, kemény, így hatékony védelmet nyújt a víz fizikai hatásaival szemben. A kitinváz nem növekszik együtt az állat testével, ezért a fejlődő, növekedő állatok időnként levetik páncéljukat, és újat, nagyobbat hoznak létre a régi helyett.
A rákok ragadozók vagy mindenevők. Táplálékukat rágószájszervükkel morzsolják szét. Légzőszervük erekkel sűrűn átszőtt kopoltyú.
A magasabb rendű rákoknak 5 pár lábuk van, amelyek közül az első pár a táplálék megragadására szolgáló olló. Fejükön két pár csáp található, ezeknek a tapintásban és a szaglásban van szerepük. Összetett szemeikkel meglehetősen jól látnak. A rákok hazai képviselője, a folyami rák a tiszta vizű folyók, patakok lakója. Az európai tengerpartokon gyakoriak a tarisznyarákok.
A vizekben sok apró, szabad szemmel alig látható rák él. Ezek közé tartozik a vízibolha, amely hosszú csápjával hajtja előre magát a vízben. Halivadékok, szitakötőlárvák tápláléka. Akváriumi halak etetésére tenyésztik is, így állateledelt árusító üzletekben beszerezhető. A vízibolhákhoz hasonló méretű és testfelépítésű, ún. alacsonyabb rendű rákok a tengeri és az édesvízi plankton jellemző állatai.
