Virágos növények

A virágos növények szaporítószerve a virág. A virág tartalmazza az ivarlevekleket: hímivarlevelek és termőlevelek. Ha a virágban megvan a hímivarlevél és a termőlevél is, akkor kétivarú a virág. Ha a virágban csak az egyik van akkor egyivarú a virág.

Az ivarleveleket takarólevelek védhetik. A takarólevél lehet egynemű (lepellevél), vagy különnemű (csészelevél és sziromlevél).

A virágok gyakran nem egyedül vannak, hanem csoportosan virágzatba tömörülnek.

A virágos növények közé tartozik a nyitvatermők és a zárvatermők törzse.

A nyitvatermők törzse

A nyitvatermő növények részei a gyökér a hajtás (törzs, ágak, levelek) a virág és a mag.

A virágok egyivarúak, takaróleveleik nincsenek, virágzatba tömörülnek.

A termős virágokban a magkezdemények szabadon ülnek a termőlevelen, a termőlevél nem alkot zárt magházat a magkezdemény körül.

A porzós virágokban bőségesen képződő virágpor a szél közvetítésével jut el a magkezdeményre. Ez a folyamat a megporzás. A virágpor által tartalmazott hímivarsejt és a termőlevelen elhelyezkedő petesejt összeolvadásával bekövetkezik a megtermékenyítés. A megtermékenyítés után a magkezdeményből kialakul a mag. A nyitvatermő növényeknek nincs termésük.

Porzós virágzatok a fenyőn
Porzós virágzatok a fenyőn
Fenyő termős tobozvirágzata
A fenyő termős tobozvirágzata

A nyitvatermők fás szárúak, fák vagy cserjék. Néhány kivételtől eltekintve örökzöldek. Általában kis felületű pikkely- vagy tűleveleik vannak. Ennek köszönhetően meglehetősen jól tűrik a szárazságot, és tág határok között elviselik a hőmérséklet változásait is. A szélsőséges éghajlatú tajgák és magashegységek uralkodó növényei.

A nyitvatermők fajainak többsége a fenyők osztályába tartozik. A fenyők termős virágai tobozvirágzatot alkotnak, amelynek elfásodásával alakul ki a toboz. A fás tobozpikkelyek tövében két-két szárnyas mag ül.

A szárnyas magok kialakulása
A szárnyas magok kialakulása

A fenyők hajtása illóolajokban gazdag gyantát tartalmaz, amelyből illatszereket készítenek.

A fenyők közé tartozik például a vörösfenyő, a lucfenyő, az erdei fenyő, az óriástuja és a jegenyefenyő.

Óriástuja
Óriástuja
Jegenyfenyő
Jegenyefenyő

A tiszafa a nyitvatermők törzsébe tartozik, de nem fenyő. Toboza nincs, magját piros magköpeny borítja. A magköpeny kivételével a növény minden része méreganyagot tartalmaz.

Tiszafa
Tiszafa

A zárvatermők törzse

A zárvatermők törzsébe tartoznak a legfejlettebb virágos növények. Virágaik női ivarlevele a termő, amelynek részei a bibe, a bibeszál és a magház. A magház a termőlevelekből jön létre, belsejében fejlődnek (zárt helyen) a magkezdemények.

A hím ivarlevél a porzó. A porzó részei: porzószál, portok.

A megporzás és a megtermékenyítés után a magkezdeményekből kifejlődnek a magok, a magház falából pedig létrejön a termésfal. A zárvatermők szaporító szervei tehát a virág és a termés.

A zárvatermők virágaiban az ivarleveleket, a porzót és a termőt rendszerint takarólevelek veszik körül. A különnemű virágtakaróban csésze- és sziromlevelek vannak, ez utóbbiak alkotják a pártát. Az egynemű virágtakaró egyforma lepellevelekből áll.

Zárvatermők virága
Zárvatermők virágának szerkezete

Az állatporozta virágok feltűnő színükkel, édes nektárjukkal csalogatják a megporzást végző rovarokat, denevéreket, madarakat. A szélporozta növények virágai kevéssé feltűnőek, takaróleveleik sokszor hiányoznak vagy csökevényesek. A virágok lehetnek egy- és kétivarúak.

A virágok állhatnak önállóan, de virágzatot is alkothatnak. A növények lehetnek egy- és kétlakiak. Az egylaki növényeken megtalálhatók a porzós és a termős virágok is. A kétlaki növényeknél egy növényen vagy csak porzós, vagy csak termős virágok vannak. A kétlaki fajok száma kevés.

A termések változatos alakúak. A száraz termésekben a termésfal az érés során elveszíti víztartalmát, kiszárad. Felületén sokszor akaszkodószőrök, repítőkészülékek fejlődnek, amelyeknek fontos szerepük van a magok terjesztésében. A húsos termések fala éretten nedvdús, többnyire sok tápanyagot tartalmaz. A magvakat a gyümölccsel táplálkozó állatok hordják szét, a kemény, vastag maghéj megakadályozza a magok megemésztését a bélcsatornában.

A zárvatermő növények levelei rendszerint nagy felületűek, ami hatékony fotoszintézist tesz lehetővé. Száruk lehet lágy és fás is.

Napjainkban a zárvatermők alkotják a növénytakaró túlnyomó részét a Földön, fajaik népesítik be a legkedvezőbb életfeltételeket kínáló élőhelyeket, de megtalálhatók a szélsőséges éghajlatú területeken is.

A zárvatermők fajait a kétszikűek osztályába és az egyszikűek osztályába soroljuk aszerint, hogy magjaik hány sziklevéllel csíráznak.

Kétszikűek osztálya

A kétszikűek osztályába tartozó növények magjában két sziklevél található.

Főgyökérzetük van. Száruk lehet fás és lágy. Száruk elágazik. Leveleik főerezetesek, és levélnyéllel kapcsolódnak a szárhoz. Virágtakarójuk legtöbbször csészéből és pártából áll.

Közismert képviselőjük például a vadrózsa, az ibolya, a mezei zsálya, a tölgyek és a bükk.

Kétszikűek jellemzői
Kétszikűek jellemzői

Egyszikűek osztálya

Az egyszikű növények magjában egy sziklevél található.

Bojtos mellékgyökérzetük van. Párhuzamos erezetű leveleik rendszerint szárölelők, levélnyelük nincs. Virágtakarójukat legtöbbször lepellevelek alkotják.

Lágy szárúak, a száruk nem ágazik el.

A csoportba tartoznak többek között a hóvirág, a tulipán, az orchideák, a pázsitfüvek, a gabonanövények, a nád és a gyékény.

Egyszikűek jellemzői
Egyszikűek jellemzői

Feladat

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Feladatok

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player