Untitled Document

Porcelánmúzeum

A múzeum feladatát igazán akkor tölti be, ha tárgyai a muvészi élmény mellett gondolatokat ébresztenek. A Hollóházi Múzeum a múlt tiszteletére tanít. Arra tanít mindnyájunkat, hogy az örökségként kapott muvészetet és technikát fejlesztenünk kell, és maiak csak úgy lehetünk, ha megbecsüljük a folyamatot, ami a mát szülte.”

Dr. Sikota Gyozo

A Porcelán Múzeum épülete önmagában is érdekes látványosság, hiszen Mondok Tamás és Rákosi Ferenc Ybl–díjas építész tervezték. 1981-ben, a hollóházi kerámiaipari tevékenység kezdetének 150. évfordulóján nyílt meg azzal a céllal, hogy bemutassa a nagyközönségnek mindazt az iparmuvészeti értéket, ami a hollóházi ipar 225 éve alatt keletkezett.

A porcelánmúzeum építéséhez anyagi támogatást az akkori felügyeleti szerv, a Finomkerámiai Muvek (FIM) biztosított.

Az épület különlegesen megerosített alapokon 4- 5 méter mélységu vasbeton cölöpökön áll, biztosítva a stabilitást a helyi földmozgások ellen. Maga az épület monolit vasbeton szerkezettel épült.

Az egységes és természetes megvilágítást hoszigetelt termoplán üvegbol készült tetoszerkezet biztosítja. A különlegesen nagy méretu oldalsó üvegablakokat és a belso térelválasztó üvegeket az Orosházi Üveggyár készítette. A múzeum épületének hoellátását padlófutés biztosítja, amely sandorski márvánnyal van borítva. A kétszintes múzeumban idorendi sorrendben láthatók a tárgyi és írásos emlékek. A kiállítás az emeleten kezdodik, ahol 1777-tol az 1948-ban bekövetkezett államosításig tartó idoszakot öleli fel a kiállított anyag.

A gyár 1777-ben, mint üveghuta kezdett muködni. Az elso tárlókban láthatóak a kezdeti idok üvegedényei, majd az 1831-es átállást követoen, a koedénykorszak, kezdetben a paraszti kultúra igényeinek megfelelo egyszerubb, mindennapi használatra szánt koedény tárgyai.

Az 1800-as évek végén, a közízlés változását követve, a gyár muvészeti törekvései is kétirányúvá váltak. Továbbra is gyártották, a hagyományos formákat, de ugyanakkor megjelentek a polgári igényeket is kielégíto dísztárgyak és készletek. Ezeknek nemcsak motívumai újak, hanem formájukat is barokkos lendület jellemzi: az áttört peremszegélyek, amelyeken az enyhe elefántcsontszínu felületet teljesen ellepi a tüzes színekben ragyogó stilizált leveles díszítmény és a dús aranyozás.

A következo tárlókban az 1892-ben létesített kályharészleg termékei láthatóak. A gyár egy különös gonddal készült darabja, a hollóházi plébánia kis kápolnájának oltára, melyet 1914-ben építettek fel a raktárkészletbol, amikor a kályhagyártás már megszunt.

A továbbiakban az 1900-as évek elejétol, az elso világháborúig készült termékek láthatóak. Ezekben az évtizedekben felhasználták az elozo idoszakokból örökölt mintakincset, de a korábbi díszes alkotásokról lemondtak és csupán a falusi tányérok ornamentikáját újították fel egy-két sikeres mintával.

A szép, de költséges kézifestés helyett tömegesen alkalmazták a matricás mintákat, vagy sablonokat. A századforduló jellegzetes stílusa a szecesszió, a hollóházi gyár termékeinél tisztult formában jelentkezik, és elsosorban a színezésben, az eros narancssárga és zöld használatában érvényesül.

Az elso világháború éveiben, az akkori tulajdonos, Fischer Emil megszunt gyárából hoznak új formákat és díszítéseket, melyek azonban szokatlanul halványak és a gyár addigi muvészeti törekvéseitol idegenek.

A két világháború utáni nehéz helyzetet követoen 1939-ben Szakmáry Károly kassai porcelánkereskedo lett a gyár bérloje, aki az exportpiacok meghódításával ismét felvirágoztatta a gyárat.

6. 1948-as államosítást követoen 1954-ig villamos szigeteloket állított elo a gyár. 1956 végétol fokozatosan áttért a muvészi porcelánok gyártására. A földszinti tárlók elott végighaladva, az elmúlt 56 év munkája látható.A porcelánkorszak arculatát, a termékválaszték formáit és díszítését a 60-as évek kezdetétol a gyár alkalmazásában álló tehetséges iparmuvész kollektíva alakította ki.

7. A hátsó falon lévo tárlókban az ország egyetlen állandó kiállítása látható ahol Szász Endre festomuvész porcelánalkotásai tekinthetok meg

8. A további tárlókban, a földszint jobb oldalán, a jelenleg is gyártásban lévo formák láthatóak, melyek közül hat termékcsoport nyert BNV Nagydíjat, három pedig emellett elnyerte a Magyar Termék Nagydíjat is.

9. Különleges látványosságot nyújtanak a Forma 1 trófeák (az elso magyarországi Forma 1 versenyek Nagydijait Hollóházán készitették).

Reméljük, hogy hamarosan, Múzeumunk vendégeként üdvözölhetjük Önt is!

A Hollóházi Porcelán Rt. története

A Hollóházi Porcelán Rt. Magyarország egyik legnagyobb múlttal rendelkezo porcelánipari vállalata. Azon a helyen, ahol ma a vállalat épületei állnak, több mint 225 éve folyamatos ipari tevékenység zajlik. Az ország keleti csücskében, erdok között megbúvó kis manufaktúra pályafutása 1777-ben üveghutaként indult, ahol kezdetleges, de mégis szép poharak, palackok, üvegedények készültek.

A XIX. század elején az üvegipar fellendült. A hollóházi huta azonban távol esett a fo közlekedési útvonalaktól, s az üveggyártáshoz szükséges nyersanyagoktól. A fa jelenléte sem indokolta már a fennmaradást, hiszen az üveggyárak már szenet, vagy lignitet használtak. Ekkor Károlyi arra döntésre jutott, hogy felhasználja a birtokán lévo kaolint, s 1831-tol koedénygyárrá alakítja át a hutát. A kezdetektol számos bérlo állt a gyár élén, de az elso igazi fellendülés 1857-ben következett be, mikor Istványi Ferenc, lett a gyár következo bérloje. Istványi Ferenc a kezdetben egy-két épületbol álló manufaktúrát a század végére jelentos gyárteleppé fejlesztette. Ezzel az alig 700 lakosú községben teljes foglalkoztatottságot biztosított. A termékek bár gyárban készültek, mégis igazi népmuvészeti alkotások voltak. A forma- és motívumkincs apáról-fiúra, kézrol-kézre öröklodött.

A díszítomuvészet és a dísztárgyak a XX. század beköszöntével jelentek meg. Bár a gyár kiállított az 1900-as Párizsi Világkiállításon, továbbra is készítik a falusi lakosság igényeit kielégíto magyaros, díszítésu edényeket. Mintakönyv alapján festenek, 1903-ból származik az elso írásos dokumentum a koedénygyár forma- és mintaválasztékáról. Istványi Ferenc négy évtizedes hollóházi tevékenységének az 1902-ben bekövetkezett halála vetett véget.

A gyár élén fia Ferenc követte, aki azonban nem örökölte apja üzleti érzékét és tehetségét. Szukíti a termelést, a polgári lakosság számára készült muvészileg igényesebb díszedények készítését beszünteti. A gyár folyamatosan hanyatlik, majd 1916-tól megszunt a foépületben a termelés. A háború befejezése után, teljesen leállt a gyár.

Az 1923-as újraindulás után a vezetoség nagy gondot fordít a helyes massza-összetételre. A porcelán áruk megdrágulása folytán megélénkül a kereslet a koedény áruk iránt. 1926-ban áttértek a díszmuáru és figurák gyártására. A bank azonban többi befektetése miatt csodbe ment, a gyár ismét 8 hópanig szünetelt. 1927-ben az ország ipara még mindig lassan ébred háborús álmából, az infláció viszont már megszunoben, a magya valuta stabilizálódik, javul a közlekedés. A termelésnél azonban az egyetlen céljuk a profit. A muvészi szempontok újból háttérbe szorultak.

1939-ben, kezdodik újabb fellendülés, amikor új bérlo Szakmáry Károly kassai kereskedo kerül a gyár élére. Nagy munkakedvvel látott muvészileg és muszakilag lesüllyedt gyár kapacitásának növeléséhez, a gyártmányok minoségének javításához. Új széntüzelésu körkemencét építenek. A gozhajtású generátort elektromos berendezésekre cserélik, három modern villamos kemencét is felállítanak, ezek új dekorok gyártását tették lehetové. A gyár fejlodésnek indul, már nemcsak a falusi lakosság igényét szeretné kielégíteni, hanem a polgárság ízlését is. Szakmáry Károlyt hosszú távú tervei, célkituzései végrehajtásában a Hollóházi Kerámia Gyár 1948. évi államosítása akadályozta meg.

Az államosítás után az alapanyagok és az égetési technológia átalakításával áttértek a porcelángyártásra, az elso termékek az ország villamosításához szükséges kisfeszültségu porcelán szigetelotestek voltak.

Néhány éves ipari porcelángyártás után 1957 óta gyárt Hollóháza használati porcelánt: edényeket és dísztárgyakat. A dolgozók koedény-korszakban elsajátított szépérzéke, szakmai készsége a porcelángyártásban is töretlenül megjelent. Az 1960-as évek elejétol szakképzett és tehetséges iparmuvészek vették át a termékválaszték fejlesztésének feladatát, ez napjainkig sikeresen támogatja azt a törekvést, hogy Hollóháza a magyar porcelánmuvészet fontos muhelye legyen.

Az 1972-ben befejezett rekonstrukció eredményeképpen egy eu rópai szintu, korszeru gyár jelent meg a régi gyár helyén. A propán-bután gázfutésu alagút kemencék lehetové tették az elozo lágyporcelán helyett a keményporcelán gyártását. Idoközben a foglalkoztatottak száma az elozo 300-ról közel 1000-re emelkedett. A Hegyköz aprófalvas települései között Hollóháza foglalkoztatási centrummá fejlodött. Az iparmuvészek számát több mint 10 fölé növelték. Az újvonalú, modern, muvészi igényu hollóházi porcelán díszmuáru és háztartási edényáru iránt úgy belföldön, mint külföldi viszonylatban tovább nott a kereslet. Japántól az Amerikai Egyesült Államokig, a Skandináv-félszigettol Ausztráliáig a világ több pontjára exportál a gyár.

A fejlodés azóta is töretlen. 2000-ben a HYFERP – az Európai Unió támogatási programja keretén belül – a többségi tulajdonos MFB hathatós támogatása mellett – egy 200 mFt összértéku fejlesztési program megvalósítására kapott a gyár lehetoséget. A program marketing, környezetvédelem és termeléskorszerusítési fejlesztések finanszírozását támogatja. 2001-ben A Hollóházi Porcelánmúzeum 1981-ben történo megnyitásának 20. évében új létesítményt avattak, a Múzeumi kávézót, ahol a múzeumlátogatásban, vagy a napi kirándulásban megfáradt turisták egy kellemes kávé mellett megpihenhetnek, majd 2003-ban ismét új szolgáltatással gazdagodott a Porcelánmúzeum a "Látogatói alkotócentrum" kialakításával. A márkabolti hálózat is folyamatosan bovül.

A technológia, a felhasznált alapanyagok, a termékek minosége megfelel a földpátos keményporcelán európai szakmai színvonalának. Ezt bizonyítja a 2001 oszén megszerzett ISO 9001:2000 tanúsítvány. A Hollóházi Porcelán Rt. mindennapi használatra szánt, finoman megformált, ízlésesen dekorált termékei a hétköznapi környezetbe is eleganciát és igényességet csempésznek. A nagy múltra visszatekinto hagyományok, a munkatársak gyakorlata és szakmaszeretete, a felhasznált nemes anyagok és a magas minoségu kézi munka révén tudott ez a cég az európai porcelángyárak között mindmáig fennmaradni, és sokat ígéroen fejlodni.