Kérdezhetném, ki vitte ki a pattogó, ropogó, táncoló tüzet a házakból, s kinek jutott eszébe olyan házakat tervezni, hol ha szeretnéd akkor sem lehet visszavinni a tüzet? A lehetőséged maximum a gyertyában kimerült.
Kérdezném, de nincs kitől, csak sejtem, érzem, nem lehetett véletlen. De ez már mindegy, változtatni a múlton nem lehet. Szüleimet kérdezhetném, miért kell 47 évesnek lennem ahhoz, hogy átéljem a mindennapok misztériumát a pattogó tűzről, bár olajkályhás élményeim vannak kislány koromból. Miért bontották le a cserépkályhát, persze emlékszem a válaszra, sok munka volt vele, s mivel mindketten dolgoztak, erre nem volt idő…
Most, hogy 5 napja minden este pattog a tűz, táncol a plafonon a tűzmadár fénye, valami mérhetetlen nyugalom árad belőle. Ősi emlékek jönnek fel, ismerős ez a világ másik életekből, s az égő fa illata is bódítólag hat rám.
Visszajött valami, helyére került, ami sokkal több mint maga a tűz.
Igen sok munka van vele, egyedül nem is menne, be kell látnom. (Ez tudjátok nem oly könnyű nekem, ki egyedül élt 10 évet, s mindent megoldott maga egy pontig, eddig)
Igen szükségünk van ebben is a férfiakra, s ez is jóval túlmutat azon, hogy fát vágnak nekünk, értünk, hogy átélhessük a tűz misztériumát. De ezt majd leírják ők…
Új meditációs technika? Igen nekem új…nem kell TV, rádió, s képzeljétek még zene sem… csak hallgatni a tűz pattogását, nézni a fényjátékot, s azonnal magod középpontjában vagy.  S pillanatok alatt másik dimenzióban találod magad.
Hogy hogyan lehet ezt átadni nektek? …. Meghívunk mindenkit estére? …Vagy átadjuk nektek házunkat?  Lehet így így… de talán ezzel az írással is..