Barburu blog

mémfertőzés!!!

Posted on December 29th, 2006 by barburu.
Categories: magán, móka, ego.

Örülök, hogy én sem maradok ki belőle, hála Nándinak. :))

A játék lényege, hogy 5 dolgot kell elárulni magadról, amit még eddig nem írtál le, majd a bejegyzés végén megnevezni 5 bloggert akinek továbbadod a “vírust”.

Hát ezen először sokat gondolkodtam, még a blog keresőjét is használni akartam, aztán már nem volt rá szükség:

1. Gyerekkoromban több alkalommal is ittam Apa magnótisztító-folyadékjaiból, de nem lett tőlük semmi bajom. (Legalábbis nem tudunk róla.) Emlékszem rá, hogy a színűkkel keltették fel a kíváncsiságomat: az egyik élénk rózsaszín, a másik türkizkék volt. Ezt a szüleimnek jó tíz évvel később meséltem el, amikor is megkérdeztem, hogy mi is az a két üvegcse; ezzel persze a frászt hoztam rájuk még ennyi idő után is. :))
2. Egyébként mindig is jó gyerek voltam, talán túl jó. Aztán egyszer az általános iskola valamelyik felső osztályában (talán 7. vagy 8.) igazgatói intőt kaptam. Egyik nap megemlítettem akkori “legjobb” barátnőmnek, hogy tökjó lenne ellógni a biológia óráról (a tanárnő egy hisztigép, amúgy meg egy bombanő volt, akit imádtak ugratni a fiúk, de ő ezt nem tudta kezelni), amit ő komolyan is vett. Egy átlátszó mesével (a kórházban fekvő nagymamáját megyünk meglátogatni) el is kéredzkedtünk, aztán hazamentünk hozzá, ahol is matekleckét írtunk. Természetesen csúnya lebukás lett a vége: össze se beszéltünk, és amikor az igazgatónő belement a részletekbe, mást válaszoltunk a kérdéseire. Ez a kínos szituáció és az intő nem volt elég: az osztályfőnökünk elmondta az egész osztály előtt, hogy mit tettünk, így már teljeskörű volt a megalázás.
3. Másod- vagy harmadéves koromban annyira pénzszűkében voltam, hogy elkezdtem magam hirdetni, mint pszichológia felvételire felkészítő “tanárt”, aki mellesleg a vizsgadrukkos szóbelizőkön is segít. Mindezt összesen három darab hirdetőtáblán kiviteleztem, aztán csodálkoztam, hogy miért nem jelentkezik senki.
4. Pár hónapja azon paráztam, hogy tuti borderline személyiségzavarom van; ezért heves kutatásba kezdtem: pár percen belül rájöttem, hogy feltevésem téves, mert alig 1-2 kritériumnak felelek meg, azoknak is némi túlzással. :))
5. Szoktam pucéron chatelni az ismerőseimmel. :)) De ne gondoljatok semmi rosszra. Ez általában akkor történik így, amikor egy beszélgetést félbehagyok a zuhanyzás kedvéért, majd visszatérek, és elkezdek felöltözni, közben egy-egy ruhadarab felvétele között írok egy-egy sort. De ha nagyon lebilincselő a beszélgetés, akkor van úgy, hogy leülök, és pár percig valóban egy szál semmiben (vagy zokniban) chatelek.

És az áldozatok… Hű, ezen sokat gondolkodtam. Egyrészt, hogy senkit ne sértsek meg - de ez elkerülhetetlen, másrészt két olyan ember neve is felmerült bennem, akik nem tudom, mennyire vevők erre a játékra. Az egyikük nem blogger, viszont a mémekről tőle hallottam először, és biztos remekül lehetne bosszantani ezzel a játékkal; a másik blogger, viszont nem aktív, és lehet, hogy blogról még egy ideig hallani sem akar. Azt pedig nem szeretném, ha megszakadna a lánc, ezért figyeljetek! Az áldozatok a következők:

Tornado, Bonsaicat, NyulKrisz, Kátya és Bodri.
Szeretlek Titeket. :))

Ha pár napon belül nem reagáltok, mailben kereslek meg Benneteket! :))

Ja, és szerintem Zsuzska is írhat, mint a Barburu blog inaktív társszerzője. :) Hm?

Ő pedig követi a mém terjedését, drukkoljunk neki! :)

***

Amúgy meg nem írtam mailt az “áldozatoknak”, de legalább a mémjáték révén megtudtam, hogy ki olvas és ki nem. Asszem, csalódás volt, de ezek után majd én is így állok hozzátok. Csókolom.

2 comments.