Ladánybene története

Ladánybene Bács-Kiskun megye északi határán, a Duna-Tisza köze és a kiskunsági homokhátság térségében található. A Duna-Tisza közi homokhátság 40-50 méterrel magasabban fekszik, mint a Duna ártere. A felszín nagy részét futóhomok borítja. A hosszú évek során azonban egységes, összefüggő futóhomok-takaró nem alakult ki, mert a Duna ágak mentén nagy, vizenyős laposok helyezkedtek el és ezek akadályozták a futóhomok mozgását. A felszín nagyobb része jól elegyengetett, ugyanakkor több területsávban tagolt buckavonulatokkal is találkozhatunk.

A megye kontinentális éghajlatú; forró nyarak, időnként szélsőséges hideg telek jellemzik. Évi középhőmérséklet 10-10,5 Celsius fok között változik. Községünk az ország napfényben leggazdagabb területéhez tartozik. Községünk másik jellemzője a csapadékszegénység. Az évi csapadék mennyisége 500-580 mm, a páratartalom alacsony, emiatt elég jelentős talaj- és légköri aszály lép fel.

Ladánybene Bács-Kiskun megye északi részén fekvő település, Kecskeméttől 24 km-re. A község megközelíthetősége jó, akár a fővárosból, akár a megyeszékhelyről érkeznek ide látogatók. Vasútállomás nincs, de távolsági autóbusz-megállóval rendelkezik. Az utazási idő a megyeszékhelyről autóbusszal kb. 35 perc, személyautóval 25 perc, a fővárosból 1 óra 45 perc autóbusszal, személyautóval kb. 1 óra 15 perc. A község elérését nagyban segíti az E5 autópálya közelsége.

A lakosság száma 1685 fő. A legutóbbi népszámlálás idején a lakónépesség 43 %-a aktív, az aktív keresők mintegy 90 %-a fizikai foglalkozású volt. Népessége magyar és többségben római katolikus vallású.

Külföldi testvér települése a falunak Szentábrahám (Románia).

Ladánybene Bács-Kiskun megye északi részén lévő település. A Kiskunság homokhátsági aszályos részén fekszik. Nevét a Benepuszta és Jászladány nevek összekapcsolódásából kapta az 1800-as évek közepén.

A terület, mint puszta, a honfoglalás korában Solt fejedelem birtoka volt, aki 922-ben I. Berengár olasz császár védelmében jelen volt Olaszországban. Az egyik katonája volt Bene vitéz, aki tettéért jutalmul kapta a fejedelemtől a pusztát. Igazolják ezt az állítást az 1834-ben végzett ásatások, melynek során a falu határában egy lovas vitéz sírját találták meg. A sírban a szokásos fegyvereken kívül I. Berengár császár pénzérmeit is felismerték. Az ezt követő századok során a területet, mint pusztát, pásztorkodás céljára használták.

A törökdúlás idején (1559) Dimitri Zselik tímár birtokát képezte. Ez időben szinte teljesen elnéptelenedett. Természetesen az idők során a település neve többször kisebb változáson ment keresztül. 1458 Benne, 1559 Bene, 1629 Benekszállás, 1710 Bene puszta, 1880 Ladánybene puszta, 1907-től Ladánybene nagyközség, 1950-től Ladánybene község.

A Rákóczi szabadságharc idején ismét jelentős népesedés indult el a pusztán .A jászságot kinőtte az ottani pásztorkodás, ezért terjeszkedni kezdtek. Folyamatosan húzódtak le a Duna-Tisza közére. Így került bérleményébe Jászladánynak és Jászberénynek Bene-puszta. 1745-ben a jászok a legelőket jogilag is megkapták. Bene puszta felét 3321 kh. területtel Jászladány kapta meg, 3750 Rhónus Ft-ot fizetett érte. A puszta másik fele Jászberényé lett.

Az 1800-as évek közepétől lendületes fejlődés indult meg térségben Kialakult egy önálló település, mely 1878-tól önálló, saját iskolával rendelkezett. A népesség 1870-ben 60 fő volt, míg 1910-ben már 1300 fő volt. Közigazgatásilag Lajosmizséhez tartozott 1877-től 1909-ig. A magyar királyi belügyminiszter 137968/1907.sz. rendeletével alakult meg, mint nagyközség 1909 január 1-től. A Község első jegyzője Skultéthy Gyula volt.

A község területén 1870-ben 150-en laktak, majd 1930-tól 1960-ig a népességszám meghaladta a 2000 főt. Az 1990-es népszámlálás idején mintegy 1650 lakost számláltak. A község a térségnek megfelelően még ma is tanyás jellegű, a népesség közel négytizede külterületen lakik.

A II. világháború időszakában a község lélekszáma közel 3000 főre emelkedett. 1945 után rohamos fejlődés tapasztalható. Kiépült a villanyhálózat. Épült: templom, orvosi rendelő, kultúrház. Ugrásszerűen megnőtt a belterületi lakások száma. A hatvanas években megépült az óvoda, a hetvenes években a vízmű.

A nyolcvanas, kilencvenes évek fontos eseményei: 1983-ban új iskola, 1984-ben a temető rendezése, 1988-ban nemzetközi távhívó rendszer, 1988-ban fogászati szakrendelés beindítása, 1990-ben a patika átadása, 1992-ben a gázvezeték kiépítése.

A helyi túraútvonal a közelmúltban került kijelölésre, a község legérdekesebb külterületi részeit érinti. A községben kereskedelmi szálláshely nincs, a korábban már említett Tájmúzeumnál van lehetőség nyáron kisebb, 15-20 fős csoportok tábori körülmények közötti elszállásolására. Ezzel leginkább iskolai csoportok élnek.

A falu sétahajózásra alkalmas tóval nem rendelkezik, de mesterséges tavai alkalmasak horgászásra. Strandja, gyógyfürdője nincs a községnek. A környékbeli fiatalok kedvelt szórakozóhelye a Desperadó Klub disco, amely országos hírű és a legmagasabb színvonalú ilyen szórakozóhelyként tartják számon. Ladánybenének mozija nincs, de a falu könyvtárában 11 ezer kötet áll az olvasók rendelkezésére. Ebben az évben gyönyörű, minden igényt kielégítő játszóteret építetett a helyi önkormányzat. A szép fajátékok kicsinek, nagynak egyaránt örömet szereznek. A falu határában a Kiskunsági Nemzeti Park által védett területen számos ritka növényt találhatunk.

Minden év augusztusának első hétvégéjén falu napot tartunk, ahol műsorral, illetve utcabállal szórakoztatjuk az idelátogatókat. A falunap keretében képzőművészeti kiállítások kerülnek megrendezésre. Ezen az eseményen lép fel a faluról nevet kapó Ladánybene 27 zenekar.

Ladánybene mezőgazdasági település, jelentéktelen iparral. 1989 után a földeket felosztották a gazdák között, de jelentős a parlag és kihasználatlanok a volt szövetkezeti tulajdonok. A föld gyenge minőségű homokos talaj, amelynek négytizede szántó, 30 %-os az erdő aránya, 15 % gyep és alig 4 % a munkaigényes kert-gyümölcsös-szőlő terület aránya.

A faluban több mint 750 egyénileg gazdálkodó háztartás van, de a félszázat sem éri el a főfoglalkozású gazdálkodók száma. A művelt földterület 64 %-a szántó, egytized körüli a gyep és az erdő aránya is, és meghaladja a 6 %-ot a munkaigényes kert- gyümölcsös-szőlő részesedése. A juhtenyésztésen kívül nem jelentős az állattartás.

Egy gazdaságra számítva mindössze 73 m2 öntözhető terület esik, és nem jelentős a primőrtermelés sem. E községet is érintő a Duna-Tisza közi vízhiány, így csökkent a kukorica és a zöldségtermelés. A településen 9 jogi személyiségű - közülük 5 ipari jellegű - vállalkozás van, de csak 2 olyan, ahol 10 főnél több a foglalkoztatott. Összesen 100 egyéni vállalkozás működik a faluban.

A településen lakó népesség 43 %-a aktív, az aktív keresők mintegy 90 %-a fizikai foglalkozású, utóbbiak hattizede az iparban és a mezőgazdaságban dolgozott. Az aktív keresők négytizede 19 évesnél fiatalabb, fele pedig legalább középfokú végzettségű. A munkanélküliségi ráta 10-12 % körül van. A községben bölcsőde nem, de óvoda és általános iskola működik. A községben 722 villamos energiát és 273 vezetékes gázt fogyasztó háztartás van, a lakások közel felében nyílik valamilyen mód közüzemi hálózatból való víznyerésre, közcsatorna-hálózat kiépítse idei év tervei között szerepel. A falu ez évi tervei között szerepel a tanyák villamos hálózatának felújítása.

Befektetőkre vár a volt Rákóczi Szakszövetkezet gazdasági telepe. Az ingatlanpiac közepes, a telekárak 150-200 Ft/m2, a lakások átlagos forgalmi értéke 40-60 ezer Ft/m2 körül mozog. A helyi ingatlanpiacra nem jellemző a bérbeadás.A helyi adók (iparűzési, súly) a törvény által megengedett legkisebb mértékben kerültek megállapításra. A település 4072 hektáron terül el, ebből 96 ha a belterület. Ladánybenén 1 háziorvos teljesít szolgálatot, valamint már évek óta működik a fogorvosi és a védőnői szakellátás.