Idézetek dr. Martini Jenő leveléből:
„ Jogszabály biztosította és biztosítja továbbra is a
területileg illetékes terhesgondozás és szülés ingyenességét. Ez így van jól.
Meggyőződésem, hogy szülész kollégáim – kevés kivétellel – munkájukat e körben,
e keretek között is a szakma szabályai szerint, az elvárható gondossággal és
körültekintéssel végzik.
E terület érzékenységét jól bizonyítja, hogy az egészségügyi ellátással
kapcsolatos kártérítési perek, és foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés
miatt megindult büntetőeljárások körében a szülészet az elsők között van. Oka
ennek alapvetően az, hogy a társadalom a szülés kapcsán bekövetkező bármely nem
kívánatos eseményt hajlamos a szülészeti ellátás rovására írni akkor is, ha
annak semmilyen objektív alapja nincs. Nem kellően ismert, hogy a születés
körüli állapot az emberi élet legveszélyesebb időszaka. A szülésznek anyai és
magzati érdekeket is mérlegelni kell. A császármetszés anyai veszélyei
nagyobbak a spontán hüvelyi szülésnél. A magzati állapot méhen belüli
megítélésére szolgáló eszközök, eljárások óriási fejlődésen mentek keresztül.
Ennek ellenére a legmodernebb ultrahang készülékkel, a leggondosabb
vizsgálattal sem állapítható meg minden fejlődési rendellenesség 100%-ban.
Ennek ellenére, a vizsgáló eljárások komplex alkalmazásával is a szülés alatt a
megnyugtató és nem megnyugtató magzati állapot között tudunk csak különbséget
tenni, és minden körülményt, eredményt egybevetve, mérlegelve megítélni a
szülésvezetés módját. A születés körüli magzati agyi károsodások oka még ma is
60%-ban ismeretlen. Napjainkban az összes agyi károsodás mindössze 8-20%-a
tekinthető igazoltan a szülés alatti időszak következményének. És lehetne
sorolni tovább. A hazai szülészet mutatói világviszonylatban is az elsők között
vannak. Mégis egy kizárólag a kockázat körében értékelhetően bekövetkezett
szövődményt a szülészetben a társadalom kevésbé fogad el, mint bármely más
szakorvosi területen. Nem véletlen, hogy magam részéről arra a kérdésre: Kihez
menjek szülni? Senkinek nem ajánlok senkit. Rá bízom. „
„A terhességre jó, és szép, mindent kifejező magyar szó a
más állapot. Más állapot ez nem csak élettanilag, hanem pszichésen is. Bővebb
magyarázat nélkül is könnyen belátható, hogy ezen ellátási forma az egyik
legbizalmibb viszonyt igényli. A várandós anyukák szebben és jobban tudnak
erről szólni, és szólnak is. Nem véletlen, hogy az úgynevezett megkért
szülésnek hagyományai lettek. Okkal gondolom, hogy az országgyűlési
képviselőnők körében is.
A történet úgy fest, hogy a terhesség gyanújakor, vagy megállapításakor
hallomásból, vagy más tanácsára a gravida kizárólag bizalmi alapon szülész
orvost választ, és terhessége végéig annak legális magánrendelésére, vagy
kórházi ügyeleti idejére esően oda jár rendszeres ellenőrzésre. A terhesség
alatti ultrahang-, vér-, és egyéb szakorvosi vizsgálatokat a választott orvos
személyétől, lehetőségeitől, kapcsolatrendszerétől függően, „végső esetben”
magánrendeléseken, magán „klinikákon” végzik el. Sőt, ha bármi okból a
terhességével kórházba, klinikára be kell feküdnie, akkor természetesen
választott orvosát foglalkoztató intézetbe kíván menni. Az adott intézetben
történő felvételhez - a terhes szándékán kívül - a választott orvosnak
rendelkezési joggal, vagy főnöke jóváhagyásával bírnia kell.
Hálapénz-e a megkért szülés ellenértéke? NEM!
Orvosi hálapénzről csak az esetben beszélhetünk, ha anyagiak egy adott orvosi
ellátást megelőzően szóba sem kerülnek. Az orvos a beteget munkaköri
kötelességébe esően látja el. Annak várt eredménye, a beteg gyógyulása
következik be. Ezért pedig a beteg - ráutaló orvosi magatartás nélkül- önként
pénzben kifejezi háláját. 1988-ban, a személyi jövedelemadóról szóló törvény
még adóköteles jövedelemmé is tette, legalizálta. Az orvos által történő
kikövetelése, ráutaló magatartás tanúsítása viszont már etikai vétséget valósít
meg. A hálapénz kapcsán egyesek korrupciót, vesztegetést kiáltanak. A fentiek
szerinti hálapénz esetén jogilag megalapozatlanul. Az csak adott esetekben
anyagiakért jogtalan előny nyújtása kapcsán merülhet fel. A hálapénznek
könyvtárnyi irodalma van. Nem kívánom részletezni. Az viszont biztos, hogy az
egészségügyi reform jelenleg ismert részletei a megszüntetni nem fogják. Nem
vitatva benne mindkét szereplő részéről tudati tényezőket sem, csak akkor
szűnhet meg, ha az orvosok erkölcsi és anyagi megbecsülése társadalmilag azonos
helyre kerül nyugat-európai társaikkal.
Amikor a terhes és a szülészorvos a szülésvezetésben megállapodnak, akkor
közöttük egy szóbeli polgári jogi, megbízási szerződés jön létre. Abban a
szülész egy adott orvosi tevékenységnek a szakma szabályai, az elvárható
gondosság szerinti bármikor történő rendelkezésre állását, és elvégzését, a
terhes pedig ennek kölcsönös megállapodás szerinti anyagi ellenértéke nyújtását
vállalja. Megjegyzem, hogy e felfogásommal már bíróság is egyetértett. Ennyire
leegyszerűsíthető lenne a megközelítés akkor, ha a szülész a kórházzal nem
közalkalmazotti vagy munkaszerződésben állna, és ott a szülés levezetésére,
beleértve az esetleges császármetszést is, bérelné a személyi (szülésznő,
műtősnő stb.) és tárgyi (szülőszoba, műtő berendezési, felszerelési tárgyaival,
műszereivel) feltételeket. Több plasztikai sebész így látja el magánbetegét. Az
általános tényleges helyzet azonban az, hogy a szülész közalkalmazotti, vagy
munkaszerződésben áll az adott kórházzal, és azon belül szigorú alá- és
fölérendeltségi viszonyok uralkodnak az engedélyezés és utasítás adási jog
vonatkozásában is. Sőt esetleges hibás ténykedéséért munkáltatója, illetve
bizonyos összeghatárig felelősségbiztosítója köteles helytállni.
Az előzőkben említett szülész és terhes közötti megbízási szerződésen ez csak
annyit változtat, hogy annak a kórház, az osztály működési rendje szerint
érvényességéhez osztályvezetői jóváhagyás szükséges. És még ekkor is a megkért
orvos ténykedését munkaidőben a szülőszobát felügyelő részlegvezető főorvos,
ügyeletben az ügyeletes, illetve ügyeletvezető utasítás adási joggal
felügyelni, ellenőrizni és érte felelősséget vállalni köteles. Továbbá a szülés
vezetésre felkért, most már nyugodtan mondhatjuk szerződött orvos állami-,
önkormányzati személyi és tárgyi feltételek igénybevételével teljesíti a
megbízást, vezeti le a spontán szülés, vagy végzi el a császármetszést. Többek
véleménye szerint ezzel így ezzel intézeten belüli illegális magánpraxis is
megvalósul, annak ellenére, hogy az orvosnak ebből származó jövedelme
adóköteles.”
Budapest, 2006. december 10.
Dr. jur. et med. Martini Jenő