ELSŐ FOKÚ ÍTÉLET DR. REGÁSZ MÁRIA FELJELENTÉSE NYOMÁN - NEM JOGERŐS PIRRUSZI GYŐZELEM

 

Pürrhosz a rómaiakkal vívott, ádáz küzdelmet követően, lehangoltan hagyta el a csatamezőt, majd állítólag így kiáltott fel: "Még egy ilyen győzelem, és nem marad több katonám!"

Valahogy így érezhette magát dr. Regász Mária is, amikor dr. Romwalter Péter bíró úr számára első hallásra kedvező - szerkesztőnket egy ponton minimálisan elmarasztaló - természetesen nem jogerős ítéletének részletes indoklásával volt kénytelen szembesülni.

Mindenek előtt a dr. Regász Mária által a vak tyúk is talál szemet alapon előterjesztett halom vádpontból egy kivételével midegyiket nyilvánvalóan alaptalannak találta a bíróság, és ráadásul nem is bizonyítottság hiányában, hanem bűncselekmény hiányában, ami pedig különösen rosszul hangzik dr. Regász Máriára nézve: olyan vádpontot is előterjesztett ugyanis, amelyben azzal mentette fel szerkesztőnket a bíró úr, hogy kifejezetten igaznak, valónak találta azt a társadalomban negatív értékítélet kialakítására alkalmas tényállítását szerkesztőnknek, amelyről dr. Regász Mária azt hazudta a vádiratban, hogy valótlan! (Így viszont dr. Regász Mária e körben egyértelműen elkövette a büntető eljárást eredményező szándékos hamis vád bűntettét, amiért hamarosan felelnie kell.)

Az ítélet összességében szerkesztőnk Regász-leleplező munkásságára nézve határozottan pozitív, igen fontos megállapításokat tartalmaz:

dr. Regász Mária szerkesztőnket kifejezetten azzal vádolta, hogy tevékenységét aljas indokból követi el, jelentős érdeksérelmet okoz neki, és szabadságvesztés kiszabását kérte szerkesztőnkkel szemben. Ezzel dr. Regász Mária kifejezetten öngólt lőtt, mert így a bíró úrnak elemeznie kellett szerkesztőnk indokait, motivációit. Ennek eredményeként dr. Romwalter Péter bíró úr egyenesen kimondta: nincs aljasabb dolog annál, mint amikor egy ügyvéd nyereségvágyból becsapja, átveri, értelmetlen perlekedésre bíztatja az ügyfelét, az ilyesmi feltárása nem csupán jogos magánérdekből, hanem közérdekből is nem csupán indokolt, de kifejezetten szükséges és társadalmilag hasznos tevékenység!

Ezzel tehát maga a bíróság ismerte el azt, hogy szerkesztőnket társadalmilag pozitív célok vezérlik, tevékenysége méltánylást érdemel.

Másrészt a bíró úr úgy foglalt állást, hogy természetesen a jelentős érdeksérelmet sem támasztja alá semmi, az ilyesmit nem elég hangoztatni, hanem bizonyítani is kell. Így tehát eleve elvetette az aljas indokot éppúgy, mint a jelentős érdeksérelmet, mint minősítő körülményeket.

Ezeknek az elvi szinten is igen fontos megállapításoknak a kiemelése után nézzük a részleteket, dr. Regász Mária szégyenletes bukás-sorozatával kezdve:

dr. Regász Mária szerkesztőnk elítélését követelte azért, mert szerkesztőnk róla azt írta: "abszolút lúzer ügyvéd". A bíróság szerkesztőnket e körben felmentette!

dr. Regász Mária szerkesztőnk elítélését követelte azért, mert szerkesztőnk róla azt írta: "egy kvázi sarlatán". A bíróság szerkesztőnket e körben is felmentette!

dr. Regász Mária szerkesztőnk elítélését követelte azért, mert szerkesztőnk róla azt írta: "Egyébként is ugyan ki gondolhatta volna komolyan, hogy egy tisztességes férjes asszony netán a Dr. Grád Andrással közös irodában lakna, hiszen Grád úr csupán a társa, nem a férje..." A bíróság szerkesztőnket e körben ugyancsak felmentette, kifejtve, hogy ép ésszel felfoghatatlan már az is: dr. Regász Mária ebben a mondatban mit kifogásol! (Ugyanis bármilyen hihetetlen, azt bizonygatta, hogy szerkesztőnk ezzel a mondattal azt sugallta, miszerint ő nem tisztességes férjes asszony... Nyilván valamilyen hallucinogén gyógyszer, vagy az előző napi szeánsz hatására olvashatta ki a mondatból pontosan az ellenkezőjét annak, mint amit minden normális ember kiolvas belőle.)

dr. Regász Mária szerkesztőnk elítélését követelte azért is, mert szerkesztőnk róla azt írta: "A dr. Regász Máriával szembeni rendőri intézkedést tehát a bíróság azért rendelte el, mert az vádlottként nem jelent meg szabályszerű idézés ellenére, és a távolmaradását nem mentette ki". A bíróság szerkesztőnket e körben ugyancsak felmentette, mégpedig figyelemre méltó indoklással:

dr. Romwalter Péter bíró úr kimondta: ha egy ügyvéd így viselkedik, az valóban felháborító, és a társadalom az így viselkedő ügyvédet valóban elítéli, mégpedig nagyon helyesen! Ugyanakkor azt is megállapította: a társadalomnak joga van tudomást szerezni arról, hogy egy ügyvéd egy ügyvédhez nem méltó viselkedést tanúsít, az ilyesmiről egy újságírónak nem csak joga, de kötelessége is tájékoztatni az embereket. (Amennyiben persze igaz!)

És most jön a lényeg: a valóságbizonyítást a bíró úr eredményesnek találta, és egyértelműen azt állapította meg, hogy szerkesztőnk igazat írt: a dr. Regász Máriával szembeni rendőri intézkedést a bíróság valóban azért rendelte el, mert az vádlottként nem jelent meg szabályszerű idézés ellenére, és a távolmaradását sem mentette ki!  

Ez viszont nagyon fontos, hiszen ezzel egyrészt bírósági ítéletben került megállapításra, miszerint dr. Regász Mária ügyvéd létére ügyvédhez méltatlan magatartást tanúsított egy bírósági eljárásban, másrészt fekete-fehéren megvalósult a hamis vád törvényi tényállása is: dr. Regász Mária rágalmazásnak minősülő, nagy nyilvánosság előtt elkövetett hazudozással vádolta meg szerkesztőnket, miközben pontosan tudta, hogy szerkesztőnk igazat írt róla. (Ez így már bizonyítottan hamis vád, ami ráadásul büntető eljárást is eredményezett, így ezzel dr. Regász Mária hatalmas öngólt lőtt, hiszen amennyiben hamis vád miatt elítélik, azzal be is fejezte az ügyvédi pályafutását.)

dr. Regász Mária szerkesztőnk elítélését követelte azért, mert szerkesztőnk nyilvánosságra hozta a rendőri elővezetését elrendelő bírói parancsot - a személyes adatok és a név kitakarása mellett! -, ami szerinte ugyancsak rágalmazásnak minősül. A bíróság e körben azt állapította meg, hogy szerkesztőnk ezen magatartása semmiképp sem minősülhet rágalmazásnak, egyáltalán nem képezheti vizsgálat tárgyát sem a perben.

Végezetül jött a "szépségtapasz" az összesen 7 bukás, szakmai megszégyenülés-sorozat után:

dr. Regász Mária szerkesztőnk elítélését követelte azért is, mert szerkesztőnk így fogalmazott: "A végeredmény teljes vereség lett természetesen a dr. Regász Mária által bepalizott, csúnyán átvert, és még annál is csúnyábban megkopasztott anyuka számára."

No, ez az egy megállt első fokon, hangsúlyozzuk: nem jogerősen! A bíró úr ugyanis úgy foglalt állást, hogy ez nem vélemény, hanem tényállítás, amit szerkesztőnk ugyan jogos magánérdekből és egyben közérdekből tett azért is, hogy mások ne járhassanak ugyanígy a jövőben - azaz a pozitív, a társadalmilag hasznos célt nem vitatta! -, viszont sajnos nem találta eredményesnek a valóságbizonyítást: nem találta elegendőnek a szerkesztőnk által letett bizonyítékokat ahhoz, hogy megnyugtató bizonyossággal kimondhassa: dr. Regász Mária valóban bepalizta, csúnyán átverte és még annál is csúnyábban megkopasztotta Czenki Melindát.

A dolog pikantériája, hogy a bíró úr hivatalból elrendelte Czenki Melinda tanúként történő megidézését, mivel feltétlenül szükségesnek tartotta meghallgatni e körben a felelős ítélet meghozatalához. Ehhez képest Czenki Melinda nem jött el azzal az elfogadhatatlan indokkal, hogy nem maradhat ki a munkából. (Tanúvallomást tenni nem kívánságműsor, hanem állampolgári kötelesség, amit a munkáltatóknak is tudomásul kell venni, és erre az időre a dolgozó átlagbérét kell fizetniük.) Erre a túlzott következetességgel mindenesetre semmiképp sem vádolható dr. Romwalter Péter bíró úr a dolog könnyebbik végét fogta: lemondott Melinda meghallgatásáról annak ellenére, hogy éppen ő maga tartotta elengedhetetlenül fontosnak a megidézését. Ez pedig különösen sajnálatos következetlenség annak fényében, hogy az elmarasztalás indokaként éppen azt hozta fel a bíró úr, hogy Melinda meghallgatása nélkül nem volt lehetséges szerkesztőnk állításainak kellő súlyú igazolása! (Ez akár hatályon kívül helyezéshez is vezethet, a bíróságnak ugyanis nem csupán lehetősége, de kötelessége is lefolytatni hivatalból is azt a bizonyítást, amelyet a felelős ítélet meghozatalához nélkülözhetetlennek tart. Márpedig annak tartotta, ezért rendelte el a felek külön kérése nélkül Czenki Melinda megidézését!)

Eleve vitatható a bíró úr azon meglátása, hogy szerkesztőnk fentebb részletezett kijelentései  - bepalizott, átvert, megkopasztott - kifejezett tényállításnak minősülnek. Szerkesztőnk ezzel szemben ezen kijelentéseit az általa ismert, és bizonyítékként be is csatolt tények összessége logikus és helyes értékelésének, azaz értékítéletnek, véleménynek tartotta, és tartja továbbra is. (Ezért is fellebbezett.)

Az állandó bírói gyakorlatban az ilyen kifejezéseket vagy egyértelműen véleménynek tekintik - és felmentik a vádlottat -, vagy amennyiben semmilyen ismeret háttér nincs ezen kifejezések mögött, akkor meg ténytartalom nélküli gyalázkodásnak tekintik, és elítélik a vádlottat. "Köztes megoldás" azonban nincs: ha ezen kifejezések mögött pontosan behatárolható, bizonyított ténytartalom áll, amit összességében az egyenes logika mentén valóban lehet bepalizásként, átverésként, illetve megkopasztásként értékelni, akkor semmiképp sem lehet a vádlottat elítélni: azaz azt az anomáliát összehozni, hogy bár valóban ott van a mögöttes ténytartalom, amiből valóban kialakítható az egyenes logika mentén az adott értékelés, az értékelés ennek ellenére nem értékelés, hanem tényállítás, amely ráadásul nem bizonyított. (Hozzátesszük: azt a bíróság sem mondta, hogy amit szerkesztőnk írt, az ne lenne igaz! Csak azt mondta, hogy nem kellően bizonyított! Azt tehát még véletlenül sem mondta dr. Romwalter Péter bíró úr, hogy dr. Regász Mária nem palizta be, nem verte át és nem kopasztotta meg Czenki Melindát, csak azt mondta, hogy ez - Melinda meghallgatásának elmaradása miatt - nem nyert kellő súllyal bizonyítást.)

De talán nézzük - különösebb kommentár nélkül -, hogy milyen tényanyag állt a bíróság rendelkezésére, mi minden az, ami dr. Romwalter Péter bíró úr szerint nem elegendő annak bizonyítására, hogy dr. Regász Mária bepalizta, csúnyán átverte és annál is csúnyábban megkopasztotta az ügyfelét: a gyermekét egyedül nevelő, kispénzű tanítónő édesanyát:

dr. Regász Mária - szakértő családjogásznak kiadva magát! - elhitette Melindával azt, hogy amíg nincs szabályozva a különélő apa kapcsolattartása, addig az apának nincs joga a gyermeket látni, és azt mondta neki: eleget tesz az apa jogainak annyival, ha a fél éves kislányt kiteszi a panelház folyosójára egy babakocsiban a lépcsőházat a folyosótól elzáró rács mögé, és lehetővé teszi, hogy az apa a gyermekét hetente kétszer 1-1 órán keresztül így a rácsok mögül nézegethesse. (Az elmegyógyintézetben sem hallott még ilyen eszement őrültséget senki, Melinda ennek ellenére elhitte, hogy szakértő jogásszal van dolga, így ezen bölcsességekért fizette az óránként 30.000Ft-ot, aztán persze őt tartották bolondnak, nem azt, aki ügyvéd létére ilyen őrültségekre bíztatta.)

Most akkor "bűnismétlést" fogunk elkövetni: megismételjük azon álláspontunkat, hogy dr. Regász Mária ezzel bizony csúnyán átverte Melindát, azt ugyanis nehéz elképzelni, miszerint komolyan gondolta volna, hogy egy apa jogai idáig terjednek, hogy ne tudta volna: amíg a kapcsolattartás nincs szabályozva, addig a két szülőt minden tekintetben azonos jogok illetik meg, egyik sem zárhatja el, sajátíthatja ki a gyermeket.

dr. Regász Mária nem kevesebb, mint 200.000Ft-ért vállalta el azt, hogy "elintézi" a kislány elhelyezését az édesanyánál az apa hozzájáruló, beleegyező nyilatkozatának birtokában! Ismeretes, hogy a felek közös akaratát a bíróság minden további nélkül jóvá hagyja ilyen esetben. Ebben a helyzetben minden tisztességes ügyvéd azt mondta volna az anyukának: "Ehhez nem kellek én, írja meg pár sorban a bíróságnak, hogy kéri a gyermek elhelyezését saját magánál, csatolja hozzá az apuka bizonyító erejű magánokirat formájában adott belegyező nyilatkozatát, és ennyi!" Akinek ilyen helyzetben van bőr a pofáján 200.000Ft-ot kérni egy GYES-en lévő anyukától - elhitetve az anyukával, hogy ez valami bonyolult dolog, amihez feltétlenül szükséges őt megbízni, és amire méltányos, reális összeg a 200.000Ft -, az egy közönséges ........ember. (A pontok helyére mindenki helyettesítse be az ízlésének megfelelő jelzőt. A pontok számát véletlenszerűen ütöttük be, nem egyezik meg az általunk odagondolt igen rövid jelző betűinek számával.)  

Most tehát ismét csak "bűnismétlést" fogunk elkövetni: megismételjük azon álláspontunkat, hogy dr. Regász Mária ezzel is csúnyán átverte, félrevezette, és egyben meg is kopasztotta Melindát! (Ebben a helyzetben egy tisztességes ügyvéd - ha már mindenáron ragaszkodik az ügyfél ahhoz, hogy egyáltalán ügyvéd intézze azt, amit ő maga is el tudna intézni minden gond nélkül - legfeljebb egy formális összeget: maximum 20.000Ft-ot kért volna.)

De a durvább átverések, és megkopasztások csak most következnek:

dr. Regász Mária ész nélkül az égvilágon mindenért feljelentette Melinda nevében szerkesztőnket, majd 2010 februárjában azt hazudta Melindának, hogy sikert ért el: szerkesztőnkkel szemben már vádat is emeltek Óbudán! A sikerért persze tartotta a markát: Melindának mélyen bele kellett nyúlnia a pénztárcájába. Amikor aztán kiderült, hogy becsapta Melindát, aljas, galád módon megrágalmazta Vrtelné dr. Keszler Ágnes bírósági titkárt azzal, hogy a titkár asszony félrevezette: ő mondta neki, hogy szerkesztőnk ellen vádat emeltek. Ami pedig a siker nélkül felvett "sikerdíjat" illeti, azt persze elfelejtette visszaadni Melindának!

Szerkesztőnk e körben bizonyítékként csatolta dr. Mikó Gergely - a bíróság akkori elnöke - nyilatkozatát, amelyből kiderül, hogy dr. Regász Mária hazudott: Vrtelné dr. Keszler Ágnes még véletlenül sem mondott neki olyasmit, hogy szerkesztőnkkel szemben vádat emeltek volna. De szerkesztőnk csatolta azt a panaszlevelet is, amit dr. Regász Mária a BRFK Hivatalának írt, és amelyben ugyanebben az időben azt panaszolja, hogy szerkesztőnket még mindig nem gyanúsították meg! (Ugye ha tisztában volt azzal, hogy még gyanúsításra sem került sor, akkor nyilván fel sem merülhetett benne hogy már vádat emeltek volna!)

dr. Romwalter Péter bíró úr szerint ez önmagában nem bizonyítja szerkesztőnk állítását.

Sebaj, mi azért fenntartjuk, amit korábban írtunk, azaz megint csak "megismételjük a bűnt": dr. Regász Mária bizony bepalizta, csúnyán átverte, és még annál is csúnyábban megkopasztotta az anyukát, amikor hazudott neki egy nem létező vádemelésről, és sikerdíjat vett fel a hazugságért, majd akkor sem adta vissza, amikor kiderült, hogy hazudott.

Konkrétan bizonyítást nyert az is, hogy dr. Regász Mária 2010. február 12-én reggel Melinda nevében feljelentést tett szerkesztőnkkel szemben, majd később Melindának azt hazudta: bebizonyította, hogy szerkesztőnk IP címéről mentek ki előző nap kompromittáló levelek különböző címekre. (Melinda kifejezésével élve: "Levezette" neki, hogy szerkesztőnk IP címe jön ki.") Köztudomású, hogy az ilyesmit nem lehet "levezetni", az ilyesmit a szerver-üzemeltető, majd pedig az IP címkiosztó megkeresése útján lehet kideríteni, és persze csakis a hatóságoknak, általában több hónap alatt. dr. Regász Mária ezért a "leleplezésért" 120.000Ft-ot lopott ki az ügyfele zsebéből. Ezt követően 1 teljes éven át hülyítette Melindát azzal, hogy gőzerővel folyik a nyomozás, ő pontosan tudja, hogy hogy áll a helyzet, csak éppen "a nyomozás érdekében még nem árulhat el konkrétumokat". A jogot ismerő ember számára ez persze nyilvánvaló hazugság, hiszen a nyomozás befejezéséig a feljelentő ügyvédje gyakorlatilag éppúgy semmiről semmit nem tudhat, ahogy maga a feljelentő sem. Az iratismertetés, vagy a nyomozás megszüntetése előtt semmilyen tájékoztatást nem adhatnak neki. A laikus Melinda azonban ezt nyilván nem tudhatta, és elhitte dr. Regász Mária gátlástalan, aljas hazudozását, amivel egyébként korunk Pinokkiója nem csak őt, de a bíróságokat is etette, hitegette éveken át. Amikor aztán a nyomozást megszüntették, kiderült, hogy ezt a 2010. február 12-i feljelentést a hatóság hitelt érdemlőség látszatának hiánya miatt még csak nem is vizsgálta. Megnézte a "levezetést" egy informatikus, megállapította, hogy kapitális marhaság, és azzal polcra is tették azonnal.

dr. Regász Mária ezért az egészen aljas hazugságért nem csupán 120.000Ft-tal könnyítette meg az ügyfele pénztárcáját, hanem ráadásul ezzel a hazugsággal majdnem 2 évre szétverte szerkesztőnk családját is, apátlanná téve ennyi időre szerkesztőnk kislányát, mivel Melinda értelemszerűen nem akarta együtt nevelni a kislányt olyan valakivel, akiről az ügyvédje ilyen gyalázatot bebizonyított...

dr. Romwalter Péter bíró úr szerint ez sem elég ahhoz, hogy szerkesztőnk átverésről, illetve megkopasztásról beszéljen.

Annyi baj legyen, mi azért megint csak fenntartjuk, amit korábban írtunk, azaz megint csak "bűnt ismétlünk": dr. Regász Mária bizony bepalizta, csúnyán átverte, és még annál is csúnyábban megkopasztotta az anyukát, amikor ezzel a mocskos hazugsággal egyrészt éveken át tartotta tévedésben, másrészt 120.000Ft-ot lopott ki a zsebéből ezért a fenomenális "leleplezésért".

De nézzük tovább:

2010. július 1-én jogerőre emelkedett Melinda és szerkesztőnk bíróság előtt kötött és jóváhagyott egyezsége. A családjogi törvény szerint egy ilyen egyezség megváltoztatására 2 éven belül nincs reális lehetőség. (Csak, ha valamilyen drasztikus változás állna be hirtelen a körülményekben. Például az érintettek valamelyike meghal, lebénul, elköltözik, stb.) dr. Regász Mária ezt pontosan tudta, mégis rávette Melindát arra, hogy írd és mondd: 45 nap után támadja meg ezt az egyezséget, és persze ezért fizessen neki oldalanként 30.000Ft-ot!

Az eredmény: a keresetet a bíróság elutasította, Melindát 130.000Ft perköltség megfizetésére kötelezte, és kifejezetten megállapította, hogy Melinda súlyosan felelőtlenül járt el, amikor a gyermek érdekét szolgáló egyezséget 45 nap után felrúgta.  És mindezért dr. Regász Mária mintegy 1.000.000Ft-ot vett fel a Czenki családtól!

S bár dr. Romwalter Péter bíró úr szerint ez sem alapozza meg azt, hogy átverésről és megkopasztásról lehessen beszélni, mi ezúttal is elkövetjük azt a bizonyos bűnismétlést: mi bizony ezt továbbra is következetesen csúnya bepalizásnak, átverésnek, és megkopasztásnak tartjuk, és vélekedjen erről bárhogy majd a másodfok, mi ezt a jövőben is ekként fogjuk értékelni.

Hozzátesszük: a kopasztás részét képezte az is, hogy dr. Regász Mária a bíróság által is megállapítottan teljesen felesleges, irreleváns oldalak sokaságával és eleve nyilvánvalóan halálra ítélt ideiglenes intézkedések iránti kérelmek tömkelegével árasztotta el a bíróságot, aminek igen egyszerű magyarázata van: ha van értelme annak, amit ír, ha nincs, elkéri érte oldalaként a 30.000Ft-ot. Így viszont értelemszerűen dr. Regász Máriát hidegen hagyja, hogy a beadványainak van-e értelme, számára kizárólag a mennyiség, a terjedelem számít. Mert hogy a baromságért éppúgy felveszi a pénzt, mint a normális, hasznos oldalakért. (Már persze amennyiben ilyeneket is tudna írni, mert hogy legalábbis Melinda ügyében közel ezer oldalból egyetlen egy oldalnyi értelmes gondolatot sem lehetett összeollózni, ezért is lett teljes vereség a vége.)

Az egyezség 45 nap utáni megtámadásával párhuzamban dr. Regász Mária elhitette az ügyfelével, hogy az egyezséget nem kell betartania. Azt mondta neki: vigye a gyereket a Gekkó Játszóházba, és ezzel eleget tesz a végzésben foglalt apai kapcsolattartási jogoknak, miközben szerkesztőnk a végzés szerint jogosult volt hazavinni a gyereket a lakására! A legszebb az volt, hogy amikor Melinda megkérdezte dr. Regász Máriát: mit csináljon vasárnap, amikor a játszóház eleve nincs nyitva, dr. Regász Mária azt tanácsolta neki: vigye csak oda a gyereket, aztán tologassa a játszóház előtti járdán föl-alá., írd és mondd: 8 teljes órán keresztül! (Ilyet megint csak nem mondott még senki az elmegyógyintézetben sem, Melinda azonban bízva az ügyvédjében, szolgaian megfogadta dr. Regász Mária elképesztőbbnél elképesztőbb őrült ötleteit.)

Szerkesztőnk letette a bíróság asztalára dr. Regász Mária Melinda átverésére irányuló nyilatkozatát, amely szerint "gyámhivatali állásfoglalást" kaptak az egyezség végrehajthatatlan voltára vonatkozóan. Ugyancsak a bíró úr asztalára tette szerkesztőnk az ügyben eljárt mindkét gyámhivatal hivatalos nyilatkozatát: az egyiket, amelyben az áll, hogy felszólították az anyukát a jogkövető magatartásra, és a másikat, amelyben az áll, hogy semmiféle állásfoglalást nem adtak, miután nem is adhatnak, nem ez a feladatuk, hanem az, hogy konkrét esetekben döntsenek az eset összes körülményének alaposa vizsgálata alapján.

De azt is elhitette Melindával dr. Regász Mária, hogy jogában áll a kapcsolattartásra "tanúkat" vinni magával, miközben az egyezségben zavartalan kapcsolattartás szerepelt, ami ezt kategorikusan kizárja. (Ilyenkor a kapcsolattartásra jogosult döntheti el, hogy rajta és gyereken kívül még ki lehet jelen az ő kapcsolattartási idejében.) dr. Regász Mária persze ezt sem csak úgy találta ki: ő adta a tanút is Melindának - dr. Kerekes István személyében -, Melindának pedig ezért is fizetni kellett!

De arra is rábeszélte Melindát dr. Regász Mária - amikor már a bírságok hatására beindult a 10 hónapig szünetelő apai kapcsolattartás -, hogy ennek zavartalanságát diktafonozással zavarja szerkesztőnk lakásán, mert hogy ehhez is joga van.

Ennek is meglett az eredménye: Melindát elmarasztalta és ideiglenes intézkedésben eltiltotta a további diktafonozástól a Fővárosi Törvényszék, ezt pedig a Fővárosi Ítélőtábla jogerősítette is.

Az eredmény végül letaglózó lett: Melindát összesen több, mint 600.000Ft eljárási bírsággal sújtotta a gyámhivatal, amelyből már szerkesztőnk faragott le majdnem négyszázezret utólag, de több, mint 200.000Ft-ot bizony Melindának ki kellett, illetve ki kell fizetnie. (Mivel hogy részletfizetési kedvezményt kapott, a részleteket pedig a mai napig is fizeti havi rendszerességgel.) És még ez sem minden: kiskorú veszélyeztetése miatt Melindát meggyanúsították, és több éven át állt büntető eljárás hatálya alatt dr. Regász Mária okos tanácsainak köszönhetően. Hogy nem emeltek végül vádat ellene, azt kizárólag annak köszönhette, hogy 1 évvel később megváltozott a jogszabály, és ilyenkor a kedvezőbb új szabályozást kell alapul venni. (Az elkövetéskor hatályos szabályok szerint bizony elmarasztalták volna, pedig nem volt más bűne, csak az, hogy vakon bízott egy abszolút lúzer sarlatánban!)

Hiszik, vagy nem: dr. Romwalter Péter bíró úr szerint ez sem elegendő ahhoz, hogy szerkesztőnk átverésről, megkopasztásról beszélhessen. Így viszont jöhet a "bűnismétlés": mi bizony továbbra is állítjuk, hogy ez bizony átverés a javából. (És persze kopasztás is egyben, nem is akármilyen! A csirkét nem lehetne annál jobban megkopasztani, mint ahogy a Czenkiket dr. Regász Mária megkopasztotta.)

Végezetül kiemelnénk még egy esetet, aminek teljes körű bizonyítékai ott hevertek dr. Romwalter Péter bíró úr előtt:

dr. Regász Mária rábeszélte Melindát egy megelőző távoltartási kérelem benyújtására, elhitetve vele, hogy ez meg fogja oldani a helyzetet, és ezért 120.000Ft-ot lopott ki a balek Czenkik zsebéből! Az eredmény viharos volt: Melindát és Regászt kereken 5 perc alatt dobta ki a bíróság úgy, hogy a lábuk sem érte a földet, miután Melinda és szerkesztőnk nem minősülnek közeli hozzátartozóknak, így ez a jogintézmény eleve nem alkalmazható az esetükben! dr. Regász Mária ezuttal sem adta vissza a lopott pénzt, sőt elhitette Melindával, hogy ez tulajdonképpen sikerként is értékelhető, mert "csak alaki okból" bukták el a követelést... (Nem mintha nem bukták volna el persze adott esetben érdemben is.)

Na már most ahogy mondani szokás, a szakmai hozzá nem értés, illetve a hülyeség csak kellemetlen, de önmagában nem bűn. A baj csak ott van, hogy szerkesztőnk letett a bíró úr asztalára két - fél évvel korábban kelt - rendőrségi határozatot, amelyek közül az elsőben a csepeli kapitányság, a másodikban pedig a BRFK Hivatala tájékoztatja dr. Regász Máriát arról, hogy az általa igényelt távoltartás nem rendelhető el, mivel Melinda és szerkesztőnk nem számítanak közeli hozzátartozóknak! Vagyis dr. Regász Mária nem szakmai hozzá nem értésből, és nem is egyszerűen hülyeségből vette rá Melindát arra, hogy nyújtasson be vele egy vagyonért egy biztos elutasításhoz vezető távoltartási kérelmet! Nyereségvágyból vette rá! Miközben pontosan tudta a rendőrségi határozatokból, hogy mi a helyzet! (Persze ezeket a rendőrségi papírokat gondosan eltitkolta az ügyfele elől, sőt azt sem mondta el neki, hogy korábban már a rendőrségnél is megpróbálkozott ezzel a távoltartási kérelemmel, hiszen ha Melinda ezekről tud, bolond lett volna erre 120.000Ft-ot kidobni a levegőbe!)

dr. Regász Mária arra is rábeszélte Melindát, hogy vigye el szerkesztőnk leveleit a Grafológiai Intézetbe, és vásároljon tőlük egy szakvéleményt - amelyhez persze majd ő fogalmazza meg a kérdéseket -, és ezzel a grafológiai szakvéleménnyel fogják majd alátámasztani a távoltartási kérelmet. Azt persze elhallgatta, hogy grafológiai szakvéleményt pszichológiai kérdésekben soha egyetlen bíróság még nem fogadott el, sőt azt hazudta Melindának, hogy az ilyen véleményeket igenis elfogadja a bíróság hiteles bizonyítékként! Ahogy azt is elhallgatta, hogy egy ilyen szakvélemény elkészítéséhez - amennyiben nem bíróság rendeli el - szerkesztőnk hozzájárulása kellene, anélkül bűncselekménynek számít ez a kis jópofaság. Az intézet akkori igazgatóhelyettesét - dr. Kormos Jánost - pedig dr. Regász Mária meggyőzte, hogy nem lesz semmi baj, nem kell foglalkozni a hozzájárulással. Ez a szakvélemény 140.000Ft-ba került az anyukának!

Az eredmény itt sem maradt el: a Grafológiai Intézetet elmarasztalta, és kártérítés megfizetésére kötelezte a bíróság szerkesztőnkkel szemben, Melindát pedig meggyanúsították személyes adattal visszaélés vétségével, holott az egyedüli bűne ismét csak az volt, hogy elhitte: valódi ügyvéddel van dolga dr. Regász Mária személyében! dr. Kormos Jánossal szemben pedig megtörtént a vádemelés személyes adattal visszaélés miatt.

Tegyük hozzá: dr. Regász Mária e körben azt hazudta dr. Romwalter Péter bíró úrnak, hogy ő életében nem látta dr. Kormos Jánost, a nevét sem ismeri, sosem beszélt vele. Ehhez képest a bíróság asztalán hever dr. Kormos János korábban még tanúként a rendőrségen tett vallomása, amelyben elmondja, hogy dr. Regász Máriát ismeri, és találkoztak is kifejezetten ennek az ügynek a kapcsán. dr. Regász Mária elmondta neki, hogy mit szeretne látni a szakvéleményben. Ez a megbeszélés olyan jól sikerült, hogy a "korrekt" szakértő ezt követően elektronikus írások - e-mailek, iwiw-bejegyzések - alapján írd és mondd: grafológusi szakvéleményt készített! (Mint az köztudomású: a grafológia a kézírásból von le következtetéseket!)

Akkor most jöjjön - immáron sokadszorra - az a bizonyos "bűnismétlés": mondjon Romwalter bíró úr, amit akar, mi változatlanul kiállunk azon véleményünk mellett, hogy ez bizony egy egészen aljas, elvetemült becsapás, bepalizás, átverés, és az ügyfele súlyos megkopasztása volt dr. Regász Mária részéről.  

Összegezve: amellett, hogy az előbbieket kivétel nélkül ismerte és tényként elfogadta - nem vitatta - a bíróság, dr. Romwalter Péter szerint pusztán ebből a néhány "apróságból" még nem lehet olyan summás kijelentésre jutni, hogy dr. Regász Mária bepalizta, átverte, illetve megkopasztotta Melindát.

Ez dr. Romwalter Péter bíró úr véleménye, amit mi tiszteletben tartunk. Épp csak nem osztjuk ezt a véleményét. Sőt egyenesen megkérdezzük tőle: ha szerinte mindez nem átverés, nem bepalizás és nem is megkopasztás, akkor micsoda?! Netán felelős, lelkiismeretes, becsületes és kifejezetten költségkímélő, követendő ügyvédi magatartás?! Másrészt ha szerinte mindez nem átverés, nem bepalizás és nem is megkopasztás, akkor magyarázza már el nekünk, hogy az ő fogalmai szerint mégis mi minősül átverésnek, bepalizásnak, illetve megkopasztásnak! Szerintünk mindenesetre mindezt minden normális ember külön-külön is - összességében meg aztán pláne! - bepalizásnak, átverésnek és megkopasztásnak fogja tartani, ahogy mi is annak tartjuk, és még abban a nem várt esetben is annak fogjuk tartani, ha a másodfok nem velünk, hanem az első fokkal ért majd egyet, és így netán jogerőre emelkedne az egyébként egészen minimális intézkedés: az 1 év próbára bocsátás szerkesztőnkkel szemben.

Addig viszont kifejezetten

FELHÍVJUK

látogatóinkat - olvasóinkat, nézőinket, hallgatóinkat -, hogy szíveskedjenek közölni a saját meglátásukat ezzel kapcsolatban: Önök szerint a fentieket lehet átverésként, bepalizásként és megkopasztásként értékelni, vagy sem?

Kérjük, hogy válaszaikat egyrészt kifejezett kommentként írják a videó alá - a youtube oldalán! -, illetve ezen kívül jutassák el hozzánk e-mailben az mrdn@freemail.hu e-mail címre. Amennyiben a véleményükhöz a nevüket - netán még az esetleg az elérhetőségüket - is megadják, azt külön megköszönjük.   

A másodfokú döntésről természetesen haladéktalanul tájékoztatni fogjuk az érdeklődőket, erre azonban valószínűleg legalább 2015 elejéig még várnunk kell.