Elektromos basszusgitárok:

A basszusgitárok legelterjedtebb formája a négy fémhúrral és hangszedővel ellátott elektromos basszusgitár. Ezek a tömör vagy féltömör testű elektromos gitárokra emlékeztetnek, legtöbbször fából készülnek. A basszusgitár menzúrája – tehát a nyeregnek a húrlábtól való távolsága – nagyobb, mint a gitáré. A legtöbb gitár 25,5" (648 mm) körüli menzúrájához képest a basszusgitároknál alkalmazott úgynevezett short scale (rövid menzúra) 30" (762 mm), a long scale (hosszú menzúra) 34" (864 mm), az extra long még ennél is hosszabb, de nem annyira, mint a nagybőgő 1050–1100 mm közötti menzúrája. Az elektromos basszusgitárok aktív vagy passzív elektronikával vannak felszerelve. Az aktív elektronikás basszusgitárokban van egy előerősítő fokozat, amely lehetővé teszi például a hatékony hangszínszabályzást a hangszeren. Passzív elektronika esetén a zenész gyakran csak a hangerőt állíthatja.

Akusztikus basszusgitárok:

Az akusztikus basszusgitár (Acoustic Bass Guitar – ABG) felépítése a fémhúros akusztikus, vagy a klasszikus gitáréra hasonlít, a hang létrehozására szolgáló üreges fa test azonban valamivel nagyobb. A modern akusztikus basszusgitárt a korai 1970-es években kezdték el kifejleszteni, az ilyen gitárok építésének úttörője Ernie Ball. Az alapvető ötlet szerint, ha az elektromos gitárhoz az elektromos basszusgitár illik, akkor miért ne lehetne az akusztikus hangszereket akusztikus basszusgitárral kísérni. Az újabb modelleket piezoelektromos hangszedővel, ritkábban mikrofonnal látják el, mivel a kierősítetlen hangszer hangereje nem elegendő még kisebb koncerttermekben sem, tehát ezek valójában elektroakusztikus hangszerek. A hangjuk tónusa közelebb áll a nagybőgőhöz, ám a méretük és az áruk csak a töredéke annak. Ezek a gyakorlatias előnyök egyre elterjedtebbé teszik.

Basszusgitárok több húrral:

  • Öt húrnál általában H-E-A-D-G, A-D-G-C-F, vagy F#-H-E-A-D (a legmélyebb hangolás) vagy ritkábban E-A-D-G-C (esetleg E-A-D-G-H) hangolás a legjellemzőbb. Általában tehát a hangskála lefelé történő kiterjesztésének céljából alkalmazzák az ötödik húrt, ritkábban pedig a magasabb hangok kényelmesebb elérése céljából. A kilencvenes évek eleje óta létezik a A-E-A-D-G hangolás amely a „drop A”-ra hangolt gitárokon játszó zenekarok basszusgitárosainál vált divattá. A hangszer hangtartományának az ilyen radikálisan lefelé való kiterjesztését szinte kizárólag a keményebb metált játszó zenekarok alkalmazzák.

  • A hat húros basszusgitár hangolása általában H-E-A-D-G-C (esetleg H-E-A-D-G-H), vagyis a négyhúros változathoz képest a hangterjedelem fölfelé és lefelé is ki van terjesztve. Kevésbé gyakori, de ugyancsak jellemző az E-A-D-G-H-E hangolás, amelynél további két magasabb húrt alkalmaznak a megszokott négy húr mellett.

  • Léteznek 7, 8, 9, 10, 11, 12 húros basszusgitárok is, ezeket kevesen használják, mert leginkább a „stick”-hez hasonlóan 2 szólamban játszanak rajtuk. Ez igen magas szintű virtuozitást követel. Hangolásuk: 7 húrosnál H-E-A-D-G-C-F, 8 húrosnál H-E-A-D-G-C-F-B, 9 húrosnál F#-H-E-A-D-G-C-F-B, 10 húrosnál F#-H-E-A-D-G-C-F-B-Eb, 11 húrosnál F#-H-E-A-D-G-C-F-B-Eb-Ab, 12 húrosnál F#-H-E-A-D-G-C-F-B-Eb-Ab-Db. Ezek persze változhatnak kényelem, zenei stílus és játszott dal függvényében. A 8-9 húros basszusgitár neves képviselői Bill Dickens, Al Caldwell. Vannak olyan 8, 10, 12 húros basszusgitárok, amelyeknek az akusztikus és szólógitároknál is előforduló oktávhúrjaik vannak.

Érintő nélküli basszusgitárok:

Az érintő nélküli basszusgitárok (fretless bass) profi zenészek számára biztosítanak lehetőséget az igazán kifinomult játékra. A húrok közvetlenül a fogólapfelületének nyomódnak neki, emiatt a hangszer hangja eltér az érintővel ellátott gitárok hangszínétől. Esetenként az érintők helyett csak jelölő vonalak vannak, amelyek nem emelkednek ki a fogólapból, de leggyakrabban ezek is elmaradnak. Az első „fretless” hangszert Bill Wyman, a Rolling Stones basszusgitárosa készítette 1961-ben egy olcsó japán basszusgitár bundjainak eltávolításával. Az első piacra dobott modell pedig az Ampeg AUB 1 volt, 1966-ból. A '70-es évek elején Jaco Pastorius maga készítette el az első bundozatlan basszusgitárját egy Fender Jazz Bass-ből némi epoxigyanta felhasználásával; ekkor azonban már létezett aFender Precision Bass-nek is egy bund nélküli változata.

Az érintő nélküli basszusgitárokat széles körben alkalmazzák a dzsesszben. Többek között olyan híres dzsessz basszusgitárosok használták (és használják), mint Jaco Pastorius, Victor Wooten vagy Steve Bailey. Ezen kívül feltűnik a hangszer más műfajokban is; például Les Claypool, Sting, vagy John Paul Jones is játszik különböző fretless modelleken.

Basszusgitárok fej nélkül:

A fej nélküli gitár ötletét Ned Steinberger vetette fel, aki a 80-as évek végén felborított minden elképzelést arról, hogy hogyan is kellene egy basszusgitárnak kinéznie, és hogyan kellene elkészíteni. A basszusgitár kicsi és fej nélküli lett, anyaga öntött epoxigyanta szénszálas és üvegszálas megerősítéssel. Mivel ez az anyag a fánál kétszer sűrűbb és mintegy tízszer erősebb (még az acélnál is erősebb és könnyebb), a belőle készült gitárok hangja tisztábban cseng és nagyszerű hangszínt ad, röviden: nincs többé gyengébben szóló hang és fátyolos hangszín.A fejnélküliség célja elsősorban az egyensúly megtartása és a kényelmesebb hangolás volt, a hangolókulcsok a testre kerültek. Idővel az apró test varázsa elhalványult ugyan, de az új anyag és a fejnélküliség nem. A basszusgitár történetében Ned Steinberger neve Leo fender után a második legfontosabb név.

Érdekesség: a Rammstein Seemann klipjében a basszusgitáros érintő nélküli-fejnélküli basszusgitárt használ.