Pászthory
Endre, bátyai néptanító
Pászthory
Endre, bátyai néptanító sokat tett a
bolgár nép oktatásáért és a
bolgár kultúra újjászületéséért.
Miután az emigrációból hazatért, a
Néptanító címû lapban közölt
cikkeivel valós képet rajzolt az akkori bulgáriai
iskola-ügyrõl. A lap szerkesztõinek kérésére
cikkeket írt azokról az iparágakról,
amelyek kevésbé voltak ismertek a magyar társadalom
elõtt.
De hogyan kapcsolódott Pászthory a
bolgár tanügyhöz?
1849. augusztus végén,
a világosi fegyverletétel után Kossuth és
több ezer társa Vidinbe érkezett, majd a török
kormány november végén Sumlába, (mai
Sumen) irányította õket.
Egressy Gábor
Törökországi naplójában így
emlékszik a pasa e rendeletére: "...E rendeletnek
csupán annyi hatása van reánk, amennyiben
örvendünk, hogy e gyûlöletes fészekbõl
kiszabadulva, legalább levegõt változtathatunk.
Különben jól látjuk, hogy Sumlán is
fogolyok maradunk."
Egressy - akit nemcsak a forradalom
bukása szomorít el, hanem a többszáz éves
török uralom alatt élõ bolgár nép
keserû sorsa, az elmaradottság, a pusztulás és
a nyomor is - a jó oldaláról próbálja
közelíteni a rájuk váró kényszerû
és keserves utazást: "Látni fogunk
ismeretlen történeti tárgyakat, új képeit
a természetnek ; hegyet, völgyet, erdõket,
folyamokat, és nagyméltóságú
sziklabérczeket ....Meglátjuk a világhírû
Balkánt, a hajdani Haemos és Sophia hegyek
ormait...Látni fogjuk Bulgárhon nevezetesebb
városait... tán székhelyét egykori
fejedelmeinek, kik közöl egyiknek unokája, Sisman,
itt Vidinben kalmárkodik, .... s kinek õsapját,
az utolsó bolgár királyt, Bajazet szultán
gyõzte le s ölette meg, a XIV-ik század
végével."
A török kormány
késõbb a távoli kisázsiai Kütahyába
internálta Kossuthot és szûkebb környezetét.
Az internáltak elmenetele után az emigráció
jelentékeny része Sumlán maradt.
Pászthory
Endre tüzérfõhadnagy azok közé a
katonák közé tartozott, akik nem kísérhették
tovább Kossuthot.
Bona Gábor 1998-ban kiadott
Hadnagyok és fõhadnagyok az 1848/49. évi
szabadságharcban címû bibliográfiájában
a következõ adatokat közli Pászthoryról:
Pászt(h)ory
Endre
Szül. 1824. k. Végzett jogász, kir.
táblai jegyzõ.
A szabadságharcban a honvéd
tüzérségnél szolgál. Tûzmester,
1849. márc. 3. (jan. 1.) hadnagy a 3. hatfontos gyalogütegnél
a VII. (feldunai) hadtestben.
A fegyverletételkor
kimenekül, 1850. jan. 26. Sumlán tartózkodik.
Késõbb tanító Philippopolisban, ill.
Bukarestben. 1867-ben hazatér, volt fõhadnagyként
a Kalocsa városi Honvédegylet tagja lesz. 1890. ua.,
nyug. tanító Bátyán.
Pászthory
1852-tól tanított a philippopolisi (mai Plovdiv) bolgár
katolikus tanodában. Ezt maga Pászthory írja meg
1872-ben a Néptanítók lapja címû
újságnak, ahol írása Vidéki levél
címmel jelent meg. A levél Bátya helységbõl
jött, ahol Pászthory néptanítóként
dolgozott . Beszámolóját így kezdi:
"T.
Szerkesztõség! Az 1852-ik évtõl kezdve
egész 1867-ig, tehát teljes 11 éven át
tartózkodtam mint tanító a bolgár
katholikusok között Philippopolisban, s így elegendõ
alkalmam volt megismerkedni az ottani viszonyokkal. Hogy a bolgár
nyelvet, melyre szükségem volt, megtanulhassam,
ismeretségbe léptem az ottani tanárokkal és
tanítókkal."
Pászthory levele olyan
fontos dokumentum, amelybõl megtudhatjuk, milyen állapotok
léteztek az akkori bulgáriai oktatásban az
ötszáz éves török uralom utolsó
évei alatt, és mivel foglalkozott a hazától
messzire kerülõ honvéd.
Pászthory
1852-ben érkezik Plovdivba, ahol a fõtanoda igazgatója
Najden Gjurov volt. Mivel meg akarta tanulni a bolgár nyelvet,
egy német-bolgár nyelvtant kapott segítségül
az iskola igazgatójától.
Itt jegyzi meg, hogy
a bolgár irodalmi nyelv nem volt használatban, és
maga az igazgató, Najden Gjurov is, saját kézirataiból
tanította a bolgár nyelvet.
Pászthory olyan
idõszakban kerül kapcsolatba a bolgár iskolákkal,
amikor a bolgárok számára fontossá válik,
hogy a görög iskolák helyett bolgár nemzeti
nyelvû iskolák mûködjenek.
Az
ott-tartózkodása alatt - cikke szerint - elmozdulás
volt érezhetõ a bolgár tankönyvek kiadása
terén is. Fel is sorolja, milyen tankönyvek jelentek meg,
mint például Johim Gruev 1858-ban kiadott Alap a bolgár
nyelvre (Osznova za balgarska gramatika) címû könyve,
amely több kiadást is megért. 1861-ben egy
földrajzkönyvet és más tankönyveket is
kiadnak. Említést tesz Hriszto G. Danov
könyvterjesztési tevékenységérõl,
aki Budapesten és Bécsben nyomtatta kiadványait.
Mély
benyomást tett rá a bolgárok idegen nyelv
elsajátítása iránti törekvése,
amely arra késztette, hogy megírja Bolgár-olasz
nyelvtanát (Bolgárszko-italianszka Gramatika).
Írásában
megjegyzi, hogy a bolgár értelmiség csak azért
tanulta a latin nyelvet, "...hogy Moszkvában
folytathassák tanulmányaikat... A sumlai és
szófiai képezdék tanárai is az orosz
képezdékbõl kerültek ki."
A
továbbiakban megígéri a lap szerkesztõségének,
hogy az ott szerzett, - különösen némely
iparágakra vonatkozó - "tapasztalatairól"
beszámol az olvasóknak.
Így születtek a
következõ cikkei:
Iskolai ügy európai
Törökországban, Selyemtenyésztési mód
Ruméliában (Bátya, 1872 ; e cikket három
részletben közölte az újság), A rizs
termelésének módja Ruméliában
(Bátya, 1872), A rizs aratás utáni kezelése
Ruméliában (Bátya, 1872)
Hogy milyen is volt
az iskolaügy Bulgáriában a török uralom
alatt? Erre Pászthory így emlékezik cikkében:
"A tanítás kisebb városok és nagyobb
falvakban írás-olvasásból áll, de
a kiválóbb képességgel bíró
tanítványok hit- és erkölcstanon kívül
tanulják még a földrajzot, természettudományt
és anyanyelvök szabályait..."
"A
legközelebbi idõben minden kazában (kerületben)
alakultak központi tanodák, hova a többre vágyó
ifjak gyûlnek össze. Ezen központi tanoda
gymnásiumnak tartható s rendesen négy osztályból
áll. Itt a terjedelmesebb hit-és erkölcstanon
kívül elõadatik az általános
földrajz, természettan és történelem,
szónoklattan (rhetorica), terjedelmes számtan, török,
görög és francia nyelv; és mondhatni ezen
tudományokban kielégítõ elõhaladást
tesz az ifjú sarjadék."
Késõbb
rátér az évzáró vizsgára,
amely három-négy napig tart, "és
rákövetkezik az egy vagy két havi szünidõ."
A
bolgárok számára talán a legmaradandóbb
emlék és érték Pászthory Endre
1856-ban Plovdivban kiadott Bolgár nyelvtana latinul. Az
Országos Széchényi Könyvtárban
található Pászthory 1862-ben kiadott
Bolgár-olasz nyelvtana, amely saját kezû
ajánlását tartalmazza:
"Pászthory
Endre Philippopu-lisbol (Rumelia, Törökország)
visszaérkezett 1849 ik évi magy. emigráns-
számüzetése keserû napjaiban az általa
szerkesztett Bulgár-olasz gramaticának ezen példányát
a magyar. Nemzeti Múzeum Könyvtára számára
emlékül hagyja. Pest, augusz. havában 1876-ban"
A
tankönyv eredeti címe Blagarsko-italijanska GRAMATIKA za
blagary-typo L. Mer'ni, L. Goludar i S. Blandi ; narjadil Andrej
Pasztori, 1862. Izdavasja ot kniznica-ta na Hr. G. Danova ina
Sadrujestvoto v Plovdiv.
A bolgár anyanyelvoktatás
megteremtésének eszméje és vele Petar
Beron Ábécés tankönyve az erdélyi
Brassóban született. Ezt követte több, a bolgár
kereskedõk által támogatott bolgár
tankönyv kiadása. A budai Egyetemi nyomda jelentõs
szerepet játszott a bolgár nemzet újjászületésének
kezdeti szakaszában, cirillbetûs készletének
köszönhetõen mintegy negyven bolgár könyv
jelent meg, majd mindegyik jelentõs mû. Hriszto G.
Danov, a legkiemelkedõbb bolgár könyvkiadó
magyarországi nyomdákat vett igénybe (pl.
Bucsánszky Alajos nyomdáját) tankönyvei
létrehozásához.
A Bolgár-olasz
gramatika elõszavában Pászthory bevallja, hogy e
könyv szerkesztésére a bolgár nép
iránti szeretete ("nemes érzete") és a
bolgár népnek a mûvelõdés és
tudás iránti vágya késztette. Szerinte az
olasz nyelv ugyanolyan hasznos lehet a bolgárok számára,
mint a francia. Ezért írja meg ezt a tankönyvet,
amelyrõl úgy tudja, hogy az elsõ az országban.
Ugyanakkor bocsánatot kér bolgár nyelvtudásának
hiányossága miatt. Úgy véli, õ egy
furcsa ember, aki autodidaktaként tanulta meg a bolgár
nyelvet, és amit tud, elegendõ lesz a Gramatika
készítéséhez. Hozzáteszi, hogy
minden egyes nyelvtani szabály után gyakorlatokat ad,
amelyeket ha "egy szorgalmas diák elvégzi, sikerei
lesznek az olasz nyelv elsajátításában."
A
bolgár-magyar nyelvtan kilenc fejezetbõl áll és
magába foglalja a nyelvtan legfontosabb mûveleteit.
Arról nincs tudomásunk, hogy Pászthory
Gramatikája hány kiadást ért meg, vagy
hogy sokan használták-e.
Pászthory Endre
bulgáriai tevékenysége felbecsülhetetlen
értékû mind a bolgárok, mind a magyarok
számára. Az õ egyénisége és
tevékenysége még egy bizonyíték a
két nép közötti tartalmas történelmi
és kulturális kapcsolatokra.
Hargitainé Szimeonova Rajna