|
|
||
       
|
Előszó Bauka már fent van és ott vár minket az előző kutyusunkkkal az Alexel együtt. A doki mindent megtett érte, mi is azonnal vittük, mikor rosszul lett, csak hát a kis szervezete már öregecske volt és nem bírta. A kertben temettük el, mellé tettük a teniszlabdáját, a kedvenc plüss fókáját és juti falatkákat. Minden nap többször is letakarítom a sírját, mert a fákról oda is hullik a falevél. Ő pedig nem szerette, ha valami ráhullik. Mikor sétáltunk valahol és ráhullott a falevél, akkor megállt, hátra fordult és rám nézett, hogy gazdi vedd le rólam. Minden rá emlékeztet szinte az egész lakásban, kertben, mindenhol azt várjuk, hátha valahonnan előjön.... Mindig azt várom, hogy hirtelen felbukkan valahol és minden csak egy rossz álom volt. A vele kapcsolatos történeteimet, melyeket életében kezdtem feljegyezni... folytatom.
A kezdet Fogainak nyomát egész életemben viselni fogom. Tejfogas nyomok. Bauka decemberben került hozzánk és tavaszig az én szobámba aludt. Először az ágyam mellett aztán egy kis idő (talán 1/2óra) már az ágyamban. Na aztán mindig volt a játék...., hogy mikor szereztem nem tudom, de biztos csak játszott.... Ma éjjel úgy aludtam el, hogy vissza emlékeztem, ahogy Baukát kicsin elhoztam, milyen éles kis fogai voltak már kicsin is... Élvezte, mikor a karomba vettem és hurcolásztam, mikor a hátára fektettem és a pociját csiklandoztam teli pofival vigyorgott és ahogy tudta elkapta a kezem és harapdálta. Bauka teljesen fekete volt, mikor elhoztam - csak a lábikói voltak sötétbarnák. Kis pufika volt, hogy a lépcsőn úgy kellett (már akkor is uraság volt) le-fel vinni, mert gurult a pufiságtól. Anyu először fókának hívta, mert olyan kövér volt.
Utoljára frissítve: 2005.12.14. |
