Viki mesék

Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap mikor kisírtam magam Bauka hiánya miatt, és haza indultam, felnéztem az égre és azt mondtam: édes Istenem, angyalok segítsetek, mert annyira ki vagyok borulva, hogy nem tudok már uralkodni magamon. Én hiszek az angyalokban, sőt a tündérekben és a törpökben is.....

Szerdán pont erről beszéltünk az egyik ismerősömmel és meglepődött: normálisnak ismert, hogyhogy hiszek bennük? A lehetőségem megvolt, hogy megtagadjam őket, de minek????

Ettől a perctől nem voltam magamnál, szerintem 500kg-os súlyokkal sem lehetett volna lefogni.

Mikor anyu hazajött, először nem örült, hogy télen kutyus, és kislány, de aztán beszéltem, hogy Lonci milyen jó fej és milyen kutyusai vannak.

Na, erre az anyukám, aki olyan vallásos, hívő, hogy az egész Vatikán nincs együtt olyan, nem ment az esti misére, mert várja a kis Vikit.

Szóval, mikor találkoztunk a parkolóban és megláttam, hogy milyen fenségesen ül az anyósülésen, hát rögtön tudtam, hogy nem akárki érkezett hozzánk.

Lonci, Manóék és Kata-m jött hozzánk, mi voltunk a kíséret, Vikike pedig ült az ölemben.

Mikor is kiszálltunk nálunk, anyu jött elénk. Visszaemlékeztem Baukára, aki olyan kicsi volt és dagika, hogy nem tudott lépcsőt mászni. Erre, hopp, Viki felkapás, hogy ölbe vigyem fel.

Na, akárhányszor ki kellett menni, szegény Loncinak mindig szólnia kellett, hogy ne vedd fel.

A képekből látszik, hogy mindenki jól érezte magát és szerencsére Viki is.

Mikor is elbúcsúztak, Vikike nem hisztizett, de éjjelre anyu szobájában aludtunk, mert Viki Loncit akarta még érezni és nem jött át hozzám. Így hát szobát cseréltünk anyuval.

Az éjjel 3-szor keltett fel, ebből 2-szer nem voltam elég gyors - pedig azonnal ugrottam - és a parkettát felszentelte.

A piros takarójáról letépte a bernáthegyi fejet, aztán a takarót is cincálta, sőt felismerte, hogy az asztal terítőt is milyen szupi lerántani, mindezt 1/4 3- kor.

Reggel 7-ig aludt, majd az udvaron pisike, kaki, popsi törlés, játék, majd reggeli.

Loncit megkértem, hogy ha lehet hozzon olyan tápot amit a Viki is evett, mert nehogy már mást kapjon és ha az nem ízlik????

A mai nap sikerült a konyhai szemetest, amit a teraszon lévő cipős szekrényre menekítettünk magára borítania, aztán a vizes edényét is kiborította, mert mikor meglátta, hogy jön az ebéd annyira rohant, hogy nem tudta venni az akadályt.

Lonci mondta, hogy vihetem sétálni, úgyhogy kivittem az utcára, de csak elénk, így is a fél környék összegyűlt és volt simik hada.

Tuti, hogy Bauka felülről súg Vikinek, hogy milyen klassz dolog itt lenni. A konyha a spájz király hely Vikinek olyan gyakorlatokat végez, hogy csak na.

Helyszín a konyha: felugrás a székre, onnan eléri az asztalt a többit ugyebár nem is kell mondani.

A spájzban a hűtő szintén király hely, dettó mint Bauka, félig bent a hűtőben, mindent rámolna egy percre se lehet egyedül hagyni.

Tegnap és ma is egész nap a kertben volt, de nem lehet egyedül hagyni, mert rohan utánam, és ahogy bemennék már Ő is jönni akar.

Az éjszaka nagyon jól telt, este 9-kor kivittem pisi, kaki, majd kint nagy játék aztán tappancskák törlése ezt már most gyakoroljuk és popsi törlés is.

Szépen aludt mellettem egészen éjfélig, aztán megpuszilt és oda ült az ajtó elé így jelezte, hogy ki akar menni. Rohanás, kabát a pizsire fel és kifelé. Pisike után játszás, majd újból szunya 3/4 3-ig majd puszika, ajtó elé ülés, rohanás ki, stb.

Annyira jót tettek Lonciék, hogy ezt kitalálták! Nem is tudom, hogy volt, és ki vetette fel, ki hogy beszélte meg egymással, de azóta otthon minden rendben van.

A futkározás a kertben nagyon megy, már mindent felfedezett. Ás ezerrel! Hogy fog tavasszal "segíteni" anyunak a kert rendezésben?!

Lonci megnyugtatott, hogy vihetem sétálni, így az utcán is sétál. Eddig másfél utca hosszat bejártunk. Többet nem, mert minden háznál kutyus van így a sok kutya ugatás zavarja. Ilyenkor mellé guggolok és simizem, nyugtatgatom. Nem fél, hanem inkább olyan képet vág, hogy most mi van milyenek vagytok, hogy fogadtok engem.

Juti falattal ellátja magát, megette a sütimet. A konyhaszékre fel, onnan elérte az asztalt és a tányérból kiette a sütimet. A felét meg tudtam volna menteni, de mikor levettem az asztalról Vikit és elvettem tőle a sütit, felugrott rám és követelte amit nagy gyakorlatok árán megszerzett.

Tegnap mire a könyvtárból hazamentem addigra a következőt csinálta.

Besurrant a spájzba és a krumplikat kiszedte a zacsiból (zacsit nem bántotta) a teraszra kivitte a fehérrépát és mire anyu kinézett, hogy mit csinál, mert nagy a csönd, a sárgarépával a szájában kocogott ki a spájzból.

Na semmi nem kellett neki, hanem a sárgarépát kezdte szétrágni aztán pocakba tölteni.

Már előtte a fűtést lekapcsolom a szobámban, hogy ne legyen olyan meleg neki kb:13 fok van, de neki ez is lehet, hogy meleg. Bár már az egész éjszakákat végig alussza csak mikor megfordul, akkor kel fel (én is minden mozdulatára felkelek) ilyenkor mindig puszi, simi aztán szunya tovább.

Napközben kint van a kertben vagy a teraszon ahol a kisasszony szeretne lenni . Szabadon választott.

Sétálni minden nap szoktunk, feszítünk ám nagyon, tudja milyen gyönyörű és a piros pórázával, hát az egy tüneményes látvány, ahogy sétál a kis drága. Tegnap is megállt egy fiatal srác és kiszállt, hogy megsimizheti-e. Nagyon boldog volt, hogy megengedem és kérdezte, hogy honnan van. Csak azt sajnálta, hogy nekik nem lehet németjuhász, mert a felesége a gyerek mellé csak labit szeretne, de annak is örül.

Csak látnátok, hogy osztja a puszikat és jön a simikért. Imádja, mikor bújócskázunk, ilyenkor nagy trapp van, utána, hogy kit fog meg. Tavasszal aztán jön az ültetés a kertben már anyu előre látja, hogy a virágoknak annyi.

Ma teljes félelmetes volt egy kandúr szemében Viki: ugyanis a kandúr át akart jönni hozzánk, de ahogy meglátta a figyelő Vikit inkább megfordult és haza ment.

Tegnap apu öccse és családja volt a vendégünk és hoztak cserepes virágot ami jól tűri a hideget is. Na anyu kitette a teraszra hát Viki le szedte az asztalról az egész teraszon szétszórta a földet a virágnak annyi és teljes nyugalommal játszott a műanyag virág tartóval.

Már rutinból nincs előtte a teraszon a vize, hanem bent a konyhában így azt nem borította fel.

Viki imád mellettem aludni az ágyban ugyanis már olyan ügyes, hogy nem kell magam mellé vennem mikor felkérezkedik, hanem hopp felugrik ilyenkor megy a nagy hancúr (máskor is) aztán kényelembe helyezi magát és alszik.

A házat még nem kell renoválni, de a bútorok már megérezték Viki fogacskáit, pedig már annyi játéka van.... szét szokott pakolni és gyönyörködik bennük, aztán hatalmas ugrásokkal nekiveselkedik játszani mi meg vele játszunk.

A bújócskát imádja azt is mikor csipked én meg visítok, hát a gyönyörűségtől le fel rohangál.

A teraszon a küszöböt megrágta a linóleumot rágta, a lambériát összekarmolta a bejárati ajtót összekarmolta.

Bizonyára emlékeztek rá, hanem akkor most mondom, hogy a bejárati ajtón van egy kis ablak olyan kis kitekintő, hát mikor kizártuk a teraszra és már többször rászóltunk, hogy ne ugráljon az ajtóra odahúzta a fonott vesszőkarosszéket arra felmászott úgy próbált bekukucskálni.....

Még jó, hogy sokat itthon vagyok, mivel anyu egyedül nem bírna a kis boszival … csak, hogy hol a seprűje azt még nem tudom...............

Az alsó ajtókon ugyebár ilyen gombok vannak hát azokat rendeltetésszerűen megfogja és úgy nyitja ki az ajtókat és persze onnan is rámol.

A vesszőkarosszéket is megrágta a lábait összekötő dísz vesszőfonatot teljesen szétrágta. Eddig megúszta Alexet, Baukát, hát Vikinél már nem bírta tovább és annyi neki.

A szomszéd pulija nem kedveli annyira Vikit, de a westivel már le-fel rohangálnak és kerítésnél játszanak látszik, hogy nagyot hancúroznának, ha össze lennének engedve.

A séták remekül mennek. Amelyik kutya be mer ugatni Vikinek, hát rohanna oda ezerrel és ugat vissza. Nem hagyja magát a kis drága. Persze azért fogom a pórázon, nehogy már valamelyik megcsippentse az orrát.

Feljebb van egy öreg pincsi a Bandi, hát tegnap megyünk arra, Bandi bőszen ugatott, hát Viki odatoppant és jól megmondta neki a magáét, úgyhogy Bandi elhallgatott és zavartan nyalogatta a száját és nézegetett körbe, hogy most mi van.

Hogy kik voltak az ősök között???? hát szerintem minden mesterségből található, mert Viki egy ezermester....

A Milkából már csak egy kocka volt, akár milyen kegyetlen vagyok Viki nem kapott igaz nem is mutogattuk neki, hát térülünk fordulunk egyszer csak azaz egy kocka is eltűnt. Dettó mint Baukánál a papír észrevétlenül érintetlen volt csak a csoki tűnt el.

Jó, Bauka egy egész táblával evett meg, csak mi ettünk előtte anyuval egy-egy kockát és ott hagytuk az asztalon. Erre csak azt vettük észre, hogy nincs a csoki, de hát mivel egyikünk se ette meg így csak Bauka lehetett, mikor odahívtam és rám lihegett már lehetet érezni rajta a csoki illatát.

Kedden voltunk doktor bácsinál kapott szurit. Hál Istennek ez csak védőoltás a doktor bácsi megvizsgálta és tök egészségesnek találta, hát kérdem én mi baja lehet mikor testileg-lelkileg megkap mindent.

A nővérkének adta a puszikat, hiába mondtam, hogy vigyázzon, mert, ha észre veszi, hogy egy percre lankad a figyelem orr csípés következik.

- Á dehogynem, ahogy Viki belelendült, jól orrba csípte a nővérkét, aztán ültében kihúzta magát és körbenézett. Hogy milyen büszke volt magára! Csak úgy forgatta a fejecskéjét!

Mikor a doki bácsitól jöttünk haza útközben találkoztunk tehénkével. Ő egy utcával arrébb lakó kis keverék kislány.

Na tehénke nagyon ugatott Vikire, hát Viki se volt rest és visszabeszélt neki. Erre tehénke belendült és vicsorogva jött felénk. Erre Viki nagyon mérgesen elkezdett ugatni és mind a 4 lábát ellökte a talajtól úgy ugrált felfelé és neki akart menni tehénkének.

Úgyhogy tehénke menekülőre fogta a dolgot én meg megdicsértem a kis hőst.

Mondjuk szegény tehénke kisebb mint Viki, de hát ha mérges, akkor ez nem akadály.

Pedig Baukát nagyon szerette tehénke mindig jött és adott Baukának puszikát.

Anyu teljesen oda van Vikiért annyira tetszik neki. Mondjuk azt Ő is megállapította, hogy a 2 fiú kutyus nem volt ilyen kis csintalan együtt, mint Viki...

Még éjjel is dolgozik a kis drága, persze ilyenkor az ember nem röhög, de mikor rendet rakok, élmény látni, hogy újabb feladatok után néz.

Anyu névnapjára kapott cserepes virágnak a virág részét leszedte a szárról és szétszórta. Nem evett meg semmit csak a szőnyeget borította be vele.

Ahogy rekonstruáltuk az eseményt: hopp fel a székre, onnan az asztal és a virágok letépése, majd szőnyegen való szétszórása.....

Az egyik rokonunk beszámolt róla, amikor az Ő kis Foltikájuk kicsi volt megrágta a telefonzsinórt, a fürdőszobában a mosógépzsinórt.

Erre következő nap Viki a fürdőszobában ténykedett a mosógép mellett....

A szomszéd westije már nem bírja az iramot, ahogy a kerítés mellet futkároznak, mindig kidől a kis dagika....

Na, megálltunk az út mellett és végignéztük, ahogy az egész utcában kiürítik a kukákat. Olyan élmény volt Vikinek!

Egyáltalán nem félt a zajtól, sőt komolyan gondolkodott, hogy mit csinálnak.

Viki teljesen oda meg vissza volt az ünnepek alatt, ugyanis sok rokonunk jött látogatóba. Természetesen mindenki lábán csizma volt és Viki imádja a lábbeliket.

Anyu Vikit néha suszternek is hívja a lábbeli imádata miatt. Mondjuk érdekes, mert csak a 1/2 párja érdekli. Komplett párosan már nem kell neki.

A cipőfűzők kioldásának nagy mestere csak bekötni még nem tudja őket....

Séta közben már sok kutyussal és cicussal találkoztunk az utóbbiak nem a kedvencei.

Az egyik háznál van egy kis argentin dog akinek a "személyzete" mellett 2 saját kölyök cicája is van. Na, azok nem szeretik Vikit mindig fújnak rá a kerítésen belül mikor ott szimatolják egymást a kutyusok. Ők csak a saját kis argentinjukat szeretik...

Már rendszeresíti, hogy mielőtt az éjszakai szundit bevágnánk, feljön az ágyamra és egy esti utolsó nagy játékot játszunk. Aztán mikor elfárad lemegy a helyére és ott alszik, szinte még le se ér, de már lecsukódnak a szemei.

Reggel először puszikat ad aztán, hopika fel az ágyra és jön a reggeli nagy hancúr. Általában utána még szunya jön egy 1/2 órácskát aztán puszi osztás, majd kimegyünk a kertbe és a kisasszonyka elvégzi a dolgát.

Mindent nagyon jól elvisel a tisztogatást, takarítást, sőt szereti is a szőrkéjének a kefélését, de ha a lábacskáihoz nyúlok, hogy lekeféljem akkor hiszti van. Eldobja magát mint a szultán lova és nyamm nyamm nyivágol anyu szerint lehet, hogy csiklandós. Mikor ruhával takarítom a lábacskáit akkor is inkább a földre dobja magát és nyávog. Mondjuk ez nem általános, én inkább hisztinek vélem, mert van mikor szépen áll és megengedi egy hang nélkül a takarítást. Persze, hogy finoman csinálom neki és nem fáj, de mikor lehetősége van ellopja a talpacskáit tisztító kefét és elrejti a saját maga ásott gödörbe. Mondjuk oda szereti rejteni a kincseit is, úgyhogy mielőtt éjszakai alvás lenne, én elem lámpával összegyűjtőm az elásottakat....

Mikor a lakásba bejön és én ki akarom küldeni, általában odamegy anyuhoz és tőle vár mentséget, de "szigorúak" vagyunk kifelé az kifelé...

Mikor látja, hogy nem enyhül a "szigorunk" inkább ledobja magát a földre, hogy szinte belelapul a konyhakőbe...

Na ekkor van, hogy karomba kapom és kiviszem a teraszra az ajtó elé miközben puszilgat vagy csipked a kis hisztike .....

Viki olyan kis okos, anyut finoman szereti szinte érzi, hogy vele másként kell viselkedni, velem meg: haverok, buli van jöhet a játék ezerrel!

Tudjátok néha, mikor éjjel felébredek, lenyúlok az ágy mellé és megsimizem Vikit és örülök, hogy nem csak álmodom, hogy van egy új kutyusom..

Imádja mikor takarítunk, akár kint, akár bent mindig segít, így persze sokkal hosszabb idő alatt végzünk, de fő, hogy ne vegyem el a kedvét a "házi munkától".

Bauka esküszöm fentről súg, ugyanis, ha porszívózunk és betud "szökni", mert közben szellőztettünk, akkor át a porszívón és a tiszta helyre lefekszik..., drága jó Baukánk is ezt tette.

Vikiről csak nagy nehézségek árán tudom leszedni a hógyöngyöket, teljesen oda van a hóért, olyan nagyokat hancúrozik.

Segített reggel lapátolni, anyunak sepregetni, sőt a szomszéd nénihez is átment és elvette tőle a seprűt és csak úgy hurcolászta.

Amikor havat takarítok, kicsi Viki megfogja a lapát vagy seprű szélét, vagy ahol éri és dolgozik ellenkező irányba. Mikor megunja, akkor meg pont ott rohangászik ahová dobom a havat..

Azt is szoktuk játszani, hogy húzom magam után a seprűt ő meg ráteszi a két mellső mancsát és húzatja magát.

Amikor nagyon nem akar kimenni, inkább ledobja magát és nem mozdul. Eddig mindig felkaptam és kitettem, de mióta kajcsi és kifelé, farkcsóválva rohan ki. Persze, nem csapom be és odaadom neki a falatkát. Már volt olyan élményem, hogy kifelé és nem kellett falatka ment ki. Na azokat a szemeket, de "szigorú" voltam és nem jöhetett be.

Nálunk Viki egész nap a kertben ill. a teraszon van, csak este jön be, olyan 8 felé, akkor van az éjszakai tente...

Addig csak ritkán akar bejönni, de este 8 felé már sír, hogy engedjük be. Pedig akkor már a teraszon van ami teljesen zárt tehát semmi baj nem lenne, ha ott maradna, már nem is tud semmit szétszedni. Amit eddig közelebbről meg akart szemlélni, azt már meg is tette. Úgyhogy már érdektelen neki a megrágott dolgok.

Ilyenkor rohan az ágyam elé, ott van (ott is) a pokróca és jön játék, szeretgetés. Aztán 1/2 10 felé még egy utolsó pisike kint és fel a gazdi ágyára, egy jó nagy hancúr és utána alvás.

Képzeld- képzeljétek! Vikinek elől a kis fogacskája kiesett, eltettem emlékbe....

Fel sem vette, hogy mi történt vele, de azért kapott tőlem + puszikat, nehogy a kis lelki világa megsérüljön...

Ma hajnali 5 kor jutott eszébe, hogy már nem álmos és a 2 napja kapott apportfáját kezdte rágni ill. hurcolászni.

Először azt hittem, hogy valamelyik bútort rágja, de aztán megnyugodtam, hogy nem bútor esik áldozatul a fogacskáinak.

Mikor rájött hogy fent vagyok zsupsz, apportfával együtt az ágyamban landolt és hárman aludtunk 7-ig én, Viki, és az apportfa.....

Hát az apportfát feltétlen fel kellett hozni, szerintem nélküle el sem tudott volna aludni az ágyikóban.......

Van újabb barátja egy bullmasztif fiú, Viki is csípi, ugyanis mikor arra megyünk, már veszi az irányt a ház felé, ahol laknak és feltétlen meg kell nézni, hogy otthon van-e....

Olyan aranyosak mikor puszilkodnak, csak a masztif már kb. 1/2 1 éves úgyhogy még nem játszanak együtt

Másfél órára hagytuk magára, addig kinyitotta a konyhaszekrény ajtót és kiszedte a 2 kilós lisztet és az egész helyiséget vastagon beszórta lisztel...

Vikit felismertük mikor kinyitottuk a bejárati ajtót, hisz több kutyusunk nincs, de a linóleum vastagon be volt hintve liszttel.

Egyébként áldott emlékű kis Baukánk is sokszor kinyitotta az ajtót, de Ő csak a kekszet ette ki belőle lakás ill. térrendezéssel nem foglalkozott.

Mikor mentünk be a mama azzal kezdte: a függöny megvan nagy baj nem lehet, mikor beért, vett egy nagy levegőt, mikor Vikit megláttuk, majd be pisiltünk a nevetéstől (már elnézést). A lakással kapcsolatban már nem nevettünk, de hát ez van.

Anyu csak azt magyarázta Vikinek, hogy miért nem a rizst szórtad szét azt könnyebben össze lehet takarítani ( szerintem pont ezért nem a rizs volt a topon)

Hát nem röhögtem volna, ha a hűtőből is kipakolt volna, bár egyelőre ahhoz nem fér hozzá, mert a spájzban van és már kulcsra zárunk mindent

Nálunk esett a hó! Vikike az arany kicsi csillag csak úgy száguldozik a hóban, nagyokat viháncol, élvezi a telet. Mi pedig őt, hogy ilyen kis boldog nálunk...

Viki és persze a testvérkéi ma 4 hónaposak hát sok puszi a maminak, papinak és persze a többi kis testvérkéjének. Loncinak meg + köszönet, hogy Viki nálam lehet.

Vettem neki velős csontot, megfőztük és odaadtuk, hát oda meg vissza volt annyira elvolt tőle ájulva, hogy milyen finomságot kapott.

Mikor már délután elunta oda vitte a kerítéshez és a pofijában le fel cipelte a lenti kutyák meg majd megőrültek, hogy nem férnek hozzá. mikor erre rájött, hogy milyen jó hecc lefeküdt és elkezdte nyalogatni a csontot.

A puli oda ült a kerítéshez és nagyokat nyelt és nyalogatta a száját, erre elvittem onnan Vikit a csontjával együtt, hogy ne legyen ilyen kis gonosz.

Valahogy betévedt egy nagy légy a teraszra és Viki nagy vadászatba kezdett, aminek az lett a vége, hogy lecsaptam a legyet, mert Viki anyu cserepes muskátliját csapta le az asztalról a földre. Holnap vehetek egy új cserepet - a virág túlélte.

Viki se ütötte meg magát, mindez egy pillanat alatt történt, mire a nagy ugrálásra, ugatásra kimentünk a légy zavargászás már javában tartott.

Elégedett vagyok vele, imádjuk egymást, az ilyen kis játékok beleférnek....

Mondjuk ebből is látszik milyen jó kis házőrző, még a légy se röppenhet észrevétlenül......

Vikike a szokásos ebéd utáni sziesztáját tölti, addig gyorsan elslisszoltam a könyvtárba.

Imádja a telet, a havat! Hajnali 1/2 3 kor kimentünk a kertbe pisikélni, elvégezte a dolgát és nekiállt hancúrozni....., alig bírtam becsalni. Jó, egy kicsit játszottam vele, de pont kergetőzni volt kedve a kis drágának.

Aztán 1/2 7 ig. csend, nyugalom és egyszer csak felült és elkezdte mozgatni a kis fejecskéjét és hallgatózott kifelé. Na láttam, hogy ebből nem lesz visszaalvás.

Öltözés fel és kimentünk megszemlélni, ahogy a szomszéd sepri a járdát.

Aztán mi is sepertünk...., imádja mikor rááll a két első lábával a seprűre én meg húzom....

Mikor "kisebb volt" és ráfért a hólapátra arra feküdt rá és imádta, hogy húzogatom...

Van szánkónk is majd a kertben kipróbálom, hogy tetszik neki a szánkózás.....

Kb. este 7 felé már beengedjük akkor lefekszik az ágyam mellé a pokrócára, majd mikor lámpa oltás van sutty fel az ágyra és mindig odabújik mellém úgy alszik el.....

Mikor elege van, akkor feljön és bekiabál, hogy már be akar jönni. Ez általában kajcsi osztási időben van, akkor jön a letakarítás, szárazra törlés, majd kajcsi osztás, aztán szunya. Van mikor már a törölgetésnél akkorákat ásít, hogy majd elalszik, de a kaja látványa felélénkíti, majd utána biztos, hogy szunya van. Ilyenkor természetesen nem zavarjuk, addig az 1-2 óráig még arra sem megyünk amerre alszik.

Hóembert építeni nem tudunk, mert Vikike mindig leugrálta a hóember alját. Már arra is gondoltam, hogy addig csinálom meg míg kajcsi után alszik, hagy legyen nagy álmélkodás.

Jó nagyokat játszunk együtt. Mostanában a hólepte játékok megtalálása a fő cél. Ilyenkor aztán nagy futkározás van a megtalált játékkal.

Olyan édes ahogy velem is megosztja a játékát és mikor együtt keressük az "eltűnteket", mint egy kis lavina mentő kutya olyan aktívan keres.

Vikivel szinte minden nap átmegyünk a szomszédba játszani. Ott van egy argentin dog, akinek van két cicája ill. a cicáknak van egy dogjuk annyira szeretik egymást, olyan jó fejek.

Na, tegnap Vikike nagyon szimatolta az egyik cicát, erre Pablo odament és a fülénél fogva arrébb hozta Vikit, hogy ne szaglássza az Ő kis cicáját.....

Persze ebben nagy féltés is benne volt, mert Vikike azért már kergette a cicákat, akik volt mikor a kerítés túloldalán, de a lépcső feljárón kerestek menedéket a túlzottan érdeklődő Viki elől..

Vikike épp kertészkedik, ugyanis az évelő növényeket ülteti át másik helyre.

Nem tetszik neki ahogy a kertben el vannak ültetve. A szőlők metszését már megkezdte, sőt egy két gyümölcsfát is meg akart metszeni, de az ágait nem érte el, ezért a törzsüknél folytatja a metszést.

Egyébként egy édes kis tündérke annyira szeretjük, hogy szinte csoda, hogy van rajta még szőr annyit van simizve, puszilgatva....

Nálunk is kissé kerge idő volt-van, na de Vikikét ez egy cseppet sem zavarja - imád kint lenni. Mondjuk, ha bent van nem várja meg míg leterítem az ágyat, hopp már fent is van. Nem baj - hopp lefelé - személyzet beágyaz, és már ismét az ágyon lehet lenni.

Amíg kajáltunk a család kutyusa ill. Vikike a kertben volt, aztán bent az előszobában. Egy idő után nagy csaholás, ugatás hallatszott be a szobába. Mikor kiment a Tibi, utána csak azt hallottuk: Takarodj a q ....anyádat! Rohanás ki, hogy mi történt...

Rekonstruálás: A spájz ablak nyitva volt és a spájzba lett betéve az ebédmaradék. Hát a család cicája a garázson keresztül betudott menni a spájzba és ott ette a pörköltet, amit a kutyusok kintről hallottak.

A cica kiment ahol bement, na de itt még nem volt vége. Mikor már megnyugodtak a kedélyek Picur a család kutyája a maradék pörköltet kezdte enni. Vikike ennél finnyásabb volt, Ő vigyáz az alakjára egyszerre 3 szelet rántott húst kapott ki a tálból és próbálta legyűrni....

Azért akkora balhé nem lett a dologból csak szegény cicának lett beígérve, hogy nincs vacsora, de szerintem Tibi olyan hangon kiabált rá, hogy nem hiszem, hogy vacsira hazamegy.

Picur egész pofija pörköltes lett, Vikinek azért kivettem a szájából a 3 szelet húst és egyenként adtam neki oda, nehogy már megfulladjon...