Édesapja, Bárány Ignác Várpalotáról költözött Bécsbe, ahol fia születése után, 1877-ben lett osztrák állampolgár. Bárány Róbert a Bécsi Egyetemenen végzett és ott is dolgozott (1900). Amikor az első világháborúban, katonaorvosként orosz hadifogságba került, onnan mint frissen kitűntetett Nobel-díjas, a svéd kormány közbenjárására szabadult. Svédországban telepedett le, ahol az Uppsalai Egyetemen mint orvos és fiziológus katedrát kapott. A család egyik ága ma is Magyarországon él. Az orvosi Nobel-díjat 1914-ben kapta vesztibuláris készülék (azaz az egyensúly-szerv) élettanával és kórtanával kapcsolatos munkáiért. Stockholmban van eltemetve.

Középiskolai és egyetemi tanulmányait - mint diplomata fia- több országban végezte. Budapesten doktorált fizikából. A hallással kapcsolatos alapvető fontosságú különlegesen fontos kisérleteit, a Budapesti Posta Kisérleti Állomáson végezte, az általa kifejlesztett módszerekkel. 1939-ben megkapta a Kisérleti Természettani Tanszék vezetését, de előző munkahelyén is tovább dolgozott. 1946-ban külföldre távozott, először Stockholmba, majd a Harward Egyetemre. Élete utoló szakaszában a Hawaii Egyetemen dolgozott, ott is halt meg. Az élettani (orvosi) Nobel-díjat 1961-ben kapta meg, a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért.

Magyar származású angol elektromérnök, egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdte, majd Berlinben szerzett diplomát. 1933-ig a Siemensnél dolgozott, utána 1933-1948-ig a British-Thomson Houston cégnél volt kutatómérnök. 1949-től nyugalomba vonulásáig a londoni Imperial College professzora volt. Az 1971. évi fizikai Nobel-díjat a holográfia módszerének felfedezéséért és fejlesztéséért kapta.
Londonban van eltemetve.
Tiszteletére évente Budapesten nemzetközi és magyar Gábor Dénes-díjat osztanak ki.

Középiskolába a Fasori Evengélikus Gimnáziumba járt. Matematikából az országos tanulmányi vesenyen első lett. Gyógyszerészi diplomáját a Budapesti Tudományegyetemen szerezte (1942). 1947-ben filozófiai doktorátust nyert. 1950-ben Ausztráliába ment, ahol a Sidneyi Egyetemen matematikából doktorált. 1961-től nyugdíjazásáig az amerikai Berkeleyi Egyetemen dolgozott. Az 1994-évi közgazdasági Nobel-díjat a nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúly elemzés terén végzett úttörő mukásságáért, John Nashel és Reinhard Seltennel megosztva kapta.

A piarista gimnáziumba járt, egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen kezdte, majd Berlinben folytatta, végül Freiburgban doktorált. A Budapesti Tudományegyetem fizika professzora lett, de amikor megfosztották egyetemi katedrájától, Niels Bohr meghívására Koppenhágába költözött. Itt fedezte fel 1922-ben D. Costerrel a hafniumot (a 72. rendszámú elem). 1926-1935 között a Freiburgi Egyetem professzora, 1935-től Dániában, 1943-tól Svédországban, majd az NSZK-ban élt. Bevezette a rádióaktív izotópok alkalmazását először az analitikában, majd a biológiai vizsgálatokban. Rutherforddal majd Bohr-al dolgozott együtt. Magyarként kémiai Nobel-díjat kapott 1943-ban a rádioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért. 1946-ban lett svéd állampolgár. 15 akadémia tagja volt. A rákkutatás és más orvosi területen is jelentős eredményeket ért el.

Osztrák származású családból született Pozsonyban. Itt járt a magyarnyelvű Királyi Magyar Gimnáziumba. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Berlinben és Heidelbergben végezte. Rövid ideig Eötvös Loránd tanársegédje volt, ezt követően haláláig Németországban élt. Heidelbergben professzor lett 1896-1931-ig. 1897-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. Ennek előfeltétele a magyar állampolgárság volt, csak később vált német állampolgárrá. 1894-ben megfigyelte, hogy a katódsugarak kiléphetnek a létrehozásukra szolgáló csőből, és kisebb távolságot megtehetnek a levegőben is. Kimutatta, hogy a fotoelektromos hatás csak rövid hullámhosszúságú fénysugaraknál jöhet létre. 1905-ben fizikai Nobel-díjat kapott a katódsugarakkal végzett munkájáért.

A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát. Itt doktorált 1949-ben és lett professzor. Kutatói pályáját Zemplén Géza munkatársaként kezdte el. 1956-ban először Angliába, Kanadába, majd az Egyesült Államokba ment, ahol több egyetemen mint vegyészprofesszor dolgozott. 1970-ben amerikai állampolgár lett. Az ő munkái döntötték meg a szén négyvegyértékűségének dogmáját, és új utakat nyitottak a szénhidrogének előállítására. Az ólommentes benzinhez szükséges ötvegyértékű szenet ő hozta létre és tartósítani tudta. 1994-ben kapott Nobel-díjat a karbo-kationok kémiájához való hozzájárulásáért.
Gyakran jár Magyarországra.

Szülei a Budapesten született Polányi Mihály és Kemény Magda voltak. Egyetemi tanulmányait Manchesterben végezte, ezt követően angliai, amerikai és kanadai egyetemeken dolgozott. 1962. óta a Torontói Egyetem professzora. Az 1986. évi kémiai Nobel-díjat -D.R. Herschbachhal és Yuan T. Lee-vel megosztva- az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezéseiért nyerte el.

Budapesten 1917-ben orvosdoktori diplomát szerzett. Ezután hollandiai, németországi, angliai és amerikai egyetemeken dolgozott. 1928-ban hívta meg Klebersberg Kunó kultuszminiszter a szegedi egyetemre. Itt folytatta korábban megkezdett kutásait a biológiai oxidációs folyamatok mechanizmusával és az általa felfedezett C-vitaminnal kapcsolatban (szegedi paprika). A fiológiai és orvostudományi Nobel-díjat 1937-ben kapta meg a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért.

Erdély-i származású amerikai zsidó tudós. Középiskolai tanulmányait ugyan magánúton végezte, de Debrecenben érettségizett. Családjából egyedül élte túl a buchenwaldi haláltábort. 1945 után Párizsban telepedett le, 1956 óta New Yorkban él. A Bostoni Egyetem professzora. Jiddis, francia és angol nyelven ír. A "holocaust" szó bevezetése az irodalomban ő tőle származik. Munkásságáért béke Nobel-díjat kapott 1986-ban.
Romániába és Magyarországra is ellátogat.

A Fasori Evangélikus Gimnáziumban tett érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemre járt vegyészmérnöki karra. Utána a berlini Technische Hochschule-n folytatta vegyészmérnöki tanulmányait. Itt doktorált 1925-ben Polányi Mihálynál. Rövid időre hazatért Budapestre, ahol bőrgyári vegyészmérnökként dolgozott. Ezután németországi egyetemeken, 1930-tól pedig a Princetoni Egyetem professzoraként működött. Ő volt a "világ első reaktor-mérnöke". A Nobel-díjat 1963-ban -Maria Goeppert Mayerrel és J.H.D. Jensennel megosztva- kapta meg az atommagok és az elemi részek elmélete terén, különösen pedig az alapvető szimmetriaelvek felfedezésével és alkalmazásával elért eredményeiért. Számos akadémia tagja lett, így a Magyar Tudományos Akadémiának is tagja volt. Az Eötvös Társulat tiszteletbeli tagja lett 1977-ben. 1976 óta többször látogatott Magyarországra. Princetonban van eltemetve.
A Magyar Tudományos Akadémia 1999-ben Wigner-díjat alapított a nukleáris energetika és fizika terén elért maradandó eredmények elismerésére.

Szülei mindketten magyarok voltak, családfájuk Magyarországon 1630-ig vezethető vissza. A szülők Bécsben telepedtek le, fiúk ott született és tanult. Németül és magyarul egyaránt beszélt. Szerves kémiából szerzett doktorátust Erlangenben, majd Grazban habilitált szilikonkémiából (1899). Göttingenben lett professzor. Ő alkotta meg H. Siedentopffal közösen az ultramikroszkópot. A kémiai Nobel-díjat 1925-ban kapta, a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai nyomán alkalmazott, a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségű módszereiért. Göttingenben van eltemetve. A holdon egy krátert neveztek el róla. A család egyik ága Magyarországon él.