László megmenti az elrabolt lányt
A viszály oka
Szent László látomása
Viadal Salamonnal
Salamon a toronyban
Csata a kunokkal
Szent László csodatettei
A tordai hasadék
Szent László pénze
Szent László füve |
|
László megmenti az elrabolt lányt
Szent László királyunk (1077-1095), Béla király középső
fia, édesapjuk halála után hercegi rangban egy ideig békében élt Salamon
királlyal.
Ebben az időben történt, hogy a pogány kunok áttörték a gyepüket, és a
Meszesi-kapu felső részénél az országba törtek, s kegyetlenül
végigprédálták az egész vidéket.. Kirabolták a Nyírséget, elmentek egészen
Bihar városáig. Rengeteg férfit, asszonyt és állatot vittek magukkal.
Ellenállás nélkül keltek át a Lapos patakon, a Szamos folyón, majd a
zsákmánnyal elvonultak.
De Salamon király, Géza és László herceg is összeszedték seregüket, és a
kunok után indultak Gyorsan átkeltek a Meszesi-kapun, mielőtt még a kunok
a hegyeket elérték volna. Doboka városában csaknem egy hétig várták a
pogányok érkezését. Egy Francsik nevű kém jelentette a kun sereg
közeledtét
Az elbizakodott kunok kezdetben csak a tartalék seregüket akarták harcba
vetni, de amikor meglátták a magyar seregeket, megijedtek és egy hegy
csúcsára vonultak vissza.
A magyarok itt, a kelés hegységen rohamozták a kunokat. László herceg
mindjárt az első rohamban négyet is levágott a legerősebb pogányok közül.
Ekkor történt, hogy László herceg meglátott egy pogányt, aki felragadott a
lovára egy magyar lányt és elvágtatott vele. László, nem törődve a
sérülésével, megsarkantyúzta Szög nevű paripáját és a beretvált fejű
pogány után vágtatott.
Szélsebesen üldözte a kunt, már csak egy lándzsa hossz választotta el
tőle, de sehogy sem tudott közelebb férkőzni , mert a lova sehogy sem
bírta az iramot.
Amikor a herceg látta, hogy nem tud közelebb férkőzni a kun lovashoz,
odakiáltott a magyar lánynak, hogy az övénél fogva rántsa le a kunt
a lóról.
A lány így tett, a amikor mindketten a földre kerültek László herceg
rátámadt a rablóra. A lány ugyan könyörgött neki, hogy ne ölje meg a
kunt, de László elvágta az inát és leölte.
A csatában egyébként a király serege és a herceg nagy győzelmet arattak, a
az elrabolt keresztényeket kiszabadították.
Laptetejére
A viszály oka
Salamon király és a hercegek, Géza és László közötti
viszony akkor kezdett elhidegülni, amikor a besenyők betörése után a
királyi sereg elindult megbüntetni a nándorfehérvári őrséget, aki engedte
betörni a besenyőket az országba.
Nándorfehérvár ostroma elhúzódott. Ugyan lőtornyokat építette a vár köré
és ostromgépeket is felvonultattak, a városvédő görögök, szaracénok és
bolgárok azonban vitézül védekeztek.
Az ostrom harmadik hónapjában egy rabul ejtett magyar lány segített nekik,
aki felgyújtotta a várost, s a nagy szélben minden épület lángba borult. A
magyar csapatok akkor bevették a várat egy erőteljes rohammal. A megmaradt
várvédők pedig a belső fellegvárba húzódtak vissza.
A vár tömve volt kincsekkel, drágaságokkal. Az ostromló magyarok
mindegyike meggazdagodott egy pillanat alatt.
A zsákmány elosztásakor már vita támadt a király és a két herceg között. A
civakodás azonban akkor vált ellenségeskedéssé, amikor a fellegvárba
húzódók megadták magukat.
A megmaradtak tudták, hogy a hercegek istenfélők, a szenvedőket szívből
sajnálók, ezért a többség nekik adta meg magát, nem pedig a zordságáról és
zsarnokságáról elhíresült királynak.
A király ezt zokon vette, a nyílt ellenségeskedés viszont akkor kezdődött,
amikor a király a hercegek hitére lejötteket és vagyonukat is fel akarta
osztani.
A hercegek szembeszálltak a királlyal, ezért nem is tudtak megosztozni a
hadizsákmányon
Laptetejére
Szent
László látomása
A gonosz Vid ispán tanácsára Salamon királya hercegek
ellen támadt. László Oroszországba ment segítségért, Gézát pedig Tokajnál
megverte a király. Géza átkelt a Tiszán és találkozott a nagy csapattal
érkezett Lászlóval.
A királyi sereg Rákoson szállt meg, míg a hercegek Vác mellett ütöttek
tábort. Ott akkor hatalmas erdő volt, amelyben senki sem lakott, csak egy
Vác nevű szent életű remete. Róla nevezte el Géza herceg a várost, ami
később épült.
Egyik reggel, amikor a hercegek lóháton tanácskoztak azon a helyen, ahol
később Szent Péter apostol kápolnája állott, éppen azt fontolgatták, hogy
miképpen harcoljanak.
Amint ott tanácskoztak, világos nappal mennyei látomás jelent meg Szent
Lászlónak. Az pedig így szól bátyjához, Géza herceghez.
- Láttál-3 valamit?
- Semmit - felelte a herceg
Így szólt ekkor Szent László.
- Amint tanácskoztunk, az Úr angyala leszállott az égből, kezében
aranykoronát hozott, és a fejemre helyezte. Nyilvánvaló tehát, hogy győzni
fogunk Salamon felett, aki számkivetve elmenekül majd az országból, s a
koronát az Úr neked adja!
Géza herceg így szólt ekkor.
- Ha az Úristen velünk lesz és győzelemre segít bennünket, templomot
építek e helyen Szűz Máriának.
A látomás megvalósult. A hercegek csapatai Cinkota mellett, a mogyoródi
dombon súlyos vereséget mértek Salamon királyra, aki megfutott, s a
magyarok kívánságára Gézát Székesfehérváron királlyá koronázták.
Utána elmentek arra a helyre ahol a látomás történt. Amint Vác alatt
tanakodtak, egy szarvas jelent meg előttük. Szarvain égő gyertyákkal.
Amikor megpillantották egyből futásnak eredt. Az erdőben azon a helyen
állt meg, ahol a monostort később felépítették.
A vitézek nyíllal rálőttek a szarvasra, de nem találták el. A Dunába
ugrott előlük, soha többé nem látták.
Szent László így szólt.
- Nem szarvas volt az, hanem Isten angyala. Ahol a lábát megvetette azt a
helyet jelölte meg számunkra, hogy Szűz Mária templomát felépítsük!
Így is lett. De az első látomás helye nem maradt épület nélkül. A hercegek
rendeletére kápolnát emeltek itt Szent Péter tiszteletére.
Laptetejére
Viadal Salamonnal
Salamon király, apósa a német császár segítségével
hadjáratot indított Géza irály ellen, s annak sikertelensége után búsan
visszahúzódott Pozsony várába. Békességben itt sem maradhatott, mert Géza
király öccse, László herceg ostrom alá vette a várat.
Mivel a vár erős volt, az ostrom elhúzódott. Ez alatt Salamon vitézei
gyakran kimentek a várból és megvívtak László katonáival. Álruhát öltve
gyakran a vezérek is részt vette e párviadalokban.
Az egyik alkalommal László herceg közvitéznek öltözve
közeledett a várhoz. Salamon is ugyanekkor öltött közvitézi öltözetet,
fegyverzetet és kilovagolt. Egyikük sem sejtette, hogy a másik sereg
vezére áll vele szemben.
A várbeliek kiültek a várfalra megnézni a párviadalt, biztosak voltak
Salamon király győzelmében.
Amikor Salamon közel ért Lászlóhoz, a szeméhez kapott és visszadöbbent.
László herceg feje fölött ugyanis két angyalt látott, akik a levegőben
röpdöstek és tüzes karddal fenyegették őt.
Salamon ettől annyira megrémült, hogy rögvest futásnak eredt,
visszamenekült a várba.
Vitézei döbbenten kérdezték:
- Uram, hiszen te három-négy vitéztől sem szoktál megijedni, most egy elől
is megfutamodtál?
Salamon lihegve az ijedségtől válaszolt.
- Ember elől én még el nem futottam, de nem ember ez, hiszen tüzes kardok
védelmezik.
Laptetejére
Salamon
a toronyban
Géza király halála után öcsét, László herceget választotta
királlyá a nemesség.
Mindenki ismerte László kegyességét, vitézségét és szívének jóságát.
László először tiltakozott a koronázás ellen, mert szerette a békességet,
s az országot vissza akarta adni Salamonnak. De végül engedett a magyar
uraknak és megkoronáztatta magát.
Trónra lépve jámborul uralkodott. Enyhítette a törvények szigorát,
vigasztalta a szomorúakat, megszabadította a foglyokat, oltalmazta az
árvákat.
Salamont, aki ezalatt Pozsonyban élt, szíves jósággal mindennel gazdagon
ellátta. Salamon lelkét azonban méreg és keserűség marcangolta. Dühös
lélekkel László király elpusztításán mesterkedett.
Cselt szőtt ellene. Egy régi katonáját arra vette rá, hogy álmában ölje
meg László királyt. A katona ekkor a király testőre volt, amikor rákerült
az őrség, a király hálószobájához lopódzott, berontott és kirántotta a
karját, hogy ledöfje a királyt.
Ebben a pillanatban lángoló fényesség vakította el. Az egész szobát
betöltötte ez a fényesség, mert a szomszédos piactéren a villám
belecsapott a feszületbe. Az orgyilkos ezt égi jelnek vette, kiejtette a
kardot a kezéből és térdre rogyott a király előtt, bocsánatért esdekelve.
Bevallotta, hogy Salamon vesztegette meg és vette rá az ocsmány tettre.
László király szíve még ekkor is kegyes volt. Enyhe ítéletet hozott:
Salamont egy hatalmas toronyba záratta, amely Visegrád mellett állott és
romjaiban még ma is látható a Dunakanyarban.
Laptetejére
Csata a kunokkal
László király uralkodása idején számos csatát nyert idegenek ellen, s az
ország határait kiszélesítette. Legemlékezetesebb harcokat a kunok ellen
vívott.
Egy Kapolcs nevű kun vezér tört be Erdélybe, azt felprédálta és zsákmányt
vitt magával. Magukkal hurcolták még a nemesek feleségét és
gyermekeiket is.
László király ekkor éppen Szlavóniában harcolt és éppen hazafelé tartott
amikor a kunok betöréséről értesült. Amilyen gyorsan csak lehetett, a
kunok után vágtatott és a Temes folyó mellett utol is érte őket. Vörös
zászlaja alatt megrohamozta a kunokat. Isten ekkor szétszórta a kunokat a
magyarok színe előtt.
László király ekkor azt kiáltotta a vitézeinek:
- Ne öljétek meg a kunokat, csak fogjátok el őket, ha megtérnek,
hadd éljenek!
Kapolcs, a kun vezér és sok bátor kun vitéz ekkor már halott volt. A
többieket a magyarok elfogták. Egyetlen kun maradt meg hírmondónak, egy
Eszembó nevű.
Tőle tudták meg a kunok a történteket és nagyon elszomorodtak. Követeket
küldtek László királyhoz és gőgösen követelték a foglyok elengedését,
támadást ígérve ellenkező esetben.
László király csak nevetett a kunok fenyegetésén. Elébük ment a Dunához,
amikor jöttek, hogy az országot felprédálják
A király bátran rohant az ellenségre, ez első rohamban leszúrta a
kunok vezérét, akit Ákosnak hívtak.
Isten ismét megsegítette a magyarokat, szétszórta a kunokat. A
király így ismét győzelemmel tért haza.
Laptetejére
Szent László csodatettei
Szent László király éppen az oroszokkal csatázott, üldözve őket kies tájra
jutott, ahol több napi járásra se embert se állatot nem találtak a
magyarok
Amikor a szent király látta, hogy a pusztaságon éheznek a katonái,
elvonult egy félre eső helyre, térdre esett és úgy könyörgött az
Úristenhez.
Az Úr meghallgatta a szavát, s amikor Szent László felemelkedett rögtön
csoda történt. Egy sereg szarvas, őz és bivaly közeledett a pusztában.
Csodálkoztak a katonák, mert a nagy állatsereglet szelíden közeledett.
Mindjárt hálát adtak az Úristennek, de a szent királynak is.
Máskor Döbröd közelében vonult a sereg és epesztő szomjúság kínozta a
katonákat. Olyan nagy volt a vitézek szomjúsága, hogy kínjukban kiáltozni
kezdtek.
A tatárok vezére is meghallotta e kiáltozást és gúnyosan kérdezte
László királytól:
- Miért bőgnek ennyire a katonáid:
Mert veled akarnak megütközni! - felelete Szent László.
Az ütközet előtt a szent király Istenhez fohászkodott, hogy elepedt
katonáit felüdítse. Isten most is meghallgatta könyörgését lova patkójának
nyomán víz buggyant ki. Bőséges forrás fakadt a nyomában.
A friss víz a katonákat felüdítette. Vize azóta sem apadt el, ki nem
száradt. A forrást a nép ma is Szent László kútjának nevezi.
Laptetejére
A tordai hasadék
Erdélyben, a Torda mellett nagy harcot vívott a király a
kunokkal. Futott a magyar sereg és futott a király is. A Torda
feletti hegyélen vágtattak a magyarok, nyomukban a vérszomjas kunok.
Szent László nyomában lihegtek a kunok, fejszéjükkel csaknem levághatták.
A király ekkor felsóhajtott és imával fordult az egek Urához.
- Szabadíts meg Uram, hiszen éretted harcoltam!
Isten meghallgatta Szent László imáját és csodát tett! Kettérepesztette a
hegyet a király mögött. A kunok rettenve fogták vissza a lovaikat,
mert hatalmas szakadék tátongott előttük
A király lova patkójának helye még évszázadok múltán is jól látszott ezen
a helyen.
Laptetejére
Szent László pénze
A kunok éppen Kolozsvárott támadták, a magyar csapat
azonban megfutamította az ellenséget. menekült a sok tar fejű kun, ki
merre látott. A magyar vitézek meg utánuk, irtották a pogányokat.
A kunok vezére cselt eszelt ki ekkor. Kibontotta az iszákját és a rabolt
kincsekből marékszámra szórta az aranypénzt az üldöző magyarok elé.
Ezt látva a többi kun is követte a vezért. Valóságos aranyesővel
árasztották el az üldözőket. Nem voltak restek a magyar vitézek,
leugrottak a lóhátról és marékszámra szedték a kincseket. Senki sem
törődött ekkor már a pogányok üldözésével.
László király hiába bíztatta fiait a további harcra. A csengő arany
szebben beszélt, nem hallgattak azok a királyi szóra.
Szent László ekkor megint az Úrhoz fordult
- Uram, te segíts meg, hiszen éretted harcoltam!
És íme, csoda történt ekkor. Isten a kunok földre szórt aranyát egytől
egyig kővé változtatta!
E vidéken sokáig mutogatták a különös köveket, amit a nép Szent László
pénzének nevezett!
Laptetejére
Szent
László füve Hatalmas termetű
volt Szent László király, egy fejjel kimagasodott vitézei közül. Harcokban
olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes
pásztor. Egykor ezt énekelték róla Üdvöz légy, kegyelmes
Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok közt fényes csillag. Amikor a pestis, a döghalál
pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz fordult, mindenki tőle
vártsegítséget. mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király
sátorához.
Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet.
Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent
király előtt, és azt mondta:
- Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül
bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned.
Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett
sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A
nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat
átütött.
A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s
azóta is Szent László füvének nevezi a nép.
Laptetejére |