Magyar tudósok 2.rész

Tartalom:

Asbóth Oszkár
Breuer Marcel
Fejes Jenő
Goldmark Péter Károly
Kármán Tódor
Moll Károly
NÁRAY-SZABÓ ISTVÁN

 

Breuer Marcel 

(Pécs, 1902. május 21. – New York, 1981. július 1.)
 Építész

1902. május 21-én, Pécsett született, amit monográfiáiban mindig is megemlít. Alsó- és középiskoláit is itt végezte, építészeti tanulmányait pedig 1920. és 1924. között a weimari Bauhausban – Walter Gropius nagyszerű iskolájában.
1925-től a Dessauban áttelepült iskola vezető tanáraként dolgozik, 1928-tól Moholy Nagy Lászlóval együtt eredményesen vesznek részt Berlinben nagy sikerű nemzetközi építészeti és bútorpályázatokon. „1934 őszén visszajön Magyarországra, azzal a szándékkal, hogy letelepedjék, és képességeivel a magyar építészeti kultúrát szolgálja. Otthont és műtermet rendez be, eredeti Breuer bútorokkal, és várja a megbízásokat.

Azonban csak egy pályázaton tud indulni Fischer Józseffel és Molnár Farkassal. A pályázatot meg is nyerik. A Mérnök Kamara nem veszi fel tagjai sorába, így Magyarországon tervezési munkát nem vállalhat" - olvashatjuk Major Máté könyvében. 1935-től Angliában épületeket és bútorokat tervez, majd 1937-ben meghívják az észak-amerikai Cambridge-be a Harvard University építészeti fakultása professzoraként, ahol csaknem egy évtizedig neveli az „új építészetre" az amerikai építész utánpótlást. Magántervezői tevékenysége is itt teljesedik ki. 1946-ban New York-ba helyezi át irodáját. A megbízások már nem csak Amerikából, hanem Európából is jönnek. Az 1950-es években Párizsban is irodát létesít. Ötven-hatvan fős csapatával főként építészeti megbízásokat teljesít. 1981-ben New Yorkban hal meg.

Építészeti alkotásai között találjuk például a párizsi Unesco székházat (1953), a New York-i Egyetemet (Bronx 1956), az Amerikai Művészeti Whitney Múzeumot (1963), az IBM Kutatóközpontját Franciaországban (1961) és számos templomot, könyvtárat, egyetemi épületegyüttest, több híres lakóházat, nyaralót, melyekhez belsőépítészeti és bútor berendezési terveket és készített. A nagy alkotókhoz hasonlóan – mint Le Corbusier, Alvar Aalto, Gio Ponti, Frank L. Wright, Walter Gropius, Arne Jacobsen, Gunar Asplund, Mario Botta –, kiemelkedő építészeti munkássága mellett Breuer Marcel is hasonló színvonalon és szemlélettel járult hozzá a bútortervezés korszerűsítéséhez, és az új gyártási technológiák, anyagok megteremtéséhez.

A nagy újítás: a csőbútor
Breuer röviddel Dessauba való visszatérése után konstruálta első csővázas bútorát, krómozott acélcső vázas székét. A csővázas szék tervezéséhez az ötletet a bicikli adta. A fiatal tervező felfigyelt arra, hogy az acélcső, amiből a bicikli készül, könnyen hajlítható, miközben elviseli az ember súlyának terhét. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az acélcső ülőbútor vázaként is alkalmazható. Vaszilij Kandinszkij volt a csővázas szék első vásárlója, akinek a szék újszerűsége, ötletes felépítése, formájának könnyedsége megnyerte a tetszését. Breuer ezért az 1926-os dessaui kiállításon csővázas székének a Vaszilij nevet adta. A csővázas konstrukció a későbbiekben a konzolos megoldáshoz vezetett, amikor is a vázat egyetlen, folyamatos hajlított acélcső képezi. Ez a struktúra a gravitáció leküzdésének a hagyományostól eltérő módja. Itt nem az alul lévő tag viseli a terhet, hanem - az anyagban rejlő húzó- és nyomóerő következtében - a terhelés egyenletesen oszlik el; nem a lábakra nehezedő statikai nyomás tartja fenn a szék egyensúlyát, hanem a váz egészében egyenletesen eloszló húzó-nyomó erő.

Laptetejére

Náray-Szabó István 1899. július 20-án született Szombathelyen. A budapesti műegyetem vegyészmérnöki karán 1922-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet, majd az elektrokémiai tanszéken tanársegéd 1923-26 között. 1926-ban műszaki doktorátust szerzett. Állami ösztöndíjasként 1926-28 között Berlinben, 1928-30 között Manchesterben folytatta kutatómunkáját. 1931-ben a szegedi Eötvös Loránd Kollégium igazgatójává nevezik ki és itt nyeri el magántanári képesítését is. 1938-47 között a budapesti műszaki egyetem fizikai-kémiai tanszékének nyilvános rendes tanára volt. 1947-ben - mint a Magyar Közösség tagját - a köztársaság elleni összeesküvés alaptalan vádjával letartóztatták, négy évre elítélték, és további két évre internálták.

1953-tól az Építéstudományi Intézet osztályvezetője, 1956-tól az MTA Központi Kémiai Kutató Intézet tudományos tanácsadója nyugalomba vonulásáig (1969). Tudományos és kutatómunkájában döntő szerepe volt a Bragg professzor mellett Angliában végzett tevékenységének, ahol a szilikátok szerkezetének felderítésében és rendszertanának kidolgozásában vett részt. Hazatérése után kristályszerkezeti kutatásait tovább folytatta. Foglalkozott a beton optimális kötési viszonyaival, a betonok savállóságával is. Nevéhez fűződik a saválló beton és a mozaikparketta-ragasztó eljárás feltalálása.

Küzdelmes és példamutató élete 1972. szeptember 16-án ért véget.

Laptetejére

Édesapja uradalmi intéző volt, akinek halála után a család Pozsonyba költözött. Moll Károly a pozsonyi evangélikus liceumban érettségizett, majd a budapesti egyetemen szerzett orvosi diplomát 1913-ban. Már medikus korában dolgozott a pöstyéni gyógyfürdőben; az I. világháborúban katonaorvos volt az olasz fronton.
Hadifogságba esett, 1918 őszén tért haza. A budapesti egyetem belgyógyászati klinikáján kezdett dolgozni, letette a belgyógyász, az ideggyógyász valamint a reumatológiai szakvizsgát. 1920 nyarától a nyári idényben hévízi fürdőorvosként működött. 1927-tõl 1939-ig a MÁV Kórház reumatológiai osztályát vezette. Érdeklődése mindinkább a gyógyfürdők, elsősorban Hévíz felé fordult. 1939-ben a Balneológiai Társaság főtitkárává választották; 1943-ban végleg Hévízre költözött, a télen-nyáron működő reumaszanatórium vezetője lett. 1950-ben, az akkor szervezett Állami Gyógyfürdőkórház igazgatóhelyettesévé, a reumatológiai osztály főorvosává nevezték ki. 1968-ban vonult nyugdíjba; ezután magánpraxist folytatott. A mozgásszervi betegségek gyógyításának terén jelentős eredményeket ért el; nevéhez fűződik a súlyfürdős gyógymód kifejlesztése. Nagyon sokat tett a hévízi gyógyfürdő fejlesztéséért, az ottani víz gyógyhatásának hazai és nemzetközi megismertetéséért. Munkásságát több kitüntetéssel honorálták; Hévíz városa-posztumusz-díszpolgárává választotta, és a város egyik terét róla nevezték el.

Laptetejére
 

 Asbóth Oszkár

a helikopter feltalálója

Asbóth 1891. március 31-én született Pankotán. Tanulmányait Aradon végezte. A fiatal Asbóth remekül rajzolt, először festőművésznek majd repülőgép-vezetőnek készült. Nagy hatással voltak rá a Wright testvérek ( 1904-ben már ketten repültek egy gépen ). Nekilátott a repülőgép tervezéshez és építéséhez. Párizsból hozatott légcsavarokat, fémhuzalokat-és alkatrészeket.

Mintegy tízévnyi kísérletezés után Asbóth elkészítette 120 lóerős, 9 hengeres helikopterét, ami helyből merőlegesen tudott felemelkedni.
1928. szeptember 9-én sikerült a világon elsőként - Kispest határában, a Cseri-telepen - az "AH 1" -jelzésű helikopter magasba emelkedése. A gép már vízszintes irányban is kormányozható volt. Ezzel a géppel utána számos, eredményes repülést hajtottak végre.
Asbóth ezután még több helikoptert épített meg, amelyek egyre tökéletesebbek lettek. Itthon viszont különösebb érdeklődést nem mutattak iránta, és így elfogadott egy londoni meghívást.

A II. világháború után hazatért, ahol sikerrel megépített egy légcsavaros hajót. 1956-ban jelent meg "Az első helikopter" című könyve, amelyben összegezte munkásságát.
Több kitüntetést kapott: a Paul Tissandier-díjat, a Magyar Repülő Szövetség díszoklevelét és más egyebeket. A Kossuth-díj átvételét már nem élhette meg, mert 1960. február 27-én elhunyt.

Laptetejére

Kármán Tódor

a szurperszonikus gépek kifejlesztésében  volt elévülhetetlen szerepe

Budapesten született 1881-ben és Aachenben halt meg 1963-ban.

Gépészmérnöki diplomáját a budapesti Műegyetemen szerezte. Bánki Donát kutató és feltaláló mellett tanársegéd lett az egyetemen, majd mérnökként a Ganz Rt.-nél dolgozott.
Az I. világháború alatt katonai szolgálati idejét az osztrák-magyar léghajó és repülőgyárban, Fischmand töltötte. Magyar munkatársaival fejlesztette ki a világ első forgószárnyas katonai repülőeszközét, a PKZ-típusú helikoptert.
 

Később Aachenbe került, ahol az egyetemen oktatott, majd Californiába ment, ahol a mechanika és aerodinamika professzora lett. A Guggenheim-laboratóriumban bekapcsolódott a rakétakutatásba. Ő volt az első, aki a hangsebességen felüli repülés erőhatásait és a géppel szemben támasztott követelményeket megállapította. Saját maga tervezte meg a szuperszonikus gépek szárnyának méreteit. Emellett több nagy rakéta, és az első ballisztikus rakéta létrehozásában volt vezető szerepe.

Az ő nevéhez fűződik a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia megalapítása. Temérdek érdemrendet kapott: az amerikaiak mellett angol, belga, francia kitüntetéseket vehetett át. Tábornoki rangot kapott, s így lehetett tagja a " Légierők Tanácsadó Bizottságának".
1963-ban Kennedy elnöktől vehette át az elsőként ajándékozott amerikai Nemzeti Érdemrendet.
Munkássága elismeréseként a Holdon és a Marson krátert neveztek el róla.
Hírességét alátámasztandó érdekesség, hogy ő volt Kossuth Lajos után a második magyar, akinek az arcképe amerikai bélyegen megjelent. Ezt születésének 100. évfordulóján adták ki. A bélyegen egy űrhajó-rakéta látható, és a bélyeg szelvényen munkásságát méltatandó elismerésként, az " űrkorszak építésze " megjelölés szerepel.

Az Oktatási Minisztérium 2000-ben Kármán Tódor -díjat alapított.

Laptetejére

Goldmark Péter Károly

Az első színes televíziós kép elektronikus továbbítása  nevéhez fűződik

 Goldmark Péter Károly a híres család mérnök tagjaként 1906.dec.6-án Budapesten született és 1977. dec. 7-én Port Chesterben halt meg.

Amikor szülei Bécsbe költöztek ( 14 éves volt ekkor ), ő már ott érettségizett le. Berlinben végezte egyetemi tanulmányait, majd 1933-ban az USA-ba ment.
A Columbia Broadcasting System kutató mérnöke lett, pár év után pedig a kísérleti laboratórium vezetőjévé nevezték ki. Itt kezdett foglalkozni a színes tévétechnika kifejlesztésével. Az ő zseniálisan megalkotott rendszere bizonyult a legtökéletesebbnek úgy, hogy a későbbi színes televíziós rendszerek, mint a francia SECAM és a német PAL-nak az alapjául szolgált.

1940. szeptember 4-én mutatták be a nagyközönségnek az első színes mozgóképeket.
Goldmarknak ezután még számos találmánya született: a mikrobarázdás sztereolemez megalkotása ( 1948 ), egy mini orvosi televízió a belső szervek vizsgálatára, majd a kábeltévé rendszerek műholdakkal való csatlakozásának megoldása.
Az elektronikus videó felvevőkészülék találmányával tette fel a koronát gazdag életmunkásságára.
1977-ben hunyt el, egy autó baleset következtében.

Laptetejére

Fejes Jenő

(Bp., 1877. dec. 18. – Bp., 1952. jan. 29.)

autó- és motortervező, a róla elnevezett lemezmotor feltalálója.

Felső ipariskolát végzett 1896-ban, 1897-től a Fegyver- és Gépgyárban dolgozott, 1902-től 1909-ig a franciaországi Westinghouse Gyár tervezőmérnöke Le Havre-ban, 1909-től a cég aradi fiókvállalatának műhelyfőnöke. 1912-től 1917-ig a Magyar Általános Gépgyár (MÁG) autógyárának műszaki vezetője, majd 1917-től a Ganz-Fiat Repülőgépmotorgyár igazgatójaként a hazai autó- és repülőgépgyártás egyik megszervezője. 1923-tól a Fejes Lemezmotor- és Gépgyár Rt. vezetője. Közismert találmánya a hegesztett acéllemezek felhasználásával szerkesztett Fejes-féle lemezmotor és autó. Eljárása az öntvényekkel szemben jelentős súly- és önköltség-csökkentést eredményezett és a motor üzembiztonságát is növelte. Munkásságának elismeréséül a Mérnöki Kamara tagjai közé választotta és mérnöki címjogosultságot engedélyezett számára.