Előfordulás: Marokkó, Algéria és Afrika Szaharától
délre eső szavannás területein.
Testtömeg: 8,7-18 kg
Marmagasság: 54-62 cm
Tápláléka: ragadozó, elsősorban rágcsálók.
Szaporodás: 74 napos vemhesség után 1-4 kölyök.
Élettartam: a leghosszabb ideig élő egyed - fogságban - 19
évig élt.
A
szervál az afrikai szavannák hiúz nagyságú macskaféle
ragadozója. Nyúlánk testalkata, hosszú lábai és pettyes
bundája révén összetéveszthetetlen. Elsősorban vízpartok
közelében találhatók meg, a sűrű növényzetet kedvelik.
Éjszaka aktív, vadászatai során 3-4 km-t is megtehet.
Zsákmány felkutatásában éles látására és kitűnő hallására
hagyatkozik. Kisebb állatokat fogyaszt, elsősorban
rágcsálókat.
Magányosan élnek, körülbelül 2,1-2,7 négyzetkilométeres
territóriumon. A megfigyelések szerint a nőstények egy évben
akár kétszer is ellhetnek, általában 184 naponként. A kis
szerválok szeme 9 naposan nyílik ki.
A núbiai macskát tartják egyes házimacskák
ősének.
Dél-Afrikában terjedt el, az olyan helyeken, melyek
menedéket nyújtanak neki. Olykor a menedék egy elhagyott
termeszvár.
A házimacskánál magasabb, hosszabb, és a füle is nagyobb.
Mérete 50-80 cm között van.
A
karakál az esőerdők kivételével
elterjedt egész Afrikában és a Közel- és Közép-Keleten, sőt
még Indiában is. Sajnos ma már eléggé csekély számban
található meg.
Vöröses, homokszínű bundáján a pettyek egészen halványak.
Mindent elejt, ami az útjába kerül.
Az
afrikai aranymacska az afrikai esőerdők
lakója.
Termete kb. 70-95 cm, Változatos mintázatú bundája barna,
barnásszürke. Farka elvékonyodó.
A feketelábú macska a legkisebb termetű
macskaféle.
Dél-Afrikában terjedt el. A félsivatagos területeket kedveli
Testhossza 30-40 cm, bundája homokszínű. Lábain, farkán és
mellkasán fekete foltok vannak. Nevét fekete talpáról kapta.
Gyíkokat, kistermetű rágcsálókat és gerinctelen állatokat
fogyaszt.
Margaryta macska
Délkelet-Ázsia kistestű
macskaféléi
A bengáli törpemacska elterjedt a
Himalájától Malájziáig, Tajvanon és Japánban is.
Az erdős sztyeppéket és az erdőket kedveli.
Elegáns, kecses. Bundája világos alapszínét fekete foltok
tarkítják.
Mérete: Nem sokkal nagyobb, mint a házimacska, kb. 40-60 cm.
A márványfoltos macska Kelet-Himalája,
Thaiföld, Borneó és Burma ritka kismacskafajtája.
Bundáját sok folt tarkítja, ez élőhelyén, az erdőkben jó
rejtőszínt biztosít.
Testtartása különleges: mindig felpúposítja a hátát, és a
nyakát behúzza.
Mérete: 40-60 cm.
Az iriomotei macska nevét a szigetről
kapta, ahol 1967-ben felfedezték.
Nagyon ritka, már csak kevesebb, mint 100 példány él.
Bundája alapszíne barnás, melyet sötét, hosszanti pontok
díszítenek.
A laposfejű macska Dél-Thaiföldön, a
Maláj-félszigeten, Szumátrán és Borneón honos.
A víz közeli erdőket kedveli.
Jellegzetessége a feje, mint ahogy neve utal rá, koponyája
lapított. Fülei hosszúak és kicsik.
Bundája vörösesbarna, sötétebb foltok tarkítják.
Közép és
Kelet-Ázsia kistestű macskaféléi
A sivatagi hiúznak is nevezett
karakál
a hiúzszerű
macskaféle nagyvadak közül a legkecsesebb és legtetszetősebb
külsejű. Elterjedési területe az afrikai sztyeppektől a
félsivatagoktól Arábián Kis és Élő-Ázsián keresztül
Nyugat-Pakisztánig és Közép-Ázsiáig húzódik. Vérszomjas
ragadozó, mindent elejt ami csak eléje kerül, madarakat és
emlősöket, sőt régebben nyulak és szárnyas vad elfogására
tanították be. Sima szőrű bundája aszerint változik, hogy
milyen területről származik lehet egyszínű, barnássárga,
szürkés vörös vagy szürkés - vörösesbarna. Az 50-60 napig
tartó vemhességük után 2-3 kölyök születik, és egy éves
korukban válnak ivaréretté.
A
pusztai macska a
Kaszpi-tengertől Közép-Kínáig terjedt el.
A sztyeppéken, sivatagokon fordul elő.
Testalkata zömök, erős testfelépítésű. Bundája vastag,
tömött, ez megvédi őt a zord éghajlattól. Lábai rövidek,
farkán és pofáján feketés jegyek találhatóak.
Mérete: kb.
A
kínai sztyeppmacska
Közép-Ázsia, Dél-Mongólia és Nyugat-Kína kismacskája.
A magashegyi sztyeppéken él.
Bundája sárgásbarna, melyet sötét foltok tarkítanak. Talpa
szőrös.
Mérete: kb. 75-85 cm.
A
mocsári hiúz
elterjedt Egyiptomtól Hátsó-Indiáig és a Srí lankáig.
A folyópartokat éppúgy kedveli, mint az erdőket.
Neve megtévesztő, ugyanis nem hiúzféle, hanem a
vadmacskákhoz tartozik. Azért kapta a hiúzt nevéül, mert
fülében fülpamacs találhatón és testalkata is hasonlít a
hiúzéhoz. Pofájukon, lábukon és farkukon sötét jegyek
találhatóak, a fiataloknak csíkos a mintázata, ez a jobb
rejtőzködést segíti.
Mérete: kb. 60-75 cm. A
rozsdavörös macska
a Srí lankán és Dél-Indiában fordul elő.
Nevét rozsdavörös bundájáról kapta, melyet sötét színű
csíkok és foltok tarkítanak.
A cserjés, bozótos erdőket kedveli.
Mérete: kb. 35-50 cm.
A
puma
egykor egész Amerikát benépesítette, mára állománya
megfogyatkozott, de még mindig ő a macskafélék közül
észak-dél irányban leginkább elterjedt.
Amerika legnagyobb macskaféléje őshonos állatnak számít.
Bundája egyszínű vörösesbarnától a
szürkésbarnáig terjed.
Alkonyatkor vagy éjszaka vadászik.
Mérete: kb. 100-200 cm.
A puma több mint 50 km/h
sebességgel is futhat, 6 méterre ugrik el álló
helyzetből, függőlegesen 2,5 métert ugrik és
gyakran több mint 70 kilogrammot nyom. A
felnőtt nőstények 2 méterre nőnek meg és
súlyuk körülbelül 35 kg. A pumakölykök szőre
barnás-feketés színű pöttyökkel tarkított és
farkukon gyűrűk láthatók,
melyek eltűnnek az ivarérettség elérése után.
Élettartamuk a vadonban 25 év, fogságban több.
Az
egyenlítőnél élő pumák a legkisebbek, és a sarkkörök felé
haladva egyre nagyobb méretűek.
Hiúz
A hiúz
testhossza 1 m, s további 15 cm-t tesz ki az állat farka.
Marmagassága átlagosan 70 cm. Pettyes bundája és
sajátságos szakálla mellett egyik feltűnő jellegzetessége
a fülek hegyén viselt szőrbojt, amelyet a régebbi időkben
fülpamatnak is neveztek.
Elterjedés, élőhely:
A hiúz elterjedési
területe egykor az északi félteke szárazföldjeinek
tekintélyes hányadát magába foglalta, manapság Ázsia
bizonyos területein, Alaszkában, Kanadában és az USA
nyugati területein, valamint Európában honos, de a legtöbb
területen ritka, gyér az állománya. A Magyarország
területén előforduló, vadon élő hiúzok a
kárpáti
(Lynx
lynx carpathica) alfajba tartoznak. Kárpáti hiúzok
határainkon kívül Románia, Szlovákia, Lengyelország,
Ukrajna és Albánia erdőségeiben is élnek. A nagy
kiterjedésű, sűrű erdőségeket kedveli, különösen akkor, ha
az erdő sziklás tisztásokat is rejt.
Életmód, táplálkozás:
Aktív ragadozó, különféle madarak, kisrágcsálók éppúgy
szerepelnek étlapján, mint őzek, rókakölykök,
szarvasborjak vagy vadmalacok. Magányosan élő állat,
változatos méretű, 10-100 négyzetkilométer kiterjedésű
területet birtokol. A terület központjában, földi
üregekben vagy sziklahasadékokban rendezi be vackát.
Szaporodás, egyedfejlődés:
A párok csak a párzási időszakban, február és április első
fele között vannak együtt. A vemhességi idő 70 nap, az
utódok száma ellésenként 2-3 szokott lenni. A kölykök 2-3
éves korukban válnak ivaréretté.
Érdekességek:
Napjainkra az ország hiúzállománya
katasztrofális mértékben megritkult, de hasonló a helyzet
Európa többi országában is. A
spanyol hiúznak például csak egy maroknyi
állománya maradt fenn a Coto Dońana Nemzeti Parkban.
Megritkulásának nemcsak a vadászat volt az oka, hanem az
is, hogy egyre kevesebb a háborítatlan erdőségek száma,
ahol a hiúzok meghúzhatnák magukat. A kárpáti hiúz
Magyarországon a fokozottan védett fajok közé tartozik.
Az
USA-ban és Kanadában elterjedt hiúzt
Kanadai hiúznak
nevezik.
Erdős-bokros terepeken, hegyvidékeknél, síkságokon él.
Bundája alapszíne a sárgásbarna.
Hosszú, fekete fülpamacsai a hallását segítik. Talppárnái
nagyok és szőrősek – a mozgást segítik.
Igen „beszédes” állat: morog, nyávog, dorombol, fújtat…
Mérete: kb. 65-110 cm.
A
vörös hiúz leginkább az USA-ban terjedt el, de
Kanadától-Mexikóig megtalálható.
Az erdőkben, félsivatagokban, partvidékeken egyaránt
megtalálható.
Bundája változó, és igen sokszínű lehet, fekete sávok és
pettyek tarkítják.
Mérete: kb. 60-110 cm.