Fazekas Anna: Köszöntő Hajnaltájban Napra vártam, Hűs harmatban térdig jártam. Szellő szárnyát bontogatta, Szöghajamat felborzolta. Hajnaltájban rétre mentem, Harmatcseppet szedegettem, Pohárkába gyűjtögettem, nefelejcsem beletettem. Hazamentem, elpirultam, Édesanyám mellé bújtam, Egy szó sem jött a nyelvemre, Könnyem hullt a nefelejcsre. Édesanyám megértette, Kicsi lányát ölbe vette Sűrű könnyem lecsókolta, Szelíd szóval lágyan mondta: „Be szép verset mondtál lelkem! Be jó is vagy, kicsi szentem!” S nyakam köré fonva karját, Ünnepeltük anyák napját!   Anyák napjára Ébresztem a napot, Hogy ma szebben keljen. Édesanyám felett Arany fénye lengjen. Ébresztem a kertet, Minden fának ágát, Bontsa ki érette, Legszebbik virágát! Ébresztem a rigót, S a vidám cinegét, Dalolja mindegyik Legújabb énekét. Ébresztem a szívem, Forróbban dobogjon, Az én édesanyám Mindig mosolyogjon Gazdag Erzsi A legszebb május Május első hajnalán kinyílott a tulipán. Kinyílott a nefelejcs is öreganyám udvarán. „Szép ünnepet! Szép ünnepet!” köszöntött a tulipán. „Szebbet, jobbat, mint tavaly volt!” felelte rá nagyanyám. Ekkor léptem udvarunkba, s így fogadott nagyanyám: „Ez a május a legszebbik, mert megjött az unokám!”   Czeglédi Gabriella Anyák napja Nem mondom meg Neked anya, - tudod, holnap Anyák napja, hogy kapsz tőlem kisterítőt, és bejártam még az erdőt, szedtem Neked gyöngyvirágot, sok-sok csokrot majd meglátod! Ez lesz az év legszebb napja, ugye örülsz, Édesanya?   Donkó László: Anyácska Anyuka, anyuci anyácska, ölelő, melengető fácska, vigyázva fog át a két karja, lázas testemet betakarja, simogat hűsítő kezével, gyógyítgat ízes akácmézzel, a rigók dalával becézget, szemével rám a kék ég nézhet, úton kísér tekintetével, utamat mindég hozzá mérem, most is köszöntöm szál virággal, májusi futórózsaággal, hogy sokáig legyen anyácska ölelő, melengető fácska!   TAKÁCSNÉ CSENTE JULIÁNNA ROZMARINGERDŐBEN Rozmaringerdőben Egy nagy csokrot szedtem. Édes anyukámnak Lába elé tettem. Ölébe hajtottam a fejemet csendben. És csak arra kértem, hogy szeressen engem. Donászy Magda: Ajándék Színes ceruzával rajzoltam egy képet, anyák napján reggel, Édesanyám néked. Lerajzoltam én egy aranyos madarat, aranyos madárra aranyos tollakat. Elkészült a madár, Nem mozdul a szárnya Pedig hogyha tudna, a válladra szállna. Eldalolná csöndben tenéked egy dalban, amit anyák napján mondani akartam.   Édesanyám szeret engem, haja, haja, édesem. Tisztán, szépen járat engem, haja, haja, kedvesem. Főz rám, mos rám, varrogat rám, haja, haja, édesem. Mindig vasalt ruhát ad rám, haja, haja, kedvesem. Betegségben ápolgatóm, haja, haja, édesem. Hideg éjjel takargatóm haja, haja, kedvesem. Hazavár a két karjába, haja, haja, édesem. A mosolya nap világa, haja, haja, kedvesem. Kicsi vagyok, elég ennyi haja, haja, édesem. Édesanyát köszönteni, haja, haja, kedvesem Donászy Magda:Anyák napja van ma Üres a kis csókafészek Egy májusi reggel, Az öt vidám csókagyerek Tán világgá ment el. Csókamama szívdobogva Keresgette őket, De nem látták sem a nyuszik, Sem a fürge őzek. -"Jönnek!"-szólt a kakukk, Ki a legmesszebbre látott, -"Kis csőrében mindegyik hoz Egy-egy szál virágot." -"Hol voltatok?"-szólt az anyjuk, S megcsuklik a hangja. _"Neked hoztunk virágot, Mert ma van anyák napja!" Kőhalmi Erzsébet: Még a nap is… Még a nap is szebben süt, mert anyák napja van ma, sok madár is fenn az ágon folyton ezt csipogja: Kezemben egy virágcsokor, mit is mondjak néked? Elmondom hát újból, újból, hogy szeretlek téged! Mesélj, hogy örültél, mikor megszülettem? Mesélj, hogy aggódtál, mikor beteg lettem? Azóta megnőttem, ugye, édesanya? Mégis beleférek ölelő karodba!   Vorák József: Mit adjak az idén? Jön az „anyák napja”, jaj mit is csináljak? Mivel kedveskedjek az édesanyámnak? Amíg kicsi voltam, mondtam egy kis verset, Nagyobb lettem: velem megnőttek a versek. Tavaly egy szál rózsát vettem Anyukámnak, Kaptam érte tortát, s puszit, háromszázat. Mit adjak az idén, most még nagyobb vagyok: Vers és virág mellé el is mosogatok. Édesanyám, Neked adunk…(népköltés) Édesanyám, Neked adunk minden évben egy napot, de Te nékünk életednek minden napját átadod. Nincs az égen annyi csillag, se fűszál a réten, mint ahányszor kell, hogy mondjam ki is vagy Te énnékem. Megköszönöm, hogy velünk vagy, s nem ér minket szenvedés, arra nemcsak ez az egy nap, de egy élet is kevés. Kőhalmi Erzsébet: Anyák napjára Rajzoltam egy kicsi szívre Sok színes virágot. Édesanyám, anyák napján Minden jót kívánok! Szeretném, ha mindig Mindig csak nevetnél, Szeretném, ha mindig Mindig velem lennél!   Cser Gábor Mit adhatok? Anyukámat meglepem! De kicsi a tenyerem, Nem fér bele annyi virág, Amennyire szeretem. Kis kezemmel Mit adhatok? Csak az egész világot! Vagy, tán ami ennél is több: E néhány szál virágot. Orgoványi Anikó: Anyu ölében Ha Anyu ölében ülök, elmúlik a mérgem. Nem dühít már: hogy Éva nem adta kölcsön a szagos radírját, hogy a barátnõm azt mondta rám: "beképzelt majom", hogy Zoli megint másnak cipelte hazáig a táskáját. Anyu ölében ülni megnyugvás, öröm. Kár, hogy nemsokára kinövöm! Szalai Borbála: Nem tétlenkedem Tétlenkedni engem, bezzeg sose látnak! Segítő tündére vagyok nagymamámnak. A világon mindent megteszek én érte, vigyázok is rája, hogy baj sose érje. Így rovom le hálám, hogy értem is fáradt, hogy őtőle kaptam az édesanyámat!