|
Boldog Valentin napot!
Bálint-nap elött
A
szerelem a világ legtermészetesebb érzése. Megérinti a szegényt és
gazdagot, a szépet és csúnyát egyaránt.
Boldog az, aki megismerheti.
Boldog lehet, még akkor is, ha szerelme reménytelen és lehetetlen a
beteljesülése. Mert ez az érzés gazdaggá és más emberré tesz, általa
képessé válunk lehetetlen helyzetek elviselésére, és a másik ember
elfogadására és befogadására is. Ennélfogva a szerelem csodákra képes,
mérhetetlen emberi energiát felszínre hozva nagy tettekre sarkall.
De nem igaz, hogy minden akadályt és minden gonoszt legyöz. A
szerelmes ember is csak ember, és a szerelem ereje is korlátozott: bár az
élet eseményeit befolyásolni tudja, ereje mégis véges, és a beteljesülés
gyeplöit mégsem a szerelmes ember tartja a kezében. A végkifejletre a
pontot valahol máshol teszik...
Ezért: most legyen boldog, aki most szerelmes! Aki meg nem ismeri ezt
az érzést, váljon nyitottá elötte, és ismerje meg (újra)!
Így hát Bálint-nap, a szerelmesek napja elött nem árt tudni, hogy
ember az életben gazdagabb nem lehet, mint akkor, amikor ezt az érzést
birtokolni tudja: a szerelem varázslatát pénz, vagyon, hírnév nem
helyettesítheti.
Most legyen boldog hát, aki most szerelmes!
CS. K
|
|
„Te vagy az egyetlen a Földön
akiért mindent megteszek,
Veled az életem töltöm,
Nem csak múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem, másé nem lehetsz,
Én is csak a Tiéd,
Ha igazán szeretsz! |
|
"Szeretni úgyis, ha nem lát az ember,
Hogy az érzései vigyék tova.
Bízva vakon,könnyes szemmel,
Még ha az érzés néha ostoba!
Szeretni tegnap, ma és holnap
Mindig, amikor csak tudunk.
Még ha az érzések végül el is fogynak,
Akkor is szeressünk, mert mi egymásnak vagyunk!" |
Először a
szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körül,
aztán part s tenger összevegyül,
s együtt, egymás partján heverünk; -
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak;
|
|
|
| | | |
|