Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában
született, egy gazdag család gyermekeként. Már
gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte
el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány
tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért
a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek
Nagybátyjához, Patara város kolostorába költözött.
Az Õ felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei
alatt megszerette a kolostori életet, majd
iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta.
Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására
szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember
szeretete, segítőkészségének híre messze földre
eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a
nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton
történtek miatt a tengerészek
védõszentjévé vált ! Zarándok útról visszafelé,
betért imádkozni Anatólia fõvárosába, Myra városába,
ahol legendás körülmények között püspökké
választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a
gyerekekkel, emberekkel való törõdése miatt annyira
megszerették, hogy nem csak püspökük, de még
vezetõjüknek is tartottak.
Vagyonát a gyerekek és az
emberek megsegítésére fordította.
Egyszerû emberként élt a nép között, miközben
tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a
teljes Egyházi vagyont a nép étkeztetésére
fordította, amiért szembe került az Egyházzal,
halála után, ezért az engedetlenségért egy idõre ki
is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka utcáin,
beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra.
Így történt a legendáját alkotó eset is :
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett
nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévõ
falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött
álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük
adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a
családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni.
Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és
meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és
egy marék aranyat kötött keszkenõbe, és bedobta az
ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy
év múlva ugyanebben az idõben még egy keszkenõ
aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert
lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták,
hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben.
Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és
zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a
sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott
tûzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb
lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerû
tûzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az
ismeretlen jótevõrõl kezdték azt hinni, a
hóborította Taurus hegyrõl, mivel mindig ilyenkor
télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó
jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idõ folyamán
mégis kitudódott a titok, hogy a jótevõ maga Miklós
püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott
aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi
aranykereskedõ elõzõleg adományozott Miklós
püspöknek egy szerencsés üzletet követõen. Ezt
felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos
segítõ! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én
a névnapja elõestéjén a hideg idõ beköszöntével
rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle
édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte "
Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa".
A
keresztényüldözések alatt õt is elfogták,
éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.
Fogságából végül kiszabadult, hosszú, békés öregkort
ért meg. A legenda szerint lelkét ( 326-ban)
angyalok vitték végsõ nyughelyére, ahol egy tiszta
forrás eredt. Ebbõl a tiszta forrásból áradó
szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez
utódát, a Mikulást.
|