Petőfi Sándor Itt van az ősz itt van újra
Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Mosolyogva néz a földre |
És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Aludjál hát, szép természet, |
Én ujjam hegyével halkan Lantomat megpendítem, Altató dalod gyanánt zeng Méla csendes énekem. - Kedvesem, te ülj le mellém, Ha megcsókolsz, ajkaimra |