Tamkó Sirató Károly versei

A kiskakas

Kukurikú...
Megszólalt a kiskakas,
tarkatollú, tarajas:
KUKURIKÚ...
a diófa de magas!
Az én hangom magasabb...
oda száll föl
Kukurikú...
ahol jár a tüzes nap!

 

Határtalan

Gazdag vagyok,
határtalan.
Azt sem tudom,
hány ingem van!

Hány ingemen
hány gomblyuk van,
hány gomblyukban
hány gombom van!

 

Narancsszüret

Délibábos
Karancson
négy fán nõ a
narancsom.
S hogyha jõ a
narancsszüret,
gyújtok egy nagy
örömtüzet,
s harsány hangon
harsogom a
parancsot:
parancsoljon
Karancson
narancsot!

 

Rokodál

Rádi
rádi
rokodál!
Az én tyúkom
de kárál,
nemcsak kárál-
kotkodál:
aranytojást
tojik már.

Aranytojást
behoztam,
patakvízben
lemostam,
lassú lángon
sütöttem,
vacsorára
megettem.

Az én tyúkom
jól tudja,
mi a dolga
naponta,
kis gazdája
mire vár:
kárál, tojik,
kotkodál...
Rádi
rádi
rokodál!

 

Tengerecki Pál

Szil
szál
szalmaszál!
Merre jár a Pál?

Tenger szélén?
Hegyek élén?
Havas sziklák
meredélyén?

Hol bolyong
a messzivágyó,
tûzhegyjáró,
felhõszálló
Tengerecki Pál?

Hol a Bajkál halat dajkál,
kis pej lován ott poroszkál.

Hol porzik a nagy zuhatag,
arany szitakötõt itat.

Megfújja fény-trombitáját,
felölti neon-ruháját.

Viharcsónak legelején
száll a tûztenger tetején.

Göncölszekér útját rója
ezüstszínû ûrhajója.

Varázsdallal, muzsikával
harcot vív a Fagykirállyal.

Siklik villanyfelhõk szélén,
kóborol a tenger mélyén.

Szil
szál
szalmaszál!
Gyere haza, Pál!

Vándor kedved
meddig éled?
Játszanék már
újra véled.

Messzeségbőg!
Tőlem többé
el ne tévedj,
ecki,
becki,
tengerecki,

Tengerecki Pál!

 

Tengerecki hazaszáll

Szil
szál
szalmaszál!
Merre járt a Pál?
Merre járt a
messzivágyó
jéghegyjáró
felhõszálló
Tengerecki Pál?

Ment, amerre
szeme látott...
Bebolyongta
a világot
- s belefáradt
már.

Lova üget...
Gépe dörög...
Magában õ
így füstölög:

Mért is menjek Tangerbe
- fulladni a tengerbe!

Gyötörjön a zsába
- nyirkos Kambodzsába?!

Nagy melegbe, nagy hidegbe
- izzadjak-fázzak Tibetbe?!

Sürgönyözhet Jereván:
-Tengerecki, gyere mán!

Üzenheti Bábel:
- engem ne hibázz el!

Suttoghatja Nápoly:
- engem holtig ápolj!

Zúg a Gangesz... Mindhiába
- nem indulok Indiába!

Hogyha mennék Asszíroszba:
- a Sors tönkremasszírozna!

Az a cudar Kalkutta
- béremet lealkutta!

Mind befagyott Bangkokba
- betétem a bankokba!

Kérhet-várhat Hawaii
- kedvem nem a tavalyi!

Mit érdekel Raratonga
- fürdök én a Balatonba!

Hazaszállok, mint az álom
- a hoppla-hopp-szalmaszálon!!!

Itt maradok veled én
- itt a Tisza peremén...

Így kiáltok: Tengerecki,
- a földgömböt itt hegyezd ki!

Kacagnak a nyári egek...
- itt dalol majd tiveletek

Szil
szál
szalmaszál...
itt lesz boldog közöttetek
ecki
becki
tengerecki
engerecki
vengerecki
Tengerecki Pál!

 

Törpetánc

Fenn a hegyen,
körbe-körbe,
Tűztáncot jár
három törpe.

Rátiporva
kőre, rögre,
azt huhogják
megpörögve:

Hipp,-hopp,
hepe,-hupa,
avar,-muhar,
jaj, de puha!

Zeng a daluk
mindörökre,
Törpe bögre,
görbe bögre.

 

Versek a Majomkönyvbõl

I.

Szebb állat
még nem vót:
mint e sárga
cerkóf!
Gonddal ápolt
a bundája,
sugaras a
frizurája...
Tiszta öröm
nézni rája!

 

 II.

Nekem az a mániám,
hogy nem vagyok
egy névtelen
pávián!
Tudjátok meg,
bármily fura
az én nevem:
Terembura!
A majmok közt
én vagyok a
Világ Ura!

 

 III.

E bozontos
fekete
majomnak
mi a neve?
-"Nekem bizony
nincs nevem!
Én vagyok a
mozambiki
hegyesfülû
recebundás
fogpiszkáló
- n é v t e l e n!"

 

IV.

Nem nagy
az eset:
Csimpánz Muki
elesett!
Ráhuppant a
földre
sajog majd a
bõre.
Mamája
hiába
ójja:
Így dagadt meg
a piros ülõgumója.

 

Mondjam még?

Volt egy dongó,
meg egy légy,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy molnár,
meg egy pék,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy asztal,
meg egy szék,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy kantár,
meg egy fék,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!

Ha neked ez
nem elég,
öleld meg a
kemencét!
Bumm!