Weöres Sándor Bóbita
HA VIHAR JŐ A MAGASBÓL
Ha vihar jő a magasból,
Ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt
telihold lép,
Kicsi néném, te vigyázz rám.
Falu végén van a házunk,
A bozótból ki se látszik,
De a cinke, ha
leröppen,
Küszöbünkön vacsorázik.
BÚJÓCSKA
Keskeny út,
Széles út,
Kettő közt egy csorba kút.
Ha benézel, jól
vigyázz,
Rése száz és odva száz,
Ha sokáig kandikálsz,
Virradóra
megtalálsz.
Kis dió,
Nagy dió,
Kettő közt egy mogyoró.
Épült benn egy cifra
ház,
Terme száz és tornya száz
Ha sokáig benne jársz,
Esztendőre
megtalálsz.
REGÉLŐ
Három görbe legényke, róka rege róka,
Tojást lopott ebédre, róka rege
róka,
Lett belőle rántotta, róka rege róka,
A kutya lerántotta, róka rege
róka.
Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
Másik meg a fajtáját, róka rege
róka,
Harmadik az ükapját, róka rege róka,
Hozzávágta kalapját, róka rege
róka.
MEDVE-NÓTA
Kinn voltam a rengeteg erdőn,
Medvét láttam kúszni a lejtőn,
Tíz
körömmel másztam a fára,
Megszökött a medve vacsorája.
Lompos medve brummogva ballag:
"Mászni könnyű ilyen
fiatalnak,
Mennyi szégyen ér most vén-koromba,
Kulloghatok éhesen
odumba."
ÍGY MEG ÚGY
Furcsa ember az irígy,
Torkán mérges a mirígy,
Egyszer úgy, egyszer
így,
Az irígynek sohse higgy.
Furcsa ember a hazúg,
Nyelve csípős, mint a lúg,
Egyszer így, egyszer
úgy,
Hogy igazat sose tudj.
PLETYKÁZÓ ASSZONYOK
Juli néni, Kati néni
- Letye - petye - lepetye! -
Üldögélnek a
sarokba,
Jár a nyelvük, mint a rokka
- Letye - petye - lepetye! -
Bárki inge, rokolyája
- Letye - petye - lepetye! -
Lyukat vágnak
közepébe,
Kitűzik a ház elébe
- Letye - petye - lepetye! -
TAVASZKÖSZÖNTŐ
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a
szél,
Zsákban
Benedek
Hoz majd
meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez
adatik,
Szőkék
legelébb,
Aztán
feketék,
Végül barnák és a maradék.
DÉLI FELHŐK
Domb tövén, hol nyúl szalad,
S lyukat ás a róka:
Nyári fényben,
napsütésben
Felhőt les Katóka.
Zöld fűszál az ajka közt,
Tenyerén az álla...
A vándorló
felhő-népet
Álmosan csodálja.
Elől úszik Mog király,
Kétágú az orra,
Feje fölött koronája,
Mint a
habos torta.
Fut mögötte a bolond
Szélesen nevetve,
Nagy púpjából szürke
kígyó
Nyúlik az egekbe.
Törött kordén utazik
Egy kopasztott kánya,
S haját tépve
Bogyóvére,
A király leánya.
És utánuk cifra ház
Gördül sok keréken,
Benn a cirkusz
hercegnője
Öltözködik éppen.
Száz ruháját, ékszerét
Odaadná szépen,
Csak egy hétig
futkoshatna
Lenn a nyári réten.
LEÁNY-MONDÓKA A KATICABOGÁRHOZ
Pettyes Kata, bontsd ki
A szárnyad, a szárnyad:
Hol a malom, ahol
őrlik
A tiszta buzámat?
Pettyes Kata, szállj, szállj
Toronyra, tetőre:
Hol a falu, hova
visznek
Engem esküvőre?
MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG
Mély erdőn
Ibolya-virág,
Elrejt jól
A boróka-ág.
Minek is rejt az
az ág,
Gyere, tágas a világ,
Mély erdőn
Ibolya-virág.
FIÚK, LÁNYOK
Repülőt gyárt Jani, Feri,
Köszörül, kitalál.
Kicsi Kati
nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Sátrat épít Jani, Feri,
Kalapál,
kiabál.
Kicsi Kata nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Varrogat a Teri, Bözsi,
Jár a tű, a fonál.
Kicsi Laci nézegeti,
Ide
áll, oda áll.
Főzöget a Teri, Bözsi,
Van ebéd, tele tál.
Kicsi Laci
beleszagol,
Ide áll, oda áll.
ÉPÜL AZ ORSZÁG
Sok új ház, mint kislányok sora:
Piros kendő, habfehér ruha,
Ha
felgyúlnak esti villanyok,
Rajtuk arany-koszorú ragyog.
Hegyen-völgyön robog a vasút,
Döng a vashíd, búg az alagút.
Fönn a
légben száll a gépmadár,
Szárnyán csillog kényes napsugár.
Országszerte sok új gyár dörög,
Mint száz legény-csizma dübörög,
Tág
világba, jövendőbe lép.
Buzgón épít jobb hazát a nép.
HA NAP SÜT A RÉTRE
Ha nap süt a rétre,
A rét közepére
Gyerünk, gyerekek,
csapatostól.
Hozzuk ki a labdát,
Rakjunk güzü-csapdát,
Csattogjon a
csillagos ostor.
És este a réten,
A rét közepében
Tündér-aranyakra találjunk.
S ha
eljön az éjjel,
Az északi széllel
Oda járjon vissza az álmunk.
HA A VILÁG RIGÓ LENNE
Ha a világ rigó lenne,
Kötényemben ő fütyülne,
Éjjel-nappal szépen
szólna,
Ha a világ rigó volna.
De ha a világ rigó lenne,
Kötényembe nem is férne,
Kötényem is honnan
volna,
Ha egész világ rigó volna.
TÚL, TÚL
Túl, túl, messze túl,
Mi van a hegyen messze túl?
Hej, a hegyen messze
túl
Lófej-széles ibolya virúl.
Túl, túl, messze túl,
Mi van az ibolyán messze túl?
Hej, az ibolyán
messze túl
Jancsi mosogat, Kati az úr.
BIZTATÁS
Hét-pupu zivatar,
Felássuk a kertet.
Ki dolgozni nem
akar,
Gyümölcsöt se nyelhet.
Hét-karu zivatar,
Felmossuk a konyhát.
Ki dolgozni nem
akar,
Meghúzzuk a kontyát.
Hét-fejü zivatar,
Tanuljuk a leckét.
Ki tanulni nem akar,
Vegyen más
fejecskét.
EGY SZÉP DOMB IDE-KÉKÜL
Egy szép domb
Ide-kékül
Lágy hajnali fényben,
Hűsölni
és
Jóllakni
Ottan lehet nékem.
Fényes kert
Almát terem,
Tarka, mint az élet,
Ott az apa
És
anya
Hét gyerekkel élhet.
Domb-lejtőn
Kelet felől
Csupa szilva, szőlő,
Édes-piros
Szép
gyümölcs
Napsütésben megnő.
TÁVOLBÓL
Suhogó jegenyék állnak a tó partján,
A tanyánk tetejét már onnan
meglátnám.
Gólya a fedelén, fecske az ereszén,
Füstöt vet a kémény.
Suhogó jegenyék állnak a domb szélén,
A tanyánk tetejét már onnan
megnézném.
Varrogat jó anyám, szántogat jó apám,
Almát szed a néném.
A LIBA PÉK
Haragos a liba pék,
A kenyere odaég.
Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék!
Ha kisasszony volnál,
Nem
morognál,
Lágy meleg cipóért
Kicsi fehér fejkendőben
Kényesen
hajolnál!
Ma dühös a liba pék:
Csuda-sok a potyadék,
A perece nem
elég,
Kenyere meg odaég.
Liba pék! Szegény liba pék!
Ha menyecske volnál,
Nem busulnál,
Három
derék péklegényed
Fűtené a kemencédet,
Királyasszony volnál!
Liba pék!
A te bajod is elég!
Liba pék!
A kenyered odaég!
CSUPA FEHÉR
Reggel süt a pék, süt a pék
Gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
Beveti
a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég,
Belepi a várost.
Taligán tol a
pék
Gezemice-lángost.
KOCSI ÉS VONAT
Jön a kocsi, fut a kocsi:
Patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a
vonat:
Zúgó robogás.
Vajon hova fut a
kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut
a vonat?
Völgyön, hegyen át!
Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
Fut a sinen a kerék,
Forog a
kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
Fekete az alagút,
A masina
fut.
ÉPÍTŐK
Szív
dobban,
Szív
dobban,
Kalapács koppan, tűz lobban.
Feszül az új híd, dörög az új
gyár,
Virul az ország, újra él
már!
Még-szebben,
Még-jobban
Kalapács
koppan, szív dobban.
Hej,
rajta,
Hej, rajta,
Kezet
ád új híd két partja!
Lobog a zászló, repül az ének,
Szivek a légben
összeérnek.
Mély
víznek
Két partja,
Nagy
erős vashíd döng rajta.
A BÉKA-KIRÁLY
Nád alól és gőz alól
Vízi várból nóta szól,
Vízi várban zöld
kövön
Dalol Ung király -
Hallja kinn a sima rét
Ung királynak énekét,
És nótára
hajladoz
Lepke és füszál.
KIS VERSEK A SZÉLRŐL
I.
Tekereg a
szél,
Kanyarog a szél,
Didereg az eper-ág:
Mit üzen a tél?
II.
Fuj a szél, fuj
a szél,
De morog a szél.
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.
III.
Széles
világba
Fut a szél magába,
Nyakában a lába,
Sosem érsz nyomába.
KÁNIKULA
Szikrázó
Az
égbolt,
Aranyfüst a
lég,
Eltörpül
Láng-űrben
A
tarka vidék.
Olvadtan
A
tarló
Hullámzik,
remeg,
Domb
fölött
Utaznak
Izzó
gyöngyszemek.
Ragyogó
Kékségen
Sötét
pihe-szál:
Óriás
Magányban
Egy
pacsirta száll.
FUTÓZÁPOR
Csillog a bozót,
Ága-boga ázik...
Nem jutok szárazon
Addig a
házig.
Vízben, sárban
Cuppogva járok...
Majd ha bozót leszek,
Esőt
kivánok.
Ázott ingemet
Tűz mellé terítik,
Fázó testemet
Gyorsan
melegítik.
Majd ha virág leszek,
Esőre nyílok...
Ázik a
bozót,
Csillog-villog.
ARANY ÁGON ÜL A SÁRMÁNY
Arany ágon ül a sármány,
Kicsi dalt fúj fuvoláján,
Arany égen ül a
bárány,
Belezendít citeráján.
Piros alma szivem ágán,
Kivirító koronáján,
Aki kéri, neki
szánnám,
Akinek kell, sose bánnám.
PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ
Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át
vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat.
Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám
táncol,
Odanéz a nap is százszor.
FORGÓS-ROPOGÓS
Sej-haj, folyóba
Sok a hal valóba,
Dunába, Tiszába
Se szeri, se
száma.
Sej-haj, vadonba
Kivirít a gomba
Keményre, kerekre,
Ha bolond, ne
szedd le.
Sej-haj, fonóba
Sok a lány valóba,
Ki barna, ki szőke,
Sose fuss
előle.
FÜSTÖS RAJKÓK
Füstös rajkók kimentek
Játszani,
Fűzes érre játszani kimentek.
Bűvös
hangú fűzfasípot gyártani
Békás partra pihentek.
Füstös rajkók zenéltek
Szépeket,
Szittyós lápnak szépeket
zenéltek.
Vízi lánynak titkot súgtak, édeset,
Hujjogattak a szélnek.
Füstös rajkók - tillári,
Tüllülü -
Így fütyültek: tüllülü, tillári
-
Kedvüket a búborékos, mély sürü,
Sej, nem győzte csodálni!
A TÜNDÉR
Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak
fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki
csókot,
Röpteti és kikacagja.
Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a
vendég,
Törpe-király fia-lánya.
Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az
álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.
BUBA ÉNEKE
Ó ha cinke volnék,
Útra kelnék,
Hömpölygő sugárban
Énekelnék
-
Minden este
Morzsára, buzára
Visszaszállnék
Anyám ablakára.
Ó ha szellő volnék,
Mindig fújnék,
Minden bő
kabátba
Belebújnék -
Nyári éjen,
Fehér
holdsütésen
Elcsitulnék
Jó anyám ölében.
Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem
-
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig
sírdogálnék.
GALAGONYA
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a
tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya
Magába.
Hogyha a
hold rá
Fátylat ereszt:
Lánnyá válik,
Sírni kezd.
Őszi
éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
KERGETŐ
Róka-róka réten,
Fuss a holdas égen,
Hagyd itt lenn a
Házat,
erdőt,
Kapsz nyakadra
Ezüst csengőt,
Fényes
felhőn
Csilingelhess,
Csillagokkal
Versenyezhess,
Hallihé-hallihó!
Azt
hiszik, hogy kis csikó.
ALTATÓDAL
Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Csicsíjja, mályva!
Hold-lepte úton,
Csillag-lepte úton,
Két kutya kullog,
Köves, szeles
úton.
Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Csicsíjja, mályva!
A nagyfülü kutya kérdi:
Rózsa-rózsa mit csinál?
A nagyorru kutya
kérdi:
Mályva-mályva mit csinál?
Rózsa-szál, mályva-szál
Kék gyöngyöt tesz bársony-tokba,
Addig jó, míg
szundikál.
Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Csicsíjja, mályva!
CSIRIBIRI
Csiribiri
csiribiri
Zabszalma
-
Négy csillag
közt
Alszom ma.
Csiribiri
csiribiri
Bojtorján
-
Lélek lép
a
Lajtorján.
Csiribiri
csiribiri
Szellő-lány
-
Szikrát
lobbant,
Lángot
hány.
Csiribiri
csiribiri
Fült katlan
-
Szárnyatlan
szállj,
Sült
kappan!
Csiribiri
csiribiri
Lágy paplan
-
Ágyad
forró,
Lázad
van.
Csiribiri
csiribiri
Zabszalma
-
Engem hívj
ma
Álmodba.
CSIBE
Nádi csibe fészken hál.
Kel a szellő, suttog már:
"Szállj te, szállj -
velem égre szállj,
Arany-ág a holdban vár!"
Nádi csibe fészken hál.
Kel a hajnal, ébred már:
"Várj te, várj - pihe
még a szárny,
A göröngyre hullnod kár!"
CSALI-MESE
Hoztam neked
kaskát,
Hiszed-e?
A
kaskában
macskát,
Veszed-e?
Jó
lesz
egerésznek,
Tudod-e?
Háztető-zenésznek,
Hallod-e?
Hoztam
kézzel-lábbal,
Várod-e?
Hegyen-völgyön
által,
Járod-e?
Hegyi
út magas
volt,
Kúszod-e?
Völgyi
út sikos
volt,
Csúszod-e?
Nehéz volt a
kaska,
Sejted-e?
Nyávogott a
macska,
Érted-e?
Felkarmolta
vállam,
Látod-e?
Otthagytam
a
sárban,
Bánod-e?
FALUSI REGGEL
Már üti - üti már
A torony a hajnalban!
Az időt bemeszeli a korai
kikeriki,
Lendül a vad dallam.
Kiscsacsi, kiabálj,
Örülök a hangodnak!
Ha lefőz ez a kusza kikeleti
kikeriki,
Vége a rangodnak.
HARAGOSI
Fut, robog a kicsi kocsi,
Rajta ül a
Haragosi,
Din don
diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
Leröpül a
Haragosi,
Din don
diridongó.
Fut a havon a fakutya,
Vele fut a
retyerutya,
Din don
diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
Leröpül a
retyerutya,
Din don
diridongó.
A KUTYA-TÁR
Harap-utca három alatt
Megnyílott a kutya-tár,
Síppal-dobbal
megnyitotta
Kutyafülü Aladár.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü
Aladár!
Húsz forintért tarka kutya,
Tízért fehér kutya jár,
Törzs-vevőknek öt
forintért
Kapható a kutya már.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü
Aladár!
VÁSÁR
I.
Olcsó az
alma,
Itt van halomba,
Aki veszi, meg is eszi,
Olcsó az alma!
II.
Kis trombitát
vegyenek,
Pirosat, fehéret,
Lilát, sárgát, kéket!
Mézesbábot
vegyenek,
Tükrös-szivet, szépet!
III.
Fut a
kutya-szán, kutya-szán,
Szalad igazán, igazán,
Köszörüs vagyok
én,
Kutya-szánon futok én.
IV.
Van-e
csizma eladó,
Hóba-sárba
mindig jó?
Van kis csizma eladó, szép varrás a szárán,
Hogyha ilyet
hordanék, bizony sose bánnám.
Van-e ködmön
eladó,
Szélbe-fagyba mindig
jó?
Van kis ködmön eladó, szép hímzés a vállán,
Hogyha ilyet hordanék,
bizony sose bánnám.
V.
Érkezik a
vándorcirkusz,
Hoznak elefántot,
Tarka bohóc vezeti,
Füsti Pisti
követi,
Ilyet sose látott.
VI.
Sátor alól
kikiáltó szétnéz:
"Itt látható a nagyhírű
bűvész!
A lábával
karikázik,
A kezével
citerázik,
Az orrával
orgonázik,
A fülével
figurázik,
A szemével
gurgulázik,
A szájával vacsorázik!"
VII.
Jó márc a
cseberben,
Csuprom telemertem.
Tele van a csuprom,
Idd már, ki ne
fusson.
SZÜRET UTÁN
Legények:
Kürtös pogácsa, füstölt
szalonna
Itt van rakásra, díszlik halomba.
Lányok:
Minden kopasznak jut hajnövesztő,
Minden ravasznak egy
nyírfavessző.
Legények:
Minden
leánynak füstös kemence,
Minden legénynek tág-öblü
pince.
Lányok:
Minden leánynak szép rózsa,
szekfű,
Minden legénynek hátára seprű.
ROMÁNC
Kis híd, deszka-híd,
Az ár téged hova vitt?
Három csacsi, szürke
törpe,
Ott bámult a víztükörbe.
Nem szedtek ők szép csokrétát,
Legelték
a margarétát,
Csülkük három rétre sétált,
Fülük hat mezőre
szétállt.
Csacsi-járta deszka híd,
Az ár hova vitt?
Gyöngy-ág, rózsa-ág,
Hova lett a bóbitád?
Három lepke, kék, zöld,
sárga,
Ott libbent a napsugárba.
A virágot ők se szedték,
Csak a
szirmát érintették,
Úgy sodorták az illatot,
Mint egy
selyem-gombolyagot.
Lepke-ülte rózsa-ág,
Hol a bóbitád?
Kő-ház, messzi ház,
Parazsadra ki vigyáz?
Három kislány, fürge,
szőke,
Ottan fűzött cérnát tűbe.
Fűzögettek, tűzögettek,
Aztán virágot
is szedtek,
Három csokor lett belőle,
Igy tipegtek
esküvőre.
Lányok-lakta messzi ház,
Rád most ki vigyáz?
BARANGOLÓK
Gyöngy az idő, vándoroljunk,
Nincs szekerünk, bandukoljunk,
Lassu folyó
ága mellett
Járjuk a halk fűzfa-berket.
Este a láb gyönge, fáradt,
Lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jő
az álom,
Száll a világ lepke-szárnyon.
NYÁRI ESTE
Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a
fákon.
Békák dala kel az árkon.
Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.
Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgő-fü a
feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja.
Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.
A BIRKA-ISKOLA
Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak
bégetett,
Az kapott dicséretet.
Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment
oda,
Meg is szűnt az iskola.
ORBÁN
Alva jár az Orbán,
Tornyot visz az orrán,
Trombitások ülnek
benne
Három szekér polyván,
- Hú! - trombitások
Három szekér
polyván.
Fújják egyre többen,
Polyva szerteröppen,
Rémes álmot lát az
Orbán
Polyva-fellegekben,
- Hú! - rémes álmot
Polyva-fellegekben.
SUTTOG A FENYVES
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
SZÁNCSENGŐ
Éj-mélyből fölzengő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő -
csing-ling-ling -
Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- Kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó -
kop-kop-kop -
Csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő -
csing-ling-ling -
Tél öblén távol ring.
HAT KIS VERS
Furulya
Három egész napon át
Bújtam erdő vadonát,
Gomba-mezőt, szikla-tetőt
bejártam.
Három egész napon át
Faragtam egy
furulyát,
Vadrózsából tündérsípot csináltam.
Bolygó zápor
Bolygó
zápor
Libben, táncol,
Suhog a fü
sürüjén, fa ágán.
Kéklő
halvány
felhők alján
Kivirul a
ragyogó szivárvány.
Mi volnék?
Tűzben fa parazsa volnék,
Vízben puha moha volnék,
Szélben jegenyefa
volnék,
Földön apám fia volnék.
Olvadás
Csipp,
Csepp,
Egy csepp,
Öt csepp
Meg tíz;
Olvad a
jégcsap,
Csepereg a víz.
Kacsa-úsztató
Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsa
oda-császkál.
Sárban ezer kacsa bogarászik,
Reszket a tó vize, ki se
látszik.
Volt egy szép ládika
Volt egy szép ládika,
Nőtt benne egy almafa,
Én azon az
almafán
Dinnyét szedtem délután.
Nagyot ugrott Sárika,
Beszakadt a
ládika.
NAPSUGÁR A LEVEGŐBEN
Napsugár a levegőben,
Tündököl a rét,
Kincseit az ifjú tavasz
Bőven
önti szét.
Szántogatók dala száll,
Égig evez a madár,
Méz-illatú
libegéssel
Közeleg a nyár.
Fényes idő lelke jár,
Belepezsdül a határ,
Lengjünk, mint a harang
nyelve,
Énekelve már!
MUNKA ÉS BÉKE
Méh-raj duruzsol szellős fák alól,
Fürjek dala szól tó
partján.
Sok-száz buzakalász érik, hajlik,
Táncol ragyogó fény
karján.
Lengő gabonánk szépen gyarapodik,
Kedvünk magasodik, égig
száll!
Szántunk, aratunk, tenger a dolgunk,
A virág, a gyümölcs békét
vár.