9. tétel

Másodfokú egyenlőtlenségek. Pozitív számok nevezetes közepei, ezek felhasználása szélsőérték-feladatok megoldásában.

Másodfokú egyenlőtlenségek[1]

= olyan egyenlőtlenségek, melyekben van másodfokú tag, és felírhatók ax2 + bx + c > 0 alakban

Példa: x2 - 2x - 3 ≥ 0

1.mo.: az egyenlet gyökei: x1 = 3 és x2 = -1, innen grafikusan: x ≤ -1 vagy 3 ≤ x

2.mo.: (x - 3)(x + 1) ≥ 0 akkor, ha

                                                      1.eset: mindkét tényező nem negatív

                                                           x - 3 ≥ 0, azaz x ≥ 3 és x + 1 ≥ 0, azaz x ≥ -1 à x ≥ 3

                                                      2.eset: mindkét tényező nem pozitív

                                                           x - 3 ≤ 0, azaz x ≤ 3 és x + 1 ≤ 0, azaz x ≤ -1 à x ≤ -1

Tehát az egyenlőtlenség megoldása: x ≤ -1 vagy 3 ≤ x

Def.: Az olyan egyenlőtlenségeket, amelyek megoldáshalmaza megegyezik a feladat értelmezési tartományával azonos egyenlőtlenségeknek nevezzük.

Pl.: 2x + 3 < 2x + 6

Nevezetes közepek

Def.: Ha a és b pozitív valós számok, akkor a  kifejezéseket a és b harmonikus, mértani, számtani, négyzetes közepének nevezzük.

 

 

Tétel: Ha a és b pozitív valós számok, akkor a harmonikus közepüknél nagyobb vagy egyenlő a mértani, a mértaninál nagyobb vagy egyenlő a számtani, és a számtaninál nagyobb vagy egyenlő a négyzetes közepük, azaz:

                                               (a, b > 0)

                                                                 ?          ƒ

 

A két szám nevezetes közepei akkor és csak akkor egyenlők, ha a két szám is egyenlő.

Bizonyítás: emeljük négyzetre (minden tag pozitív)

         → szorzunk a nevezővel (biztosan pozitív)

 →szorzunk ab-vel, és - 4ab

, tehát az eredeti egyenlőtlenség is igaz, mivel végig ekvivalens átalakításokat végeztünk és a két oldal akkor és csak akkor , ha a = b

?         → szorzunk 4-gyel és -4ab

 

, tehát az eredeti egyenlőtlenség is igaz, mivel végig ekvivalens átalakításokat végeztünk és a két oldal akkor és csak akkor , ha a = b

ƒ         → szorzunk 4-gyel és rendezünk

 

 

 , tehát az eredeti egyenlőtlenség is igaz, mivel végig ekvivalens átalakításokat végeztünk és a két oldal akkor és csak akkor , ha a = b

Hasonlóan definiálható n pozitív valós szám harmonikus, mértani, számtani, négyzetes közepe, és ezekre is hasonló tétel áll:

 

Tétel: , ha a1, a2,…., an > 0 és a kifejezések akkor és csak akkor egyenlőek, ha a n szám egyenlő.

 

 

Nevezetes közepek alkalmazása szélsőérték-feladatok megoldásában

Példák szélsőérték-feladatokra:

1.      Bontsd a számot két részre úgy, hogy a két rész szorzata a lehető legnagyobb legyen!

2.      Egy 30 cm oldalú négyzet alakú lapból négyzet alapú hasáb alakú fedél nélküli dobozt készítünk úgy, hogy a lap minden sarkánál kivágunk egy-egy egybevágó négyzetet, és az így kapott „füleket” felhajtjuk. Legfeljebb mekkora térfogatú doboz készíthető ezzel a módszerrel?

3.      Egy téglatest egy csúcsból kiinduló éleinek összege 45. Mekkora lehet legfeljebb a téglatest térfogata?

Megoldás: Az abc maximumát keressük, ha a + b + c = 45. Felhasználva a mértani és a számtani közép közötti összefüggést: , azaz abc  3375 és egyenlőség akkor és csak akkor áll, ha a = b = c = 15, azaz ha a téglatest kocka. Tehát: Vmax = 3375 cm3

Állítás: Az  sorozat szigorúan monoton növő.[2]

Bizonyítás: kell: an < an+1 minden n Є N+, azaz , ötlet: n + 1 kifejezés: , ezekre felírva a mértani és a számtani közép közötti

 

összefüggést:  (egyenlőség most nem állhat, hiszen nem egyenlő minden tag), a kifejezéseket rendezve: , ezt (n + 1). hatványra emelve

 

kapjuk az eredeti állítást.

Állítás: Az  sorozat felülről korlátos

 

Bizonyítás: ötlet: n + 2 kifejezés: , ezekre felírva a mértani és a számtani közép közötti összefüggést:  (egyenlőség

most nem állhat, hiszen nem egyenlő minden tag), a kifejezéseket rendezve: , innen (n + 2). hatványra emelve és rendezve:  és ez minden n természetes számra teljesül, azaz a sorozat felső korlátja 4.

Megjegyzés: Az ismert tétel szerint, ha egy sorozat szigorúan monoton növő és felülről korlátos, akkor konvergens. A fenti sorozat határértéke éppen a nevezetes e szám. (e = 2,718)


 

[1] Az itt korábban szereplő második egyenlőtlenség nem tartozik a másodfokú egyenlőtlenségek közé, hanem úgynevezett a „nevezőben ismeretlent tartalmazó egyenlőtlenség”!

[2] Ezek az állítások csak érdekességek, de a bizonyításban használjuk a nevezetes közepek közti összefüggést!